Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Monsieur[15]

Ne arra legyél kíváncsi, hogy ki keresne, ha eltűnnél... Hanem arra, hogy ki nem engedné, hogy eltűnj.

Március.11.vasárnap
Reggel megint korán keltem, de az izgatottság elnyomta a fáradtságom. Gyorsan, még magamhoz képest is, felöltöztem. Kivételesen egy csapat pólót választottam, hozzá egy fekete piros kockás szoknyát. Felhúztam még egy fekete harisnyát, és felvettem egy fekete magassarkút. Nem gyakran hordok szoknyát, magassarkút végképp, de most kivételesen csinosnak éreztem magam.Lesétáltam az étkezőbe, ma viszont muszáj volt reggeliznem, mert valószínűleg ebédelni nem fogok. Szedtem magamnak egy kisebb adag rántottát, majd elindultam Carlos és egy számomra eddig ismeretlen lány felé.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rájuk.-Zavarok?
-Szia Dia, nem, ülj le nyugodtan.-mosolygott rám először a spanyol pilóta. A lány felé pillantottam, aki kissé zavartan, és félősen pásztázta az asztallapot, és ujjaival játszott.
-Ne aggódj, nem eszek embert. Diana Prost vagyok-mosolyogtam kedvesen a lányra, és leültem mellé.
-Szia. Én Isa Hernaez vagyok-mosolygott rám még mindig félősen Isa. Gyönyörű lány volt, szőkésbarna tincsei enyhe hullámokban omlottak vállára tökéletesen kiemelve arcvonalait, és barnás szemeiben vidámság csillogott.-Sokat hallottam már rólad.-folytatta most már egy fokkal szélesebb mosollyal.
-Bárcsak én is ezt mondhatnám. Ez a mafla spanyol nem szólt semmit.-szúrtam le pillantásaimmal a velünk szemben ülő pilótát.
-Isa, itt hagyhatlak egy kicsit Diával? Landonál tejkatasztrófa van-nevetett fel zavartan. A mellettem ülő lány egy pillanatra rémülten pillantott a fiú felé, én bátorítóan megszorítottam a kezét.
-Menj csak Carlito, megleszünk. Tudod milyen a gyerek ha nem ihat tejet.-nevettem fel, mire Sainz már rohant is.
-Na és, mióta vagytok együtt?-fordultam kíváncsian a lány felé, aki kérdésembe belepirult.
-2 hónapja-tűrte el egyik tincsét zavartan a füle mögé.
-Gratulálok. Rajong érted.-kacsintottam a lányra-Az az aggódás a szemeiben, amikor felállt, nagyon aranyos volt. Nagyon édesek vagytok drágám.-paskoltam meg gyengéden a vállát. A mellettem ülő mosolya csak még szélesebb lett, és beszédbe elegyedve fejeztük be az időközben elkezdett reggelinket.
-Jóóreggeelt!-pattant le szembe velünk Giada. Isa egy pillanatra megilletődött, majd félénk mosollyal nézett az energikus lányra. Én ismét bíztatóan néztem a mellettem ülő, még mindig megszeppent Isára.
-Jó reggelt, drága barátnőm-nevettem fel-Mi történt, mennyi kávét ittál már meg?
-Ugyan, Di, tudod, hogy kávé nélkül is pörgök. Mi még nem találkoztunk-fordult hirtelen Isa felé-Giada Gianni vagyok-mosolygott kedvesen.
-Isa Hernaez. Biztos te vagy Charles barátnője, ugye?-mosolygott egyre bátrabban a mellettem ülő lány.
-Igen. Nem is tudom miért-sóhajtott fel, majd látva kérdő pillantásainkat csak legyintett.
-Te pedig? Melyik szerencséssel keveredtél ide?-érdeklődött Gigi.
-Carlossal-sütötte le szemeit zavarában a spanyol lány.
-Ó, akkor te még egész szerencsés vagy-nevetett fel Gia.
-És Diana, te?-fordult felém félénken a mellettem ülő szőkésbarna.
-Ó, én dolgozom. Leclerc úr mérnöke vagyok.-mosolyogtam vissza.
-Értem.
-Csajok, gyertek.-ért vissza Carlito, mire mi felálltunk, majd elindultunk vele.
-Akkor a pályán tali!-intettek Carlosék, mikor beszálltak Isával az autójukba.
Én Charlesal és Giaval mentem ki. Mindenki izgatottan várta a szezon első futamát, efelől kétségem sincs. Carlos maradt P3-ban, Charles pedig a váltócsere miatt hátracsúszott a 9.rajtkockába. Már rajtra készen, teljes harci díszben indult meg az év első felvezető köre. -Öveket becsatolni-gondoltam, mikor visszaértek a srácok a rajtrácsra.
-Hajrá, Lord Percival.-mondtam még a fiúnak, mielőtt elrajtolnak. Már az első kanyar előtt nagy volt a kavalkád, ugyanis a 11. helyről rajtoló Ocon autója megadta magát, így páran a falban végezték, néhányuknak sikerült kikerülnie a káoszt, páran pedig Esteban autóját pöccintették meg.
-Piros zászló, gyere be, Charles.-figyelmeztettem a pilótát.
