Március 6.Kedd
Reggel fél hétkor már talpon voltam. Összeszedtem még pár kisebb dolgot a táskámba, csináltam egy kávét ami nem maradhatott ki, és felöltöztem. Egy egyszerűbb ing hatású fehér rövid kezeslábast vettem fel, hozzá az egyik kedvenc fehér Adidasom, és a szokásos fekete kistáskám. Charles még tegnap jelzett, hogy kivisznek engem is a reptérre, úgyhogy előszedtem a lakáskulcsom, bezártam az ajtót, és mintha csak összebeszéltünk volna megjelent egy piros Ferrari.
Legnagyobb bánatomra nem a szerelmemmel jöttek, amiért Charles kapott is egy két gyilkos pillantást, amit egyből le is vágott miért kap, és védekezően feltette a kezeit maga elé.
-Jó reggelt-Morogtam, miközben a fiú betette az én bőröndöm is az ő cuccaik mellé.
-Neked is Dia, neked is.-Mondta kuncogva a fiú, mire összehúzott szemmel ránéztem, ő meg egyből befogta tudva, ha tovább folytatja a nevetést élve nyúzom meg.
-Jó reggelt Dina!!-ölelt meg Gia amint kipattant az autóból.-Jaj, annyira boldog vagyok, hogy te is jössz velünk!-pörgött be, mire én Charles-ra néztem, amolyan "mennyi kávét ivott?" tekintettel.
Leclerc csak lemondóan megrázta a fejét, majd jelzett, hogy indulni kéne, ugyanis néhány pilótával összebeszéltek, hogy együtt utaznak, mielőtt még halálra unják magukat.
Gyorsan kiértünk a reptérre, leadtuk a csomagjainkat, majd Charles és Gia elindult egy hangos társaság felé. Sajnos túl későn ismertem meg őket a kávézóból. Itt van a tejes gyerek, Mr.Tuskó, és a spanyol is. Még ketten álltak mellettük, őket nem ismertem meg, vagyis nem ragasztottam rájuk ilyen jelzőket a kávézóban.-Charles, haver!-Intettek oda a legelöl sétáló fiúnak, ő pedig viszonozta tettét.
Engem, mint harmadik szerencsétlent egyenlőre egyedül a spanyol vett észre, aki egy "ez marha kínos lesz" pillantást küldött felém, mire egyetértően bólintottam.
-Nahát, ki ez a gyönyörű hölgy itt?-vett észre egy vigyorgó idősebb srác, aki ausztrál lehetett az akcentusából ítélve. Zavartan lenéztem, majd egy mosolyt erőltetve magamra tekintettem végig a kíváncsi társaságon.
Charles rám pillantott, mintha engedélyt kérne a bemutatásomra, de én csak leintettem.
-Sziasztok, Diana vagyok.-Mutatkoztam be röviden. Nem szeretem már az első találkozásnál említeni a vezetéknevem. Félek, hogy papa miatt ítélnek meg, úgy, hogy nem is ismernek.
-Szia Di-folytatta a bemutatkozást a vigyori ausztrál-Daniel Ricciardo-nyújtotta felém kezét, amit készségesen ráztam meg.
-George Russell-intett egyet a nagyban tejes fiúval beszélgető brit, ezek szerint George.
-Carlos Sainz-Folytatta a sort a spanyol.
-Lando Nor..-kezdett el bemutatkozni a tejes fiú, azaz Lando, amikor Mr.Tuskó félbeszakította.
-Srácok, már nem azért, de csak tudja kik vagyunk, ha meg nem, mit keres itt?-kérdezte, mire mindenki megforgatta a szemeit, én meg csak egy "tőled nem is vártam többet" pillantással jutalmaztam.
-Max!-szólt rá Daniel-Lehet hogy te egy tuskó vagy-heh, mintha tudta volna.-De mi bemutatkozunk, akkor is ha tudja kik vagyunk.-mosolygott rám kedvesen, amitől nekem is egy apró mosoly ült le ajkaimra.
