Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[21]

Április.28.vasárnap

Reggeli rutint még nem csinált végig ember nálam gyorsabban, de még így is késésben voltam, ugyanis sikerült elaludnom. Nem is én lettem volna. Már Isa autója felé rohanunk Annával, és az előbb említettel, hogy minél hamarabb kiérjünk a pályára.

Isa sem az autót, sem minket, sem a többi sofőrt nem kímélte, így hivatalosan nem késtem el. Hivatalosan.

-Diana-nézett rám szúrósan Potter, azaz Binotto.
-Jó reggelt, bocsánat, csak elaludtam, ígérem nem lesz több ilyen.-kezdtem el a futástól kissé lihegni.
-Remélem is. Most pedig gyerünk dolgozni.-szólt rám, mintha eddig lazsáltam volna.

A pilóták felálltak a rajtrácsra, és megkezdték a felvezető köreiket. Jó esélyekkel nézünk a mai futam elé, ha így maradnak az eredmények az élen, könnyedén magunk mögé utasíthatjuk a 8. és 9.helyen rostokoló McLareneket a konstruktőri versenyben.

Elrajtoltak. Verstappen kissé beragadt a rajtnál, Hamilton már szinte mellette van, de Max elég erősen bevág elé, talán kicsit össze is értek. Charles és Carlos könnyen eljöttek minden különösebb gond nélkül, az 5. rajtkockából induló Pereznek sem ez lett élete rajtja, viszont a spanyolunknak figyelnie kell a tükrét, mégis csak egy RedBull üldözi.

-Charles, gumik?
-Még nagyjából tíz kört bírnak szerintem.
-Rendben.

Carlos hamarabb állt ki, mint terveztük, túl hamar felmelegedtek a lágy abroncsai, így ő egyenlőre a hatodik helyen autózik, Leclerc pedig továbbra is tartja a dobogós helyét.

-Charles, box, box.
-Oké.
Hangzott a rövid beszélgetésünk, ami után a monacói kijött kereket cserélni.
Még közepeseken ment, most kapott a végső hajrára lágyakat. Elég gyorsak voltak a szerelők, így Perez csak épphogy előzte meg Leclercet.

-Charles, Perez van előtted, három századra, kapd el.
-Meglesz.

Charles és Sergio az utolsó körig harcoltak, amikor a mexikói elfékezett egy ívet, így Charles könnyedén be tudott jönni elé.

Egységes "ezaz" kiáltás hangzott fel a boxból.

Elég eredményes versenyen vagyunk túl, a monacói dobogójával, és Carlos 5. helyével.
Mindenki fáradtan pakolta össze a cuccait már a hotelben, mint ahogy én is. Holnap reggel Charles és még pár pilóta társaságában repülünk haza Monacóba. Megbeszéltem Annával, hogy majd mindenképp ki kell jönnie egy-egy szünet alatt, de majd én is ellátogatok hozzájuk. Sajnos ő ma hazautazott szinte rögtön a futam után, de megígértettem vele, hogy jelez ha hazaért.

Elég hamar le is feküdtem, hogy kipihenjem a nap fáradalmait, és ugyan ilyen hamar sikerült is elaludnom.

Április.29.hétfő

Reggel már a hallban csatlakoztam a Daniel Lando pároshoz, egy kis korán reggeli agyrohasztásra.
-Jó reggelt.-mosolyogtak.
-Nektek is.-viszonoztam tettüket, majd a bőröndöm letéve ültem le az egyik fotelba a kicsekkolás után.
-Lehet tudni kik jönnek amúgy?-fordítottam Dan felé a fejem.
-Igen. Carlos, Charles, Pierre, George, Tsunoda meg hát nyílván mi.-sorolta a pilótákat. Kis csalódottság lett úrrá rajtam, mikor nem hallottam Max nevét, nem is tudom miért. Mostanában egyre inkább úgy érzem, hogy igénylem a közelségét, még ha flegmázik is.
-Értem.-biccentettem egyet az ausztrálnak.
-Nem akarlak letörni, de Verstappen valami csajjal ment el még tegnap.-mondta szinte suttogva, mire felkaptam a fejem. Dani csak legyintett egyet, látva felvont szemöldököm, majd szépen lassan elkezdtek leérni a többiek is.

