Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[38]

Reggel a szemembe sütő napra ébredtem, Max nélkül. A tegnap este emlékei özönlötték el pillanatok alatt az elmém, és vették birtokba a gondolataim. Egy röpke pillanatig még az is átfutott rajtuk, hogy a holland megbánta a történteket, de ezeket igyekeztem kikergetni a fejemből minél hamarabb, hisz nem ez volt az első együttlétünk. Egy nagyot nyújtózva keltem ki az ágyból, és néztem meg a telefonom, amin sok üzenet és hívás nézett velem farkasszemet Charlestól és Carlostól is.

charles_leclerc
Diaa
Kopogtunk
Megvagy?
El fogunk késni, tudod
Indul a gép
Dianaaa
jóreggeeelt

Nem fogadott hívás tőle:charles_leclerc (12)
Nem fogadott hívás tőle:carlossainz (14)

Carlossainz55
Hermanaa
Rendben vagy?
Diaaa
DIAAANAAA
El fogsz késni
Ilyen gyors te se vagy
Megyünk haza
Szünet van, juhuu?
PROOOOST

Ijedten, nagyra nyílt szemekkel pörgettem végig az üzeneteim, és kaptam a tekintetem az órára, ami sajnos most is pontos volt, és 11:43-at mutatott, ami azt jelenti, hogy már majdnem két órája szálltak fel a Ferrarisok. Nélkülem.
Nem mondom, nagyon meg voltam ijedve, kit áltassak. Egy tök idegen országban, ráadásul nem tudom, a többi csapat mikor indul, és kihez tudnám felkönyörögni magam. Semmi baj, Diana, megoldod. Egy fokkal nyugodtabban öltöztem fel. Egy hosszú, bő, világoskék farmert vettem fel, és hozzá egy sárga bő inget. Egy fekete sportcipőt húztam a lábaimra, majd az irataim, a kulcskártyám és a telefonom a hőn szeretett fekete kistáskámba belerakva léptem ki a szobaajtón, majd magam mögött zártam be azt.
Legnagyobb szerencsémre a Lifttel az én odaérkezésemkor ért fel Mick.
-Áh, jó reggelt Dia.-mosolyodott el a német.
-Neked is, Mick, de inkább napot.-nevettem fel halkan.-Mikor indultok?
-Ha jól emlékszem, kettőkor. Miért? A Ferrari nem elment már?-ráncolta szemöldökét a fiatal német, mire kínosan néztem rá, amiből megértette, mi a helyzet.
-Megkérdezem Günthert, hogy jöhetsz-e, de szerintem nem gond.-nézett rám megszokott mosolyával, mire egy megkönnyebbült sóhajt elengedve öleltem át a német barátom.
-Csak Verstappen meg ne tudja.-nevetett a fülem mellett, mire én is elengedtem egy kisebb kacajt.
-Már elindultak, 11-kor, ha jól emlékszem.
-Na, pakolj össze, aztán együnk egyet, mit szólsz?-vetette fel az ötletet a fiú, aminek a gyomrom kifejezetten örült, így én is.
-Oké, nem kell kétszer kérni.-mondtam felcsillant szemekkel, amit a Haas pilótája is észrevett, mert ismét felnevetett.
-Akkor délben itt?
-Akkor délben itt.-biccentettem, majd visszaléptem a szobámba, és rendbe raktam azt. Ahogy megbeszéltük, Mick és én pontban délben találkoztunk a folyosón.
-Hozd a cuccaid, kicsekkolunk, a kocsimban van hely, már ne kelljen majd visszajönni.-nézett rám az óráját ellenőrizve Schumacher, mire ismét biccentettem, és pár perccel később a bőröndömmel és a táskámmal együtt tértem vissza.
-Jó napot, miben segíthetek?-mosolygott ránk, de leginkább a mellettem álló németre a recepciós lány. A jelenlétünk okát megmagyarázva adtuk át a kulcskártyáinkat, és intéztünk el mindent, majd véglegesen elhagytuk a hotel épületét.

