Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Adam[16]

"-Mehetünk tovább, madame?-vigyorgott rám ismét.
-Oui, monsieur.-Bólintottam egy visszafojtott nevetés kíséretében."
Pierre-rel nagyon jót beszélgettünk, már ha a fuldoklós, sírós nevetést lehet beszélgetésnek hívni. Őszintén először meglepődtem, mikor elhívott vacsorázni, mert nem nagyon beszéltünk eddig, csak néhány szót. Megbízni pláne nem tudom, miért bízom ennyire benne, tekintve hogy majdnem elmondtam mi van Adammel, pedig még Charles sem tudja. Habár tudom, hogy Charles egyik, ha nem a legjobb haverja Gasly, mégis furcsa volt.
-Dia, megjöttünk.-mosolygott rám a pilóta, majd kipattant az autóból, és én is követtem. Most azonban gyorsabb voltam mint ő.
-Héj! Madame!-nézett rám duzzogva.
-Most üljek vissza, csak hogy kinyithasd az ajtót?-nevettem rá, mire megrázta a fejét.
-Na látja, monsieur.-bólintottam, majd körbe kémleltem. Egy szikla tetején lehettünk. Be lehetett látni az egész várost, ami szétterült alattunk. Mivel már besötétedett, a kivilágított utcák, házak fénye gyönyörűvé tette az egész helyet. A nap utolsó sugarai még lilás vörösesre festették be az ég alját. Az egész varázslatos volt, csak elvesztem a látványban.
-Gyönyörű, igaz?-mosolyodott el az időközben egy pléden helyet foglalt pilóta.-Az én első reakcióm is ez volt. Na, huppanj le, együnk.-nézett rám először mióta itt vagyunk. Ő is elveszett a tájban.
Leültem mellé, kivettem egy szelet pizzát, és még mindig a tájban gyönyörködve kezdtem enni. Szinte éreztem, ahogy a gyomrom felsóhajt, miután lenyeltem az első falatot.
-Na de tényleg Dia, hogyhogy holnap visszamész Monacóba?-még mindig a tájat kémlelte, én pedig halványan elmosolyodtam.
-Ohm, egy barátomért megyek lényegében.-érdeklődve fordította rám csillogó szemeit a francia, és fejét kissé oldalra döntve figyelt tovább.-Ő még nem tud róla, hogy jön, és mivel a lakótársam, összepakolok neki, hogy legyen elég cucca a hónapra, plusz ki is megyek elé a reptérre. A munkája miatt sajnos nem sokat tudunk beszélni, és nem tudja, hogy Charles mérnöke lettem.-fejeztem be a rövid történetet. Valahogy Ad nem szereti, ha a munkáját, a hivatását az emberek orrára kötik, pedig igazán megérdemelné.
-Értem. Hát, akkor jó utat majd holnapra, gondolom hamar indulsz.-mosolyodott el Pierre, majd tekintetét visszavezetve figyelte tovább a tájat. Az este további részében mindenféle jelentéktelen dologról beszéltünk, az idő mégis elrepült.
-Mennünk kéne, nem?-pillantottam a fiúra, aki telefonján az időt megnézve konstatálta, hogy bizony már éjfél is elmúlt.
-De, igazad van. Jó gyorsan elszaladt az idő-nevetett fel zavartan a francia.
A hotelbe visszafelé már mindketten a gondolatainkba merültünk, de ez így volt jó.
-Köszönöm az estét, monsieur. Remekül éreztem magam.- mosolyodtam el és pillantottam a fiúra a szobám előtt.
-Holnap már nem fogunk találkozni valószínűleg, szóval jó utat Dia, vigyázz magadra, és remélem bemutatod a  barátod. Jó éjt-intett egyet.
Miután becsuktam magam mögött az ajtót, elmentem zuhanyozni, majd a pizsamám felvéve dőltem be az ágyba. Állítottam még egy ébresztőt reggelre, majd hamar el is nyomott az álom.

