Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[35]

Reggel nehezen keltem, féltem a reggeli megbeszéléstől. Max nem mesélte a reakcióját, csak annyit beszéltünk meg, hogy a Hotel előtt fog rám várni. Reggeli címén egy kávét ittam, majd a bőröndöm fölé hajolva tudatosult bennem, hogy fogalmam sincs milyen idő van, így az erkélyre kilépve kellett tapasztalnom, hogy szakad az eső. Egy Ferraris pólót, egy fekete farmert, és egy Ferraris kabátot választottam, amihez egy kisebb fekete hátitáskát vettem magamhoz, és a fekete sportcipőm húztam fel. A hajam egy szoros copfba fogtam. A táskába a telefonom, a pénztárcám és az igazolványaim dobáltam bele némi papír zsebkendő és a fülhallgatóm kíséretében, majd sietősen zártam be magam mögött a szobám ajtaját, és tettem el a kulcskártyát is. A hotel ajtajában már javában sorakoztak a rajongók, egy biztonsági segített teljesen kijutnom, majd hamar megpillantottam a sapkában rám váró hollandom.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá szélesen.
-Jó reggelt kicsim. Pattanj be.-biccentett mosolyogva, mire viszonoztam gesztusát, és engedelmesen ültem be az autóba. Max is csatlakozott pár pillanattal később, majd ahogy becsukta maga mögött az autó ajtaját, tarkómál fogva magához húzott, és szinte ajkaimra suttogott.
-Hiányoztál ám.-kúszott féloldalas mosoly arcára, majd ajkait az enyémek ellen nyomta.
-Te is nekem, de el fogunk késni.-mosolyogtam szélesen.
-Egyébként, gyönyörű vagy, jól áll a piros.-kacsintott rám, mire éreztem, ahogy elönti a forróság az arcom.
-Köszi, azt hiszem.-nevettem fel zavartan.

Nem tartott sokáig, amíg kiértünk a pályára, ahol ismét rengeteg rajongóval álltunk szemben. Max elment, osztott néhány aláírást és fotózkodott egyet. Hazudnék, ha azt mondanám, nem zavart ahogy az a sok csinos lány körülugrálta.
-Diana!-hallottam egy félénkebb hangot magam mögül, mire kíváncsian fordultam meg. Egy fiatal, 15-16 év körüli lány állt ott és egy papírlapot, egy filcet és a telefonját szorongatta.-Ne haragudj, de kaphatok egy aláírást és egy képet?-nézett rám. Meglepve vontam fel a szemöldökeim, mire gyorsan folytatta.-Persze megértem, hogy nem, van fontosabb dolgod is, bocsánat amiért zavartalak.
-Hé várj!-léptem gyorsan a távozni készülő lány után.-Hogy hívnak?
-Adél.
-Na, add csak azt a tollat kedves Adél, remélem valamennyire jól ejtem a neved.-mosolyogtam rá, mire felcsillantak a szemei.
-Igen, tökéletesen, Úristen, nagyon köszönöm. El sem hiszed mennyire felnézek rád, nőként egy ilyen sportban mérnökként, eszméletlen vagy! És nagyon szép pár vagytok Verstappennel, látszik mennyire szeret.-mosolygott. Hihetetlen mennyire felpörgött.
-Köszönöm, és köszönjük szépen, nagyon drága vagy. Tudod mit gondolok? Bárki el tud ide érni, legyen nő vagy férfi, akárki. Csak szeretni kell amit csinálsz, kitartónak kell lenni, és csak határozottan. Mi szeretnél lenni?
-Autószerelő, de nem támogat a családom, és nem hisznek bennem.
-Ne foglalkozz velük. Ha ezt szeretnéd csinálni, senkinek nincs joga megállítani, vagy gátolni az életed.-mosolyogtam rá szélesen.