-Gyors kezdés volt, jó sokáig bírtuk. Szerencsés szezon lesz ez.-nevetett fel keserűen a rádió másik oldalán a monacói. A srácok nagyjából 10 percet állhattak a piros zászló miatt a boxutcában. Charles a kezdeti kavalkádból jól jött ki, és már a negyedik helyen folytathatta a futamot.
-Fél perc-figyelmeztettem az autóban ülő pilótát.
Miután kiértek a boxutcából, újrakezdődött egymás hajkurászása. Charles közepeseken rajtolt, ami miatt csak a 30.körre kellett kijönnie.
-Box, box.
-Vettem.-érkezett a válasz.
A szerelők tökéletesen végezték a feladatukat, nem szakadt le az általa üldözött Perezről. Carlos már kevésbé volt szerencsés, defektet kapott a 20. kör környékén, de még be tudott jönni a boxba, csak ezidő alatt leesett a 10.helyre.
-Oké Char, 2 ezredre van Sergio, és ott vagy a dobogón, hajrá.-vázoltam neki a helyzetet.
A monacói egy fél körrel később egy gyönyörű előzéssel már pódiumot tudhatott magáénak. A második helyen autózó Bottas  sem volt tőle messze. Ugyan futamot nem valószínű hogy fog ma nyerni, mert az élen haladó Max és a RedBull nagyon jó páros, második még lehet.
-Bottas van előtted, nyithatsz DRS-t.-Jeleztem a fiúnak.
Charles 2 körrel később került előzési távolságon belül. Szinte a körmeim lerágtam, az utolsó körre maradt az előzés. Külső íven a kanyarban, nem elég, nincs DRS zóna a rövid egyenesben, következő kanyar, külső ív. Megvan! Megcsinálta!
-Remek munka Charles, gratulálok! Nagyon jól mentél!-dicsértem egyből, amint átszelte a célvonalat.
Az egész csapat rohant a fiú elé várva, mikor száll ki az autóból. Hatalmas lendülettel vetette bele magát a vörös kavalkádba, felemelő volt a hangulat. Az adrenalin még az én ereimben is száguldozott. A pilóta mindenkit megölelgetett, megveregettük a hátát, majd elindult az aktuális dolgaira. A súly mérés után indultak is fel a pódiumra. A harmadik végül Sergio lett, a RedBull dupla dobogót ünnepelhet. A második Leclerc, a futamgyőztes pedig Max lett. Nagyon örültem, hogy Charles a szezonját egy dobogóval kezdheti.
Estefelé léptem ki a paddockból, miután befejeztük a mai napra szánt feladatokat.
-Szia Dia!-lépett mellém a semmiből Pierre, mire ijedten kaptam a szívemhez.
-Gasly! Ha még egyszer a szívbajt hozod rám, esküszöm Charles helyett én ülök autóba és verlek szarrá-néztem szúrósan a franciát.
-Amúgy mi járatban ilyenkor?-mosolyogtam rá. A fiú összezavarodottan nézett rám, majd elnevette magát.
-Bocsi, nem állt szándékomban megijeszteni-nézett rám gyönyörű szemeivel bűnbánóan.
-Mi a manót keresel még itt ilyenkor?-mosolyogtam rá ismét-Már rég a srácokkal kéne ünnepelned az 5.helyed. Amúgy gratulálok-néztem rá
-Nem igazán szeretem ezeket az estéket. Amúgy, te hogyhogy itt vagy még?-nézett most ő rám kérdőn
-Tudod Gasly, van aki dolgozni jár ide. Amúgy csak befejeztem a dolgaim, mert holnap haza kell mennem Monacóba.-vontam meg a vállaim lazán.
-De ugye nincs baj? Csoda, hogy Harry Potter elengedett.-célzott Binottora kuncogva.
-Nem, baj az nincs.-nevettem én is fel a franciával.
-Nem vagy éhes?-fordult hirtelen felém Pierre
-Nem-ráztam meg a fejem, azonban a hangosan megkorduló hasam nem egészen így vélekedett erről.
-Na, akkor pattanj be-biccentett az aktuális autójára, aztán mint egy lovagias úriember nyitotta ki nekem az anyósülés ajtaját.
-Madame-villantott egy vigyort, és a poén kedvéért meg is hajolt.
-Merci monsieur-pukedliztem a viccbe csatlakozva, majd már nevetve beültem az ülésbe.
-Hova megyüünk?-kérdeztem újra a pilótát már vagy harmadjára, mikor már nagyjából 10 perce ülhettünk az autóban.
-Na jó, elmondom, mert nem hagysz békén. Van egy nagyon jó pizzázó, elvitelre veszünk egy kettőt, és van itt egy hely nem messze, ahova mindig kijárok ha egy kis nyugi kell, vagy csak úgy, nagyon szép, szerintem tetszeni fog neked.-mondta mosolyogva, és végszóra meg is érkeztünk.
-Mindjárt jövök-pattant ki szinte azonnal az autóból a francia fiú, és pár pillanattal később két doboz pizzával tért vissza.
-Mehetünk tovább, madame?-vigyorgott rám ismét.
-Oui, monsieur.-Bólintottam visszafojtott nevetés kíséretében.