Just be FREE (Harry Styles AU)

33. Rész - "Azt hiszem..."

Sophie után akartam menni és elmondani neki az igazat, de képtelen lettem volna rá. Elsősorban Louis állt az utamba, már az elején letisztáztam vele, hogy csak akkor lépjen közbe ha Hemmings bántani meri Sophie-t. Erre pont előlem kapta el. Másodsorban Thomas, ha jól sejtettem elég hamar megkapta az információkat. Harmadsorban Luke, Fred, és a FREE, ha ezek után odakeveredtem volna az életem már romokban heverne - gondolok itt arra, hogy ténylegesen meghalok. - És végül, de nem utolsó sorban az érzelmeim. Szégyelltem magam, hiányt éreztem, mintha egy részem elveszett volna. Erőtlen állapotba kerültem, a bűntudat mardosott és a folytonos sírás fojtogatott. Féltem. Fáztam. Összetörtem. Elvesztettem az önuralmam és az önkontrollom, az évek alatt felgyűlt fájdalmak és csúnya emlékek a felszínre törtek. Lábaim önkénytelenül hazafele vittek.

Belépve lakásomba becsuktam magam mögött az ajtót, s kettőször ráfordítottam a zárat. Minden ugyanúgy volt, mint reggel, mielőtt elmentünk volna. A reggeli kávéscsésze még az étkezőasztalon, a csésze szélén pedig Sophie rászáradt rúzsfoltja. Hirtelen megéreztem csókja ízét számon, kezemmel alsó ajkamhoz kaptam. Mint a csokoládé, olyan zamat töltötte be számat. A nappaliban lévő kanapén ott hevert a pólóm, melyet alváshoz használt. Nagy volt rá, mindig megmosolyogtatott mikor megjelent a combközépig érő ruhadarabomban előttem. Óvatosan felvettem, s arcomat belefúrva indultam el szobámba. Az anyag teljesen beszívta Sophie illatát, kirázott a hideg. Hálómba tévedve az ágyra pillantottam, huzatok, párnák, takarók össze-vissza dobálva. Az ártatlanság jelei még mindig látszódtak. Mellkasom feszíteni kezdett, ahogyan visszaidéztem az emlékképeket. Puha bőre, édes ajkai, hosszú barna tincsei. A teste, az arca, minden egyes porcikája és vonása tökéletessé tette, ezáltal apró hibái teljesen feledésbe merültek. Mikor belesuttogott a fülembe, vagy a hajamba túrva mélyet sóhajtott, azért mert érzékeny területen érintettem meg. Az első lány volt aki iránt nem azt a ,,muszáj"-t éreztem szex közben, hanem hogy ,,akarom", a saját ép eszem által akartam. Vissza akarom kapni. Sebeim felszakadtak, elszabadult a pokol, elvesztettem testem felett az irányítást. A szemben lévő falhoz vágtam a pólót, így az ágyon landolt. Az első dolgot ami a kezembe akadt azt pedig a szekrénynek dobtam, így sikeresen betörtem a szekrényen lévő tükröt egy serleggel. Nagy léptekkel a gardróbhoz futottam, kirángattam mindent amit csak kezeimmel értem. Felrúgtam a földön heverő párnákat és egyéb tárgyakat. Nem volt elég. Kisiettem a hálóból, s a konyhapulton lévő tányérokat, bögréket is egyesével a földhöz csaptam. Nem számított mi volt bennük, az a földön landolt. Egyesek az alkoholba fojtják bánatukat, egy ideig én is azt csináltam, de mióta felbukkant az az Angyal, egyszerűen leszoktam róla. Így ,,nyugodt szívvel" kitártam a piás kredencet és a fürdőszobába rohanva leeresztettem a lefolyón az üvegekben találhat szeszt. Nincs szükségem több olyan éjszakára, ahol nem emlékszem mit csináltam vagy kivel voltam. Miután kiürültek az üvegek az erkélyről elhajítottam őket. Végeztem. Megtámaszkodtam a korláton, s mélyen beszívtam a hideg levegőt, szívem vad vágtába kezdett. Még mindig feszített a harag, nem volt ki elcsitítsa, nem volt ki szabályozza, nem volt ki lefogja kezeimet, hogy ,,ne csinálj hülyeséget Harry". Feltéptem a hálószoba ajtaját, valami mozdíthatót kerestem. Eldöntöttem az ajtó mellett álló lámpát, majd egy párnát - miután szétszakítottam a huzatját - a nagy üvegajtónak vágtam. Esetlenül, lesújtva álltam a törött tükör előtt, egy megtört, ismeretlen ember intett vissza onnan. Mintha, nem is én lettem volna. Arcom teljesen kipirult, mellkasom gyorsan emelkedett föl és le. Meg akartam szüntetni a belülről feltörő fájdalmakat, ezt pedig tudatos módon úgy kell, hogy egy másikkal elnyomjuk. A födet pásztáztam szemeimmel, míg nem találtam egy elég nagy és éles darabot a tükörből. Hosszú ujjaim közé vettem, párszor végig éleztem hüvelykujjammal, míg nem egy gyors mozdulattal végig húztam bal csuklómon. Az ismeretlen érzés miatt felordítottam. Lüktetett, égett, csípett, mégis mire számítottam? Talán, hogy elfelejteti velem azt amit tettem? Szégyenemben eldobtam az éles darabot amivel megvágtam csuklóm. Testrészemet a pólóm anyagába szorítottam, hogy elállítsam a vérzést.