Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[30]

Reggel már Maxxal az oldalamon léptem be francia barátom házába. A cuccaink az autóban voltak már.
-Jó reggelt! Csak be akartam köszönni, elmegyünk pár napra apához aztán Adamékhez.-néztem Pierrere, aki mosolyogva bólintott.
-Majd írj, ha ott vagytok Nicolasnál.-figyelmeztetett, mire nevetve felemeltem a kezeim.
-És hívj!-száguldott le a lépcsőn Kate. Mosolyogva bólintottam a lánynak, majd megöleltem mindkettejüket.
-Na, ciao srácok!-intettem, majd a gyors látogatás után visszasétáltunk az autóhoz.
-Max, mi a baj?-fordultam a túl csendes párom felé, aki a Gaslyékhoz tett látogatásunk óta nem szólt egy szót sem.
-Semmi.
-Látom, hogy van valami, gyerünk, ki vele.
-Csak nem tetszett, ahogy Gaslyt ölelgeti a barátnőm.-felelte. Nem nézett rám, az utat bámulta.
-Drágám. Amíg téged csókollak, a te házadban élek, és téged hívlak szerelmemnek, nincs okod féltékenykedni.-paskoltam meg finoman egyik combját.
-Ne haragudj, Dia.
-Semmi gond, Max.-mosolyogtam rá, majd a tájat figyeltem tovább.

Egy enyhe 3 órás út után értünk apa házához. A cuccainkat megfogva léptem az ajtóhoz a holland előtt, és kopogtam be.
-Diana!-nézett rám meglepetten a nekünk ajtót nyitó apám, majd mosolyogva megölelt.
-Szia apa.-nevettem fel, és a táskáim ledobva öleltem vissza.
-Gyere be.-biccentett továbbra is mosolyogva, majd beljebb lépett bejutást biztosítva nekünk.
Max és én lepakoltunk a régi szobámban, majd csatlakoztunk apához a konyhában.
-Apa..-köszörültem meg a torkom, mire szülőm kíváncsian jött ki a konyhából. Kissé meglephette Max jelenléte, lehet, hogy eddig nem vette észre a hollandot, ugyanis felvont szemöldökkel nézett rá.-Had mutassam be Maxet, a páromat.-mutogattam esetlenül Maxra.
-Max Verstappen.-nyújtott először kezet a holland.
-Nicolas Prost.-fogadta el a felé nyújtott jobbot apám, majd férfiasan vállba veregette Maxet.
-Gratulálok gyerekek. Aztán csak okosan.-kacsintott nevetve.
-Úgy lesz, Mr.Prost.
-Tegezz csak Verstappen, így fiatalabbnak érzem magam.-nevetett fel, majd visszasétált a konyhába.
Maxxal befoglaltuk a szobám, vagyis én elterültem az ágyamon, a holland pedig körbejárta a helyiséget.
-Komolyan Dia, Metallica?-nézett végig a Metallicás posztereimen és cuccaimon.
-Aha. Lázadó voltam.-nevettem fel.
-Chh, áruló.-vette szemügyre az autós posztereim, amik nagyrészt Mercedeseket ábrázoltak.
-Imádom a Merciket, mint autókat. Ha ez megnyugtat, a csapatot már kevésbé.-léptem mellé nevetve.
-Gyerekek, gyertek, kész a kaja.-lépett be apa. Ketten, mint az engedelmes kisgyerekek követtük.