-Dia drágám, gyere.-szólt nekem Max, mire Adéllal még csináltunk egy képet, majd a hollandhoz lépve egybefontuk ujjainkat, mire hatalmas sikoltozás támadt. Csak egymásra mosolyogtunk, és a biztonságot nyújtó paddockba belépve araszoltunk a megbeszélt találkozóhely felé. Binotto irodája előtt állva álltunk meg legközelebb, és egymással szembefordultunk.
-Nem lesz semmi gond, rendben?-szorított egyet a kezemen Max.
-Minden rendben lesz.-szólaltam meg halk, remegő hangon, amin még én is meglepődtem. A torkom megköszörülve biccentettem Maxnak, aki két kopogás után benyitott az irodába, majd maga elé engedett, de a kezemmel még mindig fogtam, gyakorlatilag szorítottam az övét. A helyiségben a két csapatfőnök, és a két fő kommunikációs menedzser már bent ült, valószínűleg ránk vártak.
-Jó reggelt. Elnézést a késésért, és hogy megvárakoztattunk mindenkit, de...-kezdtem egyből szabadkozni, mire Mattia megrázta a fejét.
-Kellemes reggelt nektek is. Semmi gond, Diana, nagy port kavar, ha nem állnak le a rajongókkal.-reagált a Ferrari kommunikációs menedzsere.-Egyébként, mi még nem találkoztunk. Clarisse Greco vagyok, titeket pedig nem kell bemutatni.-mosolygott ránk, mire kínosan visszamosolyogtam.
-Ő itt Christian Horner Diana, de szerintem őt sem kell bemutatni.-folytatta Mattia.
-Christian Horner.-állt fel kezet nyújtva a RedBull csapatfőnöke.
-Diana Prost.-ráztam meg azt, majd ezúttal Christian folytatta a bemutatást.
-Ő pedig Nicola Freund, a csapat kommunikációs menedzsere.
-Üdv.-mosolyogtam a nőre, aki viszonozta ezt a gesztusom. Max ez alatt kissé kínosan tolongott mellettem, majd ahogy Mattia intett, hogy üljünk le, még mindig a holland kezét szorongatva ültünk le szorosan egymás mellé. Max finoman a térdemre simította a felém eső kezét, mire enyhén rámosolyogtam, majd az olasz csapatfőnökre vezettem a tekintetem.
-Mindenki tudja miért vagyunk itt.-kezdett bele.-Diana, Max, Christiannal nem avatkozunk a kapcsolatotokba, amíg a csapatok hírnevét, teljesítményét nem rontjátok, de ezzel szerintem nem kell számolnunk. A bulvár pár napig ezen fog pörögni, amíg nem lesz valami újabb, de ez ellen nem lehet mit tenni. Nicola és Clarisse a negatív, szégyent keltő cikkek eltüntetésében közre fognak működni. Ugyanakkor szeretnélek benneteket megkérni, hogy egy közösen leszervezett interjún vegyetek részt, úgy talán hamarabb letudjuk ezt az egészet.
-Elnézést.-köszörülte meg torkát a mellettem ülő holland pilóta-De szerintem erre az interjúra semmi szükség. A közösségi média profilokon nem lehetne ezt elintézni?
-Nos, egy próbát megér, hátrányunk nem származhat belőle.-biccentett össze elgondolkodva a két lány.
-Nos, akkor amennyiben segít a közösségi média, az interjúra nem lehet szükség. Még valami, Christian?
-Természetesnek gondolom, ugyanakkor kötelességünk elmondani, hogy a csapat technikai információit nem adhatjátok ki egymásnak.-nézett rám a férfi jelentőségteljesen. Valamiért úgy érzem, nem igazán kedvel.
-Elnézést Mattia, de kezdődnek az interjúk.-szólt közbe Clarisse, mire a két csapatfőnök és a két lány az ajtóhoz léptek.
-Szerintem egyébként is végeztünk.-biccentett mosolyogva az olasz csapatfőnök, és Horner, Clarisse és Nicola kiléptek az ajtón.
-Show time, csapó kettő. Ügyes legyél drágám, és csak okosan.-néztem Max kék szemeibe, amikben mint mindig, most is el tudtam veszni.