-Khm, tehát, Lando Norris-nyújtotta kezét a tejes fiú. Nehéz lesz túllépni ezeken a neveken.
-Öhm, amúgy, Lando, lehet téged néha tejes fiúnak foglak hívni, téged-fordultam az előbbiek alapján Max felé-többnyire mindig Mr.Tuskónak, téged meg Carlos spanyolnak. Megragadtak bennem ezek az első becenevek.-vázoltam a helyzetet kissé kínosan, mire Gia-n és Charleson kívül mindenki elkezdett nevetni.
-Várj, ti ismeritek egymást?-tette fel a kérdést először a Monacói fiú.
-Mondhatnám, de nem mondanám ismertségnek. Mikor találkoztunk még a kávézóban, aznap ez a díszes társaság egész nap ott rontotta a levegőt.
Lando már a földön verte magát a tej miatt, aztán le felszolgáló nénizett, Max meg gyakorlatilag a farkára hallgatott, ha érted.-kezdtem el sorolni a becenevek okát, mire mindannyiunkból kiszakadt a nevetés, kivéve Mr.Tuskóból.-Te jó ég.-fagytam le egy pillanatra, mire mindenki felém kapta a fejét, és kíváncsian, aggódva méregettek.
-Mick....-suttogtam gyengén magam elé. Úgy éreztem, összeesek, szerencsére mellettem állt Daniel, és elkapott.
-Diaaa, jól vagy?-lengette kezét a szemem előtt Lando, de én továbbra is csak mereven bámultam azt az alakot.
-Mindjárt jövök, idehívom Schumachert.-Kelt fel mellőlem Gia, ugyan megszólalni még nem tudtam, hálásan pillantottam a lány után.Pár pillanattal később Mick már Giada oldalán araszolt felénk. Ő sem hitte el, hogy ennyi év után lát.
Mikor visszatért belém az erő hatalmas lendülettel indultam meg a közeledő fiú felé, és vetettem magam a karjaiba.
-Mick, édes jó istenem, de hiányoztál-zokogtam pólójába, miközben ő is elengedett néhány sós könnycseppet.
-Te is, Baby, te is.-Szorított még jobban magához. Elmosolyodtam a becenév hallatán. Mikor kis ovisok voltunk, nem tudtuk, miért mondják a nagyok egymásra azt, hogy Baby, miközben már rég nem kisbabák, de tetszett, ezért elkezdtük egymásra használni, aztán amikor rájöttünk mit is takar, kitisztult a kép, hogy miért is néztek ránk furán. Azóta már csak poénból is használtuk amíg tartottuk a kapcsolatot.
-Még fogunk beszélgetni, ezt te is tudod.-néztem rá hangsúlyosan, mire lehajtotta a fejét, és cipője orrát kezdte tanulmányozni.
-Khm..-köhintett valaki a hátam mögött, mire kíváncsian fordultam meg. Egy csapat kíváncsi tekintettel, és egy széles mosolyú Giadával találtuk szembe magunkat.
-Azt hiszem, valamiről lemaradtunk.-Tett Lando burkolt utalást arra, hogy mégis honnan ismerjük egymást, mire Mickel egymásra vigyorogtunk, és gyorsan szemmel megbeszéltük, ki vázolja nekik a helyzetet.
-Okés.. szóval. Én és Mick régóta ismerjük egymást a családjaink miatt. Gyakorlatilag ha lehet úgy mondani együtt nőttünk fel, csak sajnos Michael balesete megviselte nagyon mind az én mind az ő családját, és megszakadt a kapcsolatunk. Röviden ennyi.-És sajnos már elértem a történet végére, mire tudatosult bennem, hogy kimondtam egy fontos dolgot, miszerint a családjaink miatt ismertük meg egymást. Csak remélni tudtam, hogy elsiklanak eme lényegtelen információ felett. Hiába tudom, hogy ezek a srácok nem foglalkoznának annyira a nevemmel, elvégre ők is ezt az utat tapossák, mégis, a gyerekkorom miatt, ahol rengeteget csalódtam mindig félek a teljes bemutatkozástól.