-Hova megyünk?-hangzott el az autóban ülve a tőlem már jól megszokott kérdés.
-Dia, nyugi. Ismerek itt egy jó helyet, ebédelünk egyet, oké? És ne aggódj, nem felkapott a hely, és eldugott.-oszlatta el a kétségeim egyből a német, mire már nyugodtabban süppedtem bele az ülésbe, és vezettem a tekintetem Budapest utcáira.
Nem sokkal később Mick egy eldugottabb utcában állította le a motort, és szállt ki. A bambulásból feleszmélve ráztam egy aprót a fejemen, majd követtem a német barátom.
-Schumacher, pizza?-vontam fel provokatívan a szemöldököm, mire finoman vállon lökött, be az ajtón.
-Kuss, Prost, mert nem kapsz enni.
-Na szép, és még neki áll feljebb. Csak az edződ meg ne tudja hogy csalsz.-morogtam, mintha azt akartam volna, hogy ne hallja, persze szándékosan beszéltem olyan hangosan, hogy a mellettem lépkedő fiú is megértse.
-Ne merd, mert itt hagylak.-nézett rám szúrósan, én pedig már nem bírtam tovább, és elnevettem magam.
Egy asztalhoz leülve folytattuk a csipkelődést, amíg egy pincérlány oda nem lépett hozzánk.
-Sziasztok, mit hozhatok?-nézett ránk felváltva, valószínűleg magyarul megszólalva, mire hirtelen én és Mick is meglepődtünk, de úgy tűnt, én eszméltem fel hamarabb.
-Szia, ne haragudj, nem beszélünk magyarul.-néztem rá mosolyogva, mire zavartan pillantott rám majd a németre, és már angolul szólt hozzánk.
-Elnézést kérek. Sziasztok, mit hozhatok? Sikerült választani?-ismételte el a szavait.
-Kérnénk két Pepperonit, és ha jól gondolom-nézett rám a rendelést épp leadó fiú-egy limonádét, és egy mentes ásványvizet.
-Rendben. Nem sokára hozom.-mosolygott a jegyzetfüzetét eltéve a lány, majd továbbállt.
-Honnan tudtad?
-Ugyan, Miss Prost. Mióta ismerlek, szinte mindig ugyan azt a pizzát eszed, és limonádéval.
-Most azt mondod, unalmas vagyok?!
-Nem, dehogy. Nálad kiszámíthatatlanabb embert egyet ismerek, az is a drága párod.-nevetett fel a német, és erre én is elmosolyodtam. Valóban, én is és Max is kiszámíthatatlanok vagyunk.
-Tessék, jó étvágyat.-kerültek elénk a friss, meleg pizzák.
-Köszönjük szépen.-mosolyogtam a lányra, majd egy szeletet megfogva emeltem azt a számhoz, és haraptam bele.
Mickel jó hangulat uralkodott rajtunk a beszélgetéseink alatt, amíg ettünk, és ez a reptérig is kitartott.
-Legközelebb akkor is én fizetek.-duzzogtam percek óta, ugyanis Schumacher nem hagyta, hogy kifizessem a saját ebédem.
-Persze persze.-forgatta meg szórakozottan a szemeit Mick, és félmosolyra húzta ajkait.
-Dia, lehet ezután még jobban rád szállnak majd, sőt, úgyhogy dobj egy üzenetet a lovagodnak, mielőtt felszállunk. Ja, és mielőtt elfelejted, napszemüveg, sapka.-sorolta fel a német a fejében szöget ütött gondolatokat, én meg bőszen bólogattam, tudomásul véve mindent. Hallgatva rá, instagrammon írtam egy gyors üzenetet a holland barátomnak, mielőtt elkezd féltékenykedni.

Maxverstappen1
Szio Maxie. Ügyesen elaludtam
a Ferrarisok meg már elmentek.
A Haassal repülök vissza Monacóba.
Otthon találkozunk. Csók

Mick felé fordulva vettem fel a fekete baseball sapkám, és a napszemüvegem, majd az autóból kiszállva és a csomagjainkat magunkhoz véve indultunk be az épületbe, ahol a Haasos csapatfelszerelésekben már gyülekeztek a csapattagok.
-Mick, ki ez a csinos hölgy itt melletted?-jelent meg előttünk Mick orosz csapattársa, mire nevetve emeltem el szemeim elől a napszemüvegem.
-Heló, Nikita.-biccentettem az oroszra egy félmosoly kíséretében.
-Áh, Diana, ismét találkozunk.-biccentett Mazepin, majd folytatta.-Hogy vagy, jól érzed magad? Nincs kedved inni majd valamit?-nézett rám. Nem tudtam nem randi meghívásként kezelni a Haas pilótájának szavait, és már épp utasítottam volna vissza, amikor Mick megjelent mellettem, és megelőzött.
-Nem akarsz ujjat húzni Dia barátjával.
-Miért, ki a srác?
-Te tényleg nem figyeled a médiát? Verstappen, Max Verstappen Diana barátja.-nevetett fel az orosz mellé lépő csapatfőnök.
-Üdv köreinkben, Diana.-nézett rám egy visszafogott félmosoly kíséretében.

A gépre felszállva Mick a gép hátuljába ment a csapatához, és a csapat ügyeit vitatták meg, én pedig tiszteletben tartva ezt, és mégis egy másik csapat tagjaként kivontam ebből magam, és a legleső sorok egyikében foglaltam helyet. A fülhallgatóim a fülembe bedugva néztem a felhőket, és az alattunk elterülő tájat. Gondolataim hamar ezer felé terelődtek. Apának hamar, még vasárnap este haza kellett utaznia, nem tudtunk sok időt együtt tölteni. Az út elég gyorsan eltelt, főleg miután Günther hátrahívott, hogy kártyázzak velük.
Leszállás után igyekeztem minél gyorsabban és észrevétlenül kijutni, amikor észrevettem egy igencsak ismerős Aston Martin DBS Superleggerat. Mosolyogva, nagy léptekkel indultam el az autó felé. Az engem észrevevő pilóta szinte egyből kiszállt, és a bőröndöm kivéve a kezemből tette be azt az autóba. Szó nélkül ültünk be egymás mellé.
-Szia.-motyogtam, miközben ajkaim óvatos mosolyra húztam.
-Szia, kedves Dia.-suttogta ajkaimra.-Hiányoztál.-folytatta előbbit, majd ezt megunva fogtam meg a tarkóját, és húztam magamhoz egy csókra.
Elválva tőle még egy gyors csókot nyomtam a felső ajka jobb sarkában levő anyajegyre, majd magam bekötve húzódtam bele a kényelmes ülésbe.
Igyekeztem ébren maradni, de a fáradtságom győzött, és az autóban elaludtam.