-Érted bármit, és én mindig. Te is, legyen végre kivel harcolnom.-kacsintott, majd egy gyors csókváltás után mi is kiléptünk a kis helyiségből, és külön utakon indultunk el. Max hátrafelé vette az irányt, amíg én az autóinkat néztem végig.
-Jó reggelt Dia, hát te merre kószáltál?-nézett rám felhúzott szemöldökkel Charles, aki Carlossal beszélgetett épp.
-Megbeszélésünk volt. Tudod, imádja a bulvár a nevem.-forgattam meg mérgesen a szemeim.
-Oh. Ne aggódj, minden rendben lesz, és Verstappen is ott van. Megoldjátok.
-Na de, munkára, ha már emlegetted Maxet, egy RedBullt verő autót kell összepakolnunk, gyerekek!-néztem rájuk önbizalommal teli szemekkel, mire ők nevetve tették fel a kezüket, és indultak el a mérnöki csapatukhoz, természetesen Charleshoz csatlakoztam én is. A tavalyi adatok alapján megvolt a kezdő adathalmazunk és telemetriánk, így reggeltől késő estig azt bújtuk, vagyis inkább én. Charles, Carlos, és a többi mérnök is fokozatosan ment vissza pihenni, én mindig annyit mondtam, hogy lassan én is megyek, az óra azonban már lassan az éjfélt ütötte. Egy halk kopogás törte meg az egyenletes órakattogást, mire kíváncsian kaptam az irodaajtó felé a fejem.
-Diana Prost! Mi a fészkes fenét csinálsz még itt ilyenkor?-lépett be drága holland barátom.
-Dolgozom. És te, Max Emilian Verstappen, mit csinálsz itt?
-Kerestelek, azt hittem történt veled valami. Még Leclerc-t is felhívtam, hogy hol vagy, ő meg mondta, hogy nem vagy a szobádban. Sejtettem hogy itt talállak majd. Most pedig gyerünk, visszaviszlek a hotelbe.-nézett rám komolyan Max, mire megadóan bólintottam, és a cuccaim összerakva léptem ki, magam mögött becsukva azt, az iroda ajtaján.
-Csak be akartam fejezni a szabadedzésig mindent.-motyogtam.
-Túlhajtod magad megint.-reagált a holland.
-De muszáj...
-Nem muszáj Dia, te teszed ezt magaddal. Na pattanj be.-biccentett az autójára, mire egy sóhaj kíséretében ültem be az anyósülésre.
A hotelbe tartó utunk csendben telt el. Én fáradt voltam, Max pedig, ahogy éreztem haragudott rám.
-Most haragszol?-fordultam felé, megunva a kellemetlen csendet.
-Igen. Megkértelek, hogy figyelj oda magadra, és ne hajszold túl magad. Úgy vettem észre, nagyon figyelsz rám.-csapott idegesen a kormányra.
-Max, én csak a dolgom végeztem. Ez a munkám, hogy elemzem a telemetriát, és segítek a csapat pilótáinak, ha kell, ilyen sokáig. Engem ezért fizetnek, téged meg azért, hogy az autóban száguldozz, és a legjobbat kihozd az autóból, és tippeket adj a mérnökeidnek, akik mint én, dolgoznak.
-De nem ennyit! Ez akkor sem egészséges, és így nem pihened ki magad!-szólt rám a hangját megemelve a holland, mire összerezzenve próbáltam visszatartani a könnyeim, és elrejteni őket a mellettem ülő elől. Az ablakon kibámulva maradtam síri csendben, amíg meg nem álltunk a mi hotelünk előtt.
-Itt vagyunk.
-Tudom.-biccentettem csendesen, majd szó nélkül szálltam ki és menekültem be az épületbe. A szobámba felsietve álltam be a zuhany alá, és engedtem magamra a forró vizet. A hálóingembe belebújva bújtam be a párnák közé, és engedtem utat a stressz könnyeimnek, és így is aludtam el.