Felnéztem a még mindig minket kémlelő fiúkra, és Landon állt meg a tekintetem, aki egy pillanatra kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán gyorsan be is csukta. Rám nézett, és ki is tudtam olvasni a szeméből, mire is gondol.
-Nem Lando, nem. Nem vagyunk, és nem is voltunk együtt.-válaszoltam gyorsan, mielőtt még feltehette volna kérdését. Gyorsaságom láttán Mick elnevette magát, mire vállba csaptam.
-De...-kezdett el hangosan gondolkodni a fiú.
-Igen, Lando, Baby-nek hív, és több mint valószínű hogy én is fogom így hívni őt. Ilyenek a becenevek, ugye, tejes fiú?-Lando kínosan felnevetett, és cipőjét kezdte el pásztázni.
-Amúgy, bocsi Di, ha illetlenség, vagy valami-kezdett bele az ausztrál-de hogy érted, hogy a családjaink?-kérdezett rá arra, amit nagyon reméltem, hogy nem hallottak meg.
Zavartan pillantottam Gia-ra, amolyan "elmondjam nekik?" pillantással, mire ő bólintott egyet, csak úgy, hogy mi vegyük észre, ezzel jelezve, hogy megbízhatok bennük.
-Igazából, a papám is Forma-1 es versenyző volt.-feleltem halkan.-Ő ismerte Michaelt, és jóban voltak.
Válaszomra többnyire meglepett pillantásokat kaptam, amire számítottam. Charles és Gia csak bíztatásként rám mosolygott, miközben egy aprót biccentettek.
-És ki is nyögöd végre, hogy ki volt a nagyfater, vagy barkohbázzunk egyet?-horkantott fel bunkón Max, mire megforgattam a szemem, Daniel nyakon vágta egy Max kiáltás mellett, Lando Charles és Gia pedig lemondóan megrázták a fejüket.
Engem viszont feldühített a viselkedése, nem kicsit, de próbáltam leplezni.
-Ha ennyire tudni akarod, a nagyapám-hangsúlyoztam ki a szót-Alain Prost volt. A teljes nevem ugyanis Diana Prost.-Mondtam egyenesen a szemébe nézve, mire meghökkent. A többiek pedig meglepetten vizslattak.
-Wow!-eszmélt fel először Lando.-Egy igazi Prost!-Kezdte el magát megjátszani.-De te vagy az igazi?-folytatta baromkodását, mire megráztam a fejem.
-Nem Lando. Én egy makett vagyok. Pontosabban Pinokkió Prost.-Lando tettetett csodálkozással nézett vissza rám, majd hasát fogva kezdett el nevetni, amibe pár pillanattal később mindenki becsatlakozott, kivéve Mr.Tuskót.
-Bae-szólalt meg Mick-Mennem kell, mi indulunk. Még úgy is fogunk találkozni. Sziasztok!-intett egyet a fiúknak, nekem pedig küldött egy mosolyt.
-Várj, Mick!-kiáltottam hirtelen utánna. Megállt, visszafordult, és épp elkapott a nagy lendületemmel, amivel megint karjai közé rohantam.
-Borzasztóan hiányoztál.-motyogtam nyakába.
-Te is, mindennél jobban.-engedett el, majd intett egy utolsót, és visszatért a csapatához.
ČTEŠ
Se veled, se nélküled-Max Verstappen
Fanfikce"Nem is igazán a szívverésünk tart minket életben, hanem az, hogy van kiért dobognia." "Nem élhetünk örökké, de élhetünk úgy, hogy örökké emlékezzenek ránk azok, akik fontosak nekünk." Egy fiatal lány, aki szembe mer nézni álmai miatt a legnagyobb f...