Március.12.Hétfő
Reggel a telefonom vinnyogására remek érzés volt felkelni. Lassan kinyitottam a szemem, megnéztem hány óra, majd kicsit megnyugodva ültem fel. Reggel 6 óra van, a gépem pedig 9-kor indul. Kényelmes tempóban öltöztem fel. Egy fekete ujjatlan has pólót vettem fel, aminek az egyik vállánál nem volt anyag. Egy fekete harisnyát vettem magamra, arra pedig egy kék, vörös, zöld kockás és csíkos szoknyát. Egy fekete bakancsot vettem fel hozzá, és a kedvenc nyakláncom, amit Adamtől kaptam. Ezt a felsőt és szoknyát egy vásárlásunk alkalmával szintén drága Ad választotta nekem. A cuccaim összepakoltam a bőröndbe amit hoztam, a fontos dolgaim a fekete kis táskámba raktam bele, feltoltam a napszemüvegem a fejemre, majd a szobát bezárva indultam le a recepcióra kicsekkolni. A folyosón szembejött velem egy egészen aprócskát másnapos Mick.
-Hova hova ilyen korán, kisasszony? Ha jól tudom a Ferrarisok indulnak a legkésőbb, talán négy óra körül délután. Csak nem máris sok volt Leclerc?-nevetett fel.
-Neked is jó reggelt Mick, én jól vagyok.-kezdtem magammal beszélni, mire megforgatta a szemét.-Amúgy nem, nem szabadul tőlem ilyen könnyen. Monacóba megyek haza.-Mosolyogtam a németre.
-Baj van?
-Miért lenne baj? Mindenki ezt kérdezi, ha elmondom, hogy hazamegyek.-vágtam furcsa, elgondolkozott arcot.
-Igen, mert Potter nem enged el csak úgy mindenkit ha több futam van egymás után.-vonta meg a vállait.
-És, miért mész?-nézett rám, de már németül beszélt, mire furcsán nézhettem rá, ugyanis fejével óvatosan mögém biccentett. Komolyan, megint itt állt a fél paddock, akik gyanúsan méregettek engem és a bőröndöm.
-Oh, Mein Gott!-sóhajtottam, mire Mick és Seb elkuncogták magukat, a többiek pedig értetlenül pislogtak.
-Oké, Diana. Őszintén, hány nyelven beszélsz?-szólalt meg Lando először.
-Beszélek a francián és az angolon kívül németül, olaszul, spanyolul, hollandul, finnül, és egy kicsit japánul.-gondolkodtam el. Mindig is szerettem nyelveket tanulni, és könnyen is ment.
-Na jó-bámultak rám leesett állal.
-Szóval nagyjából mindenkivel tudnál az anyanyelvén beszélni?-csodálkozott el Dan is.
-Ohm, talán Mazepinnel nem, de amúgy igen.-nevettem fel.
-Amúgy hazudsz, Dia.-nézett rám Mick, majd folytatta-Oroszul is tudsz, vagyis tanultál, maximum csak nem emlékszel úgy rá, mert nem használtad.
-Igaz, igaz. Viszont én léptem, itt a taxim már. Ciao!-intettem nekik, majd hátat fordítva kisétáltam a hotelből.
A repülőutat végi aludtam szinte. Mikor landoltunk Monacóban, írtam apának, hogy kijöhetne értem, ha van kedve és ideje. Persze egyből igent mondott.
-Diana!-hallottam magam mögül egy ismerős hangot, mire mosolyogva fordultam meg, és öleltem át apát. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, olyan igazi apa-lánya kapcsolat ez.
-Szia-motyogtam a vállába.
-Adam hazajöhet, azért jöttem én is. Szeretnék vele minél több időt együtt tölteni, amíg nem hívják vissza, szóval intéztem neki egy belépőt a csapatnál.-Meséltem már az autóban ülve boldogan.-Szóval gyorsan összepakolom a cuccait, aztán kimegyek érte a repülőtérre, és holnap reggel indulunk.-lett egyre szélesebb a mosolyom.
-És ez meglepetés neki?-kérdezte apa, furcsa hanggal.
-Igen. Biztos örülni fog, egyszer mesélte, hogy imádja a sportot, és legszívesebben velük lenne, ha nem lenne katona. Na meg, találkozhat a titkos szerelmével is.-nevettem fel. Adam kedvenc pilótája a lányok és fiúk által méltán szeretett George Russell.
-Nos, ebben az esetben biztos örülni fog.-mosolyodott el apa is.
-Legközelebb mikor jössz haza?
-Hát, mivel most három futam lesz egymás után, nagyjából egy hónap múlva. Miután apa kitett az Adammel közösen bérelt házunknál, fel is mentem, néhány cuccom kiraktam, néhányat be, és bepakoltam Adamnek is a cuccait. A gépe nagyjából délután fél kettő körül landol, ezért gyorsan összedobtam egy kis ebédet, edzettem egyet, ami most kifejezetten jól esett, és takarítottam is egy keveset. Mire észbe kaptam, már mehettem is drága életemért. A mosolyom levakarhatatlan volt, hiszen végre újra láthattam a legjobb barátom.
-Adam!-ugrottam szinte a nyakába, amint kiszúrtam.
-Szia életem.-kuncogott a nyakamba.
-Te jó ég, úgy hiányoztál.-szipogtam. Hirtelen mindent elfelejtettem, a belépőjét, az elkövetkezendő hónapot, mindent. Csak azt tudtam, hogy végre itt van, és ép és egészséges.
-Gyere drága, van egy meglepim.-szakadtam el tőle hosszas ölelkezések után.
-Szóóval. Mivel sajna kevesebbet beszéltünk, lemaradtál valamiről-kezdtem a mesélésbe már az autóban ülve.-Meséltem már neked Gia-ról. A kávézóban még novemberben találkoztunk, és Charles Leclerc a barátja. Összehaverkodtunk Charlesal is, és megtudta, hogy mérnöki diplomám van, és ezzel a lendülettel beajánlott a főnökénél, a volt versenymérnöke helyére. Elfogadtam az ajánlatukat, mérnök vagyok a Ferrarinál. Az első futam most volt a hétvégén, Charles második lett. A lényeg viszont az-vettem egy mély levegőt-hogy mivel most az egész hónapunk tele van versenyekkel, elintéztem, hogy velünk jöhess mindenhova, akármikor.-pillantottam rá félve, majd tekintetem visszakaptam az útra.
-Wooow életem, nem is tudom mit mondjak.-nevetett fel a fiú hitetlenül.-Gratulálok, és köszönöm!-mosolyodott el szélesen.
-Milyen a kapcsolatod a többi pilótával?-nézett rám óvatosan, mire elnevettem magam.
-Találkozni fogsz George-al, nyugi. Amúgy szinte mindenkivel jóban vagyok.
A nap további részét beszélgetéssel töltöttük. Kiderült, hogy Adam bepasizott. Na igen, még nem hivatalosak, és még nem mondták ki azt a bizonyos szót, de nagyon jól működnek állítása szerint. Sorozatot néztünk, majd fáradtan dőltünk be az ágyba, hogy holnapra kipihentek legyünk.

Sziasztok! Itt kérnék bocsánatot, a tegnapi nap folyamán családlátogatáson voltam, (ahogy ma délelőtt is) így csak most tudtam hozni a részt.