Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Makótól Jeruzsálem..[26]

Max Verstappen

Este amikor Diana és anya visszaértek Dia felment és bezárkózott a szobájába. Én és anya pedig leültünk a nappaliba egy kicsit még beszélgetni.
-Na és kisfiam, meddig akarod húzni?
-Mit?-néztem rá értetlenül, pedig pontosan tudtam mire gondol.
-Ugyan már! Elvitted már randizni?
-Anyaa!-néztem rá duzzogva.-Nem, és nem is fogom, nem leszünk együtt. Hagyj már békén.
-Ezt te se hitted el, de te tudod kisfiam. Viszont én megyek, tudod hogy nem szeretek ilyenkor vezetni.
-Anya, te bármit bármikor bárhol el tudsz vezetni, ne viccelj.-nevettem fel.
Kisétáltunk anyám Mercedeséig, majd egy jó ölelésbe vont.
-Egy jó tanács. Értékes ez a lány, kedves, aranyos, de érzékeny, és sérült. Vigyázz vele, tudod hogy tönkre tud tenni. Bosszúálló típus, de szeret téged. Okosan, és nehogy megbántsd, mert én is megverlek. Különleges, úgyhogy szerezd meg, és vigyázz rá.-susogta a fülembe. Szerettem volna elnevetni magam, és folytatni a magamnak való hazudozást, mondván, nem szeretem, és szerettem volna anyám tudtára adni ezt, de éreztem, hogy felesleges lenne. Anya pontosan tudta, mit érzek, és nem tudtam neki hazudni, soha.
-Neked is szia anya. Fogok.-biccentettem lágyan mosolyogva.
Miután elbúcsúztunk, visszasétáltam a nappaliba. Leültem a tv elé, majd mikor tudatosult bennem, hogy bizony nem tudok most az épp műsorban levő Leipzig-Atalanta focimeccsre koncentrálni, inkább kikapcsoltam a tv-t, és felsétáltam a lépcsőn. Lassan benyitottam Dia szobájába. A francia lány már mélyen aludt, arca nyugodtságot tükrözött, nem látszottak finom vonásain a mélyről jövő fájdalom jelei, mint amik nappal ott pihentek zöldes szemeiben. Lassan, halkan beljebb léptem a szobába, és a lány szuszogását hallgatva csodáltam alakját.
-Dia, Dia. A végén anyának lesz igaza. Miért is ne szeretnék beléd, hm? Hisz te olyan... rejtélyes vagy, és különleges. Ágh, mindegy..hülyeség, hisz te épp hogy elviselsz. Jó éjszakát Diana...-motyogtam halkan. Néhányat rezdült az arca, de szerintem csak álmodott valamit.
Lassan kisétáltam a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót. Homlokom neki döntöttem, és mélyet sóhajtottam. Fejem megrázva indultam el letusolni, majd felvettem egy RedBullos pólót, egy boxert és lefeküdtem aludni.

Másnap reggel hamarabb ébredtem mint a velem együtt lakó lány, így elmentem futni.
Vettem magunknak reggelire nyolc fánkot, és lassan visszasétáltam.
Mire beértem, egy fáradt Diana lépdelt le a lépcsőn, szemei fáradtabbak és meggyötörtebbek voltak a szokásosnál. Persze, hisz hétfő van. De most valahogy más volt, fáradtabb, mint eddig bármikor amikor láttam.

-Jó reggelt.-motyogta a lány halkan, rekedtes hangján.-Mit hoztál?-mosolygott rám féloldalasan.
-Uhm, fánkot.-emeltem fel a dobozt, amiben a rengeteg kalóriát tartalmazó édességhalmaz feküdt.-Kérsz? Van csokis, vaníliás, epres és mogyorós.-soroltam a választékot.
-Nem szeretem az epres dolgokat...-fintorgott egyet, majd mintha gondolkozna, két ujjával az állát piszkálta.-A csokis se a kedvencem, úgyhoogy, legyen vaníliás.-folytatta eszmefuttatását, majd a végén szinte láttam, ahogy kigyullad a feje felett a villanykörte. Felkuncogtam a francián, majd letettem elé a dobozt. Még szerencse, hogy vaníliás fánkból volt a legtöbb, azaz három, mert a lány egyből rávetette magát.
-Amúgy neked tuti szabadna ilyet enned?-mosolygott rám ördögien Dia.
-Nem, de amiről nem tud, az nem fáj neki.-vontam vállat az edzőmre célozva.
-Honnan veszed, hogy nem tud róla? Lehet már rég beköptelek. Vagy éppen most.-kezdte el nyomkodni a telefonját a velem szemben ülő, majd mintha engem videózna fordította azt felém.
-Nem, ugye nem? Csak nem vagy ilyen gonosz!-néztem rá szinte kétségbe esve. Ő felém fordította a telefon kijelzőjét, ahol az én fejem virított ahogy épp beleharapok az epres fánkba.
-Hm, hm, hol is van Mark...-folytatta a nyomkodást
-Nee, Dia, nem szabaad!-ugrottam fel a helyemről, majd a lány keze után kaptam, őt ez azonban meglepetésként érhette, mert hirtelen kezéből kiejtette a telefonját, utánakapott, de túl gyorsnak bizonyult a mozdulata, és elkezdett a föld felé zuhanni. Nem hiába javítom állandóan a reflexeim, gyorsan a lány dereka után kaptam, és bal kezem a dereka alatt megtámasztva mentettem meg a becsapódástól. Azonban az én egyensúlyom is kibillent, így én a lányt magam felett tartva feküdtem le akaratlanul a hátammal a földre. Dia meglepetten pislogott, mellkasomra fektette állát, és nagy szemekkel nézett rám. Te jó ég milyen gyönyörű szemei vannak. Éreztem a szíve dobogását, parfümjének finom illatát, ami keveredett a samponjával. Olyan kislányos volt, ahogy nagy szemekkel, meglepetten pislogott rám. Nem is tudom mi történt, azt vettem csak észre, hogy szemeim lecsukódnak, és ajkaim a lány cseresznyés ajkai ellen nyomom. Meglepődött, de bejutást adott a nyelvemnek. Ereimben az adrenalin csak úgy száguldott, mintha az autómban ülnék és versenyeznék. A szívem hevesebb en vert, mint valaha. A levegő hiány miatt váltunk el. Diana cseresznye színű ajkai most vörösek, és kissé duzzadtak voltak, de méginkább vonzott ez a külső. Mindketten kissé megilletődötten pislogtunk, és én törtem meg először a meglepettséget. Önelégült, megszokott félmosolyomra húztam az ajkaim. A lány elpirult, mint akiben most tudatosult, hogy mi történt.
-Én...én...-hebegett-Saj...sajnálom.-gördült le rólam.
-Jobban tetszett amíg rajtam voltál, de ha jobban szereted úgy, lehetsz alul is.-kacsintottam rá.
-Úristen, bolond vagy!-csapott mellkason, és temette tenyereibe az arcát. Nevetve álltam fel, és kezem nyújtottam a lánynak.
-Mosd meg az arcod, Piroska, Danék mindjárt itt lesznek.-nevettem a lány paradicsom vörös ábrázatán és cukkoltam még kicsit.
Dia inkább gyorsan sarkon fordult, és felsietett az emeletre.