Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[43]

-Dia, mi lenne ha elmennénk ma várost nézni?
-Az volt a tervem.-mosolyogtam a holland barátomra. A hotelszobánk hűvösében, a kanapén fújtuk ki magunkat a délelőtti edzés után. Fejét a lábamra hajtva nyújtózott ki. Nyaralásunk utolsó teljes napját töltjük éppen Firenzében.
-Akkor elmegyek, letusolok.
-Én is majd.-mosolyogtam rá ismét. Szabadnak éreztem magam, és kiegyensúlyozottnak. Egyszer sem jutott eszembe, mi történt a hét elején.
-Okés. Akkor amíg te fürdesz, majd keresek útvonalat, oké?
-Persze, de menj már, sose fogunk elindulni.-nevettem fel egy párnát a már álló Max felé dobva, aki azt könnyedén kapta el és dobta vissza.

Délben indultunk végül el, tehát valami étterem féleséget kerestünk először.
-Na, ha ezek után nem sokallsz be az olasz kajából, akkor soha.-nevettem páromon, aki minden nap minden étkezésekor vagy valamilyen paradicsomos tésztát, vagy pedig pizzát evett.
-Maradj már a hülye salátáiddal.-legyintett morogva a holland.
-Legalább egészségesebben kajálok, nem úgy mint egyesek.-néztem rá szemrehányón. Persze mindketten ironizáltunk, de olyan jó volt állandóan csesztetni a másikat.
-Én mindig egészségesen eszek.
-Na mintha én nem azt enném amit te, Verstappen
-Dugulj már el Prost.-vigyorogta el magát.
-Oda nézz, nem olasz kajálda-csillantak fel a szemeim.
-Nem, nem, ma étteremben eszünk, eddig úgyse ettünk ott.
-De nemáár
-De demár. Ez van, Prost. Megszoksz vagy megszöksz.-kacsintott rám pimaszul.
-Akkor cseszd meg magad, Verstappen.-reagáltam hollandul nyelvem nyújtva rá, amin tágra nyíltak a szemei, én pedig egy győztes vigyorral sétáltam be előtte az általa kiválasztott étterem ajtaján.

-Amúgy írtam apának, hogy holnap délután megyünk, és holnap után délelőtt jövünk. Nem akarom elvenni minden időd.
-Azt hittem erről már beszéltünk, Diana.-sóhajtott fel komolyan. Már a rendeléseinkre vártunk. Én rántott húst kértem sültkrumplival, ő pedig valami halas dolgot.
-Szerinted elküldjem Norrisnak?-nevettem fel meglátva a Max előtt heverő tányért, amin egy nagy adag hal, meg egy csomó tengeri cucc volt.
-Nyugodtan, szeretem csesztetni a kisgyereket.-nevetett fel ő is, mire lőttem Maxról és az előtte lévő tányérról egy képet ahogy a holland szélesen vigyorog a halaira, és elküldtem a britnek.
-De Dia. Tényleg, bírom apád, jó arc, és komolynak hangzott a telefonban. El akarok menni veled. Támogatni akarlak. Mivel a barátnőm vagy, mindig én leszek a lelki szemetesed, meg a támaszod. Érted?
-Köszönöm.-mosolyogtam rá. Lelkemen egy jóleső meleg érzés futott át, ahogy Max komolyan, a szemembe nézve tette egymás mögé a szavait.
-Szeretlek.-már-már akaratlanul csúszik ki újra és újra ez a szó a számon. Tudatni akarom vele, hogy bármi lesz, mellette leszek.
-Én is téged.  De mostmár egyél.-nevetett fel. Viszonylag gyorsan végeztünk, és mentünk is a városba, miután Max az étterem felével csinált képet.
-Nem bírom, hogy ennyien rajonganak a hülye fejedért.-fogtam meg a felém nyújtott kezét, hogy maga után húzhasson a tűző napsütésbe.
-Sajnálom drágám, népszerű vagyok.
-Haha.-forgattam meg mosolyogva a szemem, majd ahogy hunyorgó tekintetére pillantottam, automatikusan raktam a fejére a baseball sapkáját és a napszemüvegét.
-Köszi.-biccentett a holland.
-Nézd, az az a szobor amit mondtam.
-Jaa. Szerinted tényleg tele van a szökőkút euróval?
-Tuti. Pedig amúgy, ki van írva hogy ne dobáljanak bele.-mutattam egy olasz táblára. 
-Továbbra sem tudom megszokni, hogy te nagyjából minden nagyobb nyelven beszélsz.-nézett rám szórakozott mosollyal. Csak egy vállrándítás volt a reakcióm, majd tovább vonszoltam magam mögött a fiút. Valamiért úgy érzem, ez a program az én programom csak.
-Maax, nemá. Nem hiszem el, hogy nem tudsz jönni, és mindenhol meg kell állni. Komolyan, már a fél város szuvenír boltjait felvásároltad. Kinek akarsz ennyi mindent venni? Még Hamiltonnak sincs ennyi pole pozíciója, mint amennyi mindent vettél.-sóhajtottam fel kissé ingerülten, amikor a holland ismét megállt egy ajándék bolt kirakata előtt.
-Nyugi Prost.-forgatta szórakozottan a szemeit.
-Ne nyugtatgass!
-Jayenek akartam még venni valamit.-fogta meg a csuklóm, és húzott magához.
-De siess, kérlek.-sóhajtottam fel, mire a fiú szó nélkül lódult meg, hogy megvegye a kinézett tárgyat, vagy tárgyakat. Inkább a másodikra tippelnék.