Max Verstappen
Be kell valljam, Dia apja pozitív csalódás volt elsőre. Egész jó arcnak tűnt. Nem adott hangot a nevemnek, és úgy érzem, nem is alkotott rólam véleményt az alapján. Igaza volt Diának. Lehet. Az én apám teljesen rászállt a neve miatt.
Épp hogy leültünk az asztalhoz, amikor valaki kopogott. Nicolas épp tányérokat rakott ki, így Dia nyitott ajtót. Nem tudtam mi zajlik a bejáratnál, de Diana kicsit sem nyugodt hangfoszlányait lehetett hallani, így kíváncsian mentem oda.
-Nem Christopher fogd már fel! Gondoltál volna erre akkor, amikor fűvel-fával csaltál, és tönkretetted az egyetemi éveim!
-Kicsim, minden rendben?-léptem a feszült lány mögé. Az ajtóban egy kissé izmos, fekete hajú és szemű srác állt. Sütött róla, hogy ő volt a suli menő arca, aki minden lányt meghúzott, és nagyon magasan hordja az orrát apuci pénze miatt.
-Ki ez, Diana?!-kérte számon a srác a barátnőm.
-Hogy beszélsz te vele?-néztem rá dühösen.
-Ahogy akarok, ki vagy te neki, mi? Rajtad akar hasznot húzni? Jaj, Dia-Dia... Téged mindenki csak meghúzni akar, senki nem akar tőled semmit. Dagadt vagy, és csúnya, mit vársz a fazontól?
-Christopher, tűnj el.-szűrte az előttem álló lány a fogai közt a szavakat.
-Mert ha nem? Nicolassal amúgy is szoros üzletbe bonyolódtunk. És Dia, most négyszemközt kéne beszélnünk, ugye?-vigyorgott gonoszan, és Diana csuklójára fonta ujjait.
-Mond csak haver, te süket vagy, vagy hülye?-toltam magam mögé a lányt.-Ne válaszolj, mindkettő vagy. Ide figyelj. Diana azt mondta, hogy tűnj el. Hallgass rá, legyél okos kisfiú, és bújj vissza apuci seggébe, vagy nagyon megjárod.-löktem egyet rajta.-És ha mégegyszer a barátnőm körül mászkálsz, letörlöm azt az otromba vigyort a képedről, és betöröm az orrod, világos?-löktem rajta egy erősebbet. A fazon nem kérdés, betojt. Tény hogy erőfölényben voltam vele szemben, és magasabb is vagyok mint ő.
-Még látjuk egymást!-szólt vissza a kapuból.
-Remélem is, lesz esélyem agyonverni!-szóltam utána. Hátrafordultam, mire Dia a mellkasomba fúrta a fejét. A haját, majd a hátát simogattam, és igyekeztem megnyugtatni a lányt.
-Semmi baj, gyere, menjünk be.-toltam be a nyitott ajtón óvatosan a francia lányt.
-Ki volt az?-nézett ránk kíváncsian Nicolas.
-Christopher.-sóhajtott fáradtan a lány.
-Pedig mondtam annak az Istenverte kölyöknek amikor bepakoltam, hogy soha meg ne lássam a ház környékén!-csapott az asztalra idegesen a férfi.-Sajnálom kincsem.-ölelte meg a lányát. Jó volt látni, hogy ilyen közel állnak egymáshoz. Mosolyogva figyeltem a párosukat. Én sosem álltam ilyen közel egyik szülőmhöz sem. Egy pillanatra elfogott az irigység. Hisz' ők mindig ott voltak egymásnak. Nekem anyám sem igen volt, apám meg csak hajtott.
-Max, minden rendben?-fordult velem szembe csillogó szemekkel Dia.
-Persze drágám, gyere, együnk. Hmm.-szippantottam nagyot az illatokkal teli levegőből.-Nicolas, nem tudom mit eszünk, de zseniális illata van.
-Igyekszem Max, igyekszem. Ne aggódj, kedvez a diétádnak.-szomorúan konyultak le az ajkaim az utolsó mondat hallatán.
-Nem ám, ne vágj ilyen ijedt fejet.-nevetett fel a francia férfi, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
-Kihízod az overálod.-bökdöste a mellettem ülő francia lány a hasam.
-Nem is!-mordultam fel tettetett sértődöttséggel a hangomban.
-Na, jól van fiatalok, nyugalom.-mosolygott Nicolas.-Jó étvágyat.-tette le az asztalra az ízletes tésztát. Diát megvárva szedtem magamnak, és hárman kezdtünk enni.
Miután mindenki befejezte, Diana ment el mosogatni, és hagyott magamra az apjával.
-És Max, hogy érzed, lehetsz világbajnok?
-Igen. Meg van a lendület a csapatban, a szerelőkben, a mérnökökben, és jó autó van alattam. Sergio is rengeteget segít, és meglehet szerintem a címem.
-Ez remek. Jó lesz végre mást ünnepelni, mint Hamiltont meg Wolffot.-forgatta a szemét.
-Szóval nem vagy Mercedes drukker?
-Viccelsz fiam? Még szép hogy nem!
-Na, miről folyik a csevely álmaim férfijai között?-ült le közénk Dia.
-Semmi, csak a Mercedes állandó unalmas nyerése a téma.-legyintett Nicolas.-Viszont fiatalok, megyek engedelmetekkel dolgozni egy kicsit még. Ti is lepihenhettek, persze kultúrált keretek között. Verstappen, megverlek, ha bármit teszel a lányommal!-fordult még hátra a férfi fenyegetően, mire nagyot nyelve bólintottam. Dia csak nevetett a szituáción, majd a kezem megfogva húzott a szobájába maga után. Filmeztünk, és mire abbahagytuk a Bosszúállók maratont, már este tíz is elmúlt. Mindketten letusoltunk, és lefeküdtünk aludni. A barátnőm vékony derekát átölelve, a nyakába fúrva a fejem aludtam el.

Sziasztok! Ugyan egy nappal csúszva, de hozom az e heti részt. A jövő héten nem leszek itthon, így részt sem fogok kitenni, ezért elnézést!