Körülbelül tíz perccel később már a reptérre mentünk, majd szállhattunk is fel a gépre. Én ismét előre ültem, külön a többiektől, és egyedül is maradtam, egészen addig, amíg a spanyol pilóta le nem ült velem szembe.
-Dia, mi a baj?-kezdte spanyolul, mire furán nézhettem rá, mivel fejével óvatosan hátrafelé bökött, ahol egy csapat mindenki minket bámult.
-Semmi, Carlito, semmi.
-Ugyan, ezzel még magad sem verted át. Nekem elmondhatod, ugye tudod?
-Tudom, csak, ahj. Olyan káosz ez az egész. Tudod, jó lesz végre egy pár nap nyugi. Mármint, szeretem ezt az egész kavalkádot, meg minden, de így, hirtelen, ráadásul papa miatt is, Michaelről nem is beszélve, káosz, mindenhol teljes káosz. Szóval, igen.-kezdtem kezeimmel a továbbra is spanyol beszédem mellé hadonászni. Carlos csak mellém ült és átölelt, én pedig enyhén a nyakába fúrtam a fejem.
-Nyugi törpe, az elején mindenki így van ezzel. Kérdezd a tejes fiút, ő mennyire el volt veszve. Na meg, még az olyan vén rókáknak is kell ez a szünet, mint Danno meg én, mert még nálunk is káosz van.-suttogta a fülembe, miközben a hátam simogatta.-Ja, és ne aggódj Sid miatt, a csaj csak egy egyéjszakás volt.-Suttogta szinte alig hallhatóan. Kitágult szemekkel néztem rá, de inkább tereltem.
-Az anyukád térdekalácsa vén róka, te bolond!-csaptam nevetve mellkason, mire ő is elnevette magát.
-Köszönöm.-mosolyogtam végül rá.

Az ablakon kifelé bámultam szinte ezek után végig, egészen a leszállásig. Mindenen kattogott az agyam. Daniel honnan veszi, hogy érzek valamit Max iránt? Egyáltalán, érzek én valamit iránta? Miért zavar, hogy egy másik lánnyal van? Ezek, és hasonló kérdések cikáztak a fejemben, mikor kiszálltunk a gépből. Napszemüvegem szemem elé toltam, mert kisütötte a nap. Felkaptam a bőröndöm, és egyedül indultam meg az orrom után.

-Dia, nem ugrasz át hozzánk?-futott mellém Charles-A srácok is jönnek este egyet. Gia elutazott a barátnőjével.-folytatta a pilóta.
-Hát, nem is tudom.
-Naa, kérleek.-ugrált Leclerc mellé Daniel.
-Igeen, légyszii-nézett rám boci szemeivel Lando is.
-Hermana, por favor(Testvérem, kérlek)-csatlakozott melléjük Carlos is.
Segítségkérően néztem a három még távolabb álló pilótára, név szerint Yukira, Pierrere, és Georgera. Yuki és Russell elnevették magukat a szituáción, Pierre pedig mint jó barát, odasétált a két sor elé, majd beállt a hosszabb sorba, vagyis Charlesékhoz.
-Madame, S'il te plaît(kérem)-szólalt meg, ami miatt Charles egy győztes vigyorral nézett rám, én pedig felsóhajtottam.
-Majd meglátom.-legyintettem.
-Oké, de fél hétre gyere.-nevetett utánam Charles.
Csak megforgattam a szemem, majd otthagyva őket indultam haza gyalog.

-Ms.Prost. Igényel egy taxit?-állt meg mellettem egy autó. Egy fekete Audi A6. De hisz ez Adam!
-Aad!-visítottam fel, miközben ráugrottam a fiúra, aki épp kiszállt hőn szeretett Audijából.
-Diaa-ölelt meg nevetve.
-Te mit keresel itt? Miért nem szóltál? Ugye nincs bajod?-futtattam végig a szemem rajta.
-Életem, nagy hírem van.-sóhajtott fel.-Pontosabban híreim. Gyere, menjünk haza.-tette be a bőröndöm a csomagtartóba, majd beszállt az autóba. Szélesen mosolyogva követtem. Imádom a bolond fejét.

-Na és, mik is azok a hírek?-néztem át a vállam felett a konyhapulton ücsörgő fiúra, miközben a vacsoránkat főztem.
-Ó, hát izé... Az első, hogy úgy döntöttem, munkát váltok. Ne haragudj, hogy nem szóltam, de még én se voltam biztos ebben. Leszereltem. Eldöntöttem, hogy szeretnék nyitni egy kávézót. Vele. A másik pedig, hogy olyannyira hivatalossá vált Kevinnel a kapcsolatunk, hogy...hogy összeköltözünk.-zárta le. Először szélesen mosolyogva fordultam hátra készülve az ujjongásra és gratulálásra, aztán mosolyom szinte elpárolgott az arcomról.
-Hol?-néztem rá lassan.
A fiú szaggatottan kifújta a levegőjét, rám emelte szinte fekete íriszeit, és végre válaszolt.
-Nizzában. Van egy nagyon szép, jó eladó ház, ahová beköltöznénk. Attól nem messze van egy szintén eladó üzlethelység, az jó lenne a kávézónak. Én őszintén sajnálom, drágám.
-Aham.-dolgoztam fel lassan az információkat.-Mikor?
-Nagyjából másfél hónap múlva.
-Értem.-bólintottam. A gázt elzárva a kezemből letéve a fakanalat siettem fel a szobámba. Írtam egy üzenetet Charlesnak, hogy Adam hazaért, és van mit megbeszélnünk, szóval kihagyom a kis bulijukat. Könnyezve dőltem le a puha ágyamba, és így is aludtam el.

gyűlölni
könnyű lusta dolog
a szeretethez azonban
erő kell
mindenkiben megvan
de nem mindenki
hajlandó gyakorolni