A nagyjából 2 perces sétánk így az I. Cosimo de' Medici szoborig 15 perces lett, de sebaj. Elvégre nyaralunk, nem?
-Dianaa.
-Mondd, Maximus
-Tulajdonképpen ez mi is?-bökött a fejével a holland a lovas szoborig.
-Ez egy szobor, Verstappen. Ő volt Toszkána első nagyhercege.
-Azt ne mondd, hogy jó vagy töriből, mert eldobom az agyam.
-Igazából de. De ezt nem a fejemből szedtem, kivételesen. Tudod, angolul, és olaszul is tudok olvasni. Megint csak, Emilian, használd azt a két szép kék szemed. Nem csak azért vannak, hogy levetkőztess velük másokat.-paskoltam meg az arcát.-De ne aggódj, nem kell már sokáig kultúrálódnod. A Dávid szobrot meg a Dómot még megnézzük, aztán te döntesz, mit csináljunk.

-Azokat minek?
-Mert érdekel, és pont.-vontam meg a vállaim.-Mondtam már amúgy is, hogy nem árt ha kultúrálódsz drágám.
-Persze. Kultúrálódok én melletted eleget.
-De most máshogy kultúrálódsz. Művészet, tudod. Tudom, hogy te egy egészen másfajta művészetet kedvelsz, de ez meg nekem tetszik, úgyhogy ne hisztizz, mert elmondalak anyukádnak.
-Ez övön aluli volt.-kacsintott rám a holland. Fejemen nevetve ráztam egyet, majd magam után húzva beléptünk a múzeum ajtaján. A jegyeladó lány reflexszerűen húzta ki magát, és kezdett el szélesen vigyorogni.
-Szia-köszöntem neki mosolyogva olaszul.
-Szia...sztok.-tette még hozzá, ahogy Max végre megérkezett mellém.
-Helló-köszönt Max egy féloldalas mosoly mellett.
-Bocsi, ez kicsit kínos, aláírnád kérlek?-nézett Maxra a lány.
-Persze, semmi gond.-vette át a felé nyújtott RedBullos kártyát, majd írta azt alá.-Ez mindig nálad van?
-Neem, dehogy. Az öcsém látta valamelyikőtök instagrammján, hogy itt vagytok. Azt mondta, hozzam el, ha véletlenül erre járnátok.
-Egyébként, az fontosabb kérdés, hogy miért nem Ferrari?
-Igazából Perez drukkerek vagyunk.-nevetett fel.
-Na, most annyira megsértetted mindkettőnk egóját, hogy nagyon.-néztem rá mosolyogva. Kérdő tekintetét látva folytattam.-Most Max realizálta, hogy nem minden RedBull szurkoló őt szereti, én meg Ferrari mérnökként, na érted.
-Jaj.-nevetett fel.-Na de, nem akarlak feltartani titeket. Érezzétek jól magatokat.-nyújtotta át az időközben kifizetett belépőket. Elköszöntünk, és megindultunk a szobor felé.

-Na, kikultúrálódtad magad?-nézett rám mosolyogva Max, miután az utolsó általam kívánt szökőkúthoz is ellátogattunk.
-Az nem kifejezés. Olyan gyönyörű ez az ország.-néztem fel rá mosolyogva.-Na, és halljam, mit csinálunk a nap hátralévő részében?
-Megyünk fürdeni.-nézett rám Max győztes mosolyával.
-Miért tudtam hogy ez lesz?-nevettem fel hitetlenkedve.

A hotelbe visszaérve első dolgunk volt átöltözni.
Én a fürdőbe elvonultam és úgy vettem fel a fürdőruhám, és egy hosszú inget fölé.

-Mehetünk?
-Persze, csak még összefogom a hajam.-mosolyogtam a fiúra, majd tincseim a teljesség igénye nélkül fogtam össze egy kontyba.
-Visszavonom, nem megyünk sehova. Nem láthat így senki, még a végén ellopnának.-nézett rajtam végig a holland. Csak szemem forgatva elsétáltam mellette.
-Csak nem félsz, hogy találok nálad jobbat?
-Nálam nincs jobb.-nyomta fel állát a levegőbe, és kihúzta magát.
-Persze hogy nincs.-forgattam meg ismét a szemeim, és belebújtam a szandálomba.

-Na gyere Maxie, nem lesz abból a fürdésből semmi, ha így haladsz. És tudod, hogy ma még el akarok pakolni, hogy holnap csak menni kelljen.

A bolond hollanddal a fürdés, mint olyan kész élmény volt. Egyszer állandóan fröcskölt, aztán ölelgetett, mintha az anyja lennék. Már bőven elmúlt éjfél, amikor sikerült feljutnunk a szobánkba. Max fürdés után szinte minden kérdés nélkül bezuhant az ágyba, én pedig mindenünket elpakoltam.