Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Sajnálat[7]

December. 7.
Reggel egy hangos szócsatára ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, egy csapat pilóta állt a szoba közepén. Megint volt pár új arc, de most inkább visszacsuktam a szemeim, és a kiabálásra figyeltem.
-Hogy lehettél ekkora balfasz?-kelt ki magából az egyikük, hang alapján Daniel.
-Te nem vagy normális ember! Hogy mondhattál neki ilyet?-jött még egy hang. Ez már tuti hogy Lando-hoz tartozott.
-Srácok, tudom, hogy fasz voltam, de elbasztam. Nem tudok már mit csinálni. Kész. Elengedhetnétek.-hallatszott ki a harmadik, támadott fél, ezek szerint Max.
-Te akkor sem vagy normális, idióta! Te nem akartad leküzdeni a neved korlátait? Dehogynem! Erre mit csinálsz? Őt is tönkreteszed, csak Verstappen ő veled ellentétben azt fogja mutatni, hogy minden oké, és hagyja, hogy belülről eméssze fel ez az egész!-hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot. Mick. De jó, az újságírókat nem akarják idehívni esetleg?
-Bocs haver, de most melléjük kell állnom. Igazuk van, ennél nagyobb baromságot nem is csinálhattál volna. Nem vagy tiszta ember. Kisírod neki magad, aztán mintha csak egy rongy lenne megint ugyan akkora tuskó vagy vele. Csak gratulálni tudok, ha az volt a célod, hogy porba tipord az önbecsülését.-hallottam meg egy valamivel nyugodtabb hangszínű mexikói akcentussal rendelkező hangot. Tehát Sergio is itt van.
Szépen lassan kinyitottam a szemem. Várnom kellett pár másodpercet, mire rendesen láttam. A két fotelban két Mercedes pólós srác ült, gondolom akkor ők a Merci pilótái. Az asztalon meg a tegnap beszédelgett kis Leclerc ült, várva a végítéletére, ami el is jött Verstappen lecseszése után.
-Max, itt maradsz!-parancsolt rá Daniel és Charles szinte egyszerre, mire a holland csak sóhajtott egyet, és lehuppant az ágyra.
-Arthur, befelé!-terelte be a konyhába Charles az öccsét, csak most ketten maradtak.
-Jó reggelt, Csipkerózsika.-pillantott rám először a jobb oldali Mercis pólós. Valamennyire már utánna jártam a jelenlegi pilótáknak, felállásoknak, úgyhogy ha minden igaz, ő Valtteri Bottas, a túloldalon pedig Lewis Hamilton.
-Uhum...-nyöszörögtem, majd fejemre húztam a plédem.
-Látod Lewis, mondtam, hogy kelleni fog a kávé.-szólalt meg újra Bottas, nekem meg a kávé szóra kipattantak a szemeim.
-Kávé? Hol? Ide vele!-keltem fel egyből. A két fiú csak nevetett, Daniel időközben lelépett, ahogy Mick is, ők elmentek edzeni.
-Itt van, tessék.-nyújtott át egy papírpoharat a finn.
-Életmentő-sóhajtottam megkönnyebbülten, és boldogan ültem fel, hogy elfogyaszthassam reggeli koffein adagom.
-Árt ám a szépségnek az a sok kávé, hercegnő.-nevetett ki Lewis, mire megdobtam egy párnával, és megforgattam a szemeim.
-Hercegnő?-kérdeztem vissza.-Van rendes nevem is.-mondtam ismét megforgatva szemgolyóimat.
-Ne forgasd, mert kiesik. Amúgy mondanám, hogy tudom, de nem, mert a drága pilóták úgy el voltak foglalva az ordibálással, hogy még a neved se tudjuk, úgyhogy addig maradsz Hercegnő.- hárított azonnal.
-Ja, tényleg. Diana Prost.-mondtam unottan, mikor rájöttem milyen természetesen mondtam ki a nevem.
-Lewis Hamilton, üdv Diana.-Küldött egy mosolyt Lewis, majd újra belemerült telefonjába.
-Valtteri Bottas.-mosolygott rám kedvesen a kávé felelősöm.
Még beszélgettünk úgy nagyjából öt percet, amikor is a két Leclerc végre kisétált a konyhából.
-Diana, bocsánat a tegnap miatt, nem tudom mi történt.-nézett rám bűnbánó szemekkel a kisebbik, mire mosolyogva felálltam, és magamhoz öleltem, amit örömmel fogadott el.
-Semmi gond Arthur, mondtam a bátyádnak is.-néztem kissé szúrósan Charlesra, majd vissza Arthurra.-Nagyon aggódott ám érted.-kacsintottam, mire végre elmosolyodott. Jó látni, hogy ennyire közel állnak egymáshoz.
-És amúgy, megtudhatom miért is ugrott be hozzám így reggelre a fél pilóta társaság?-néztem körbe a szobában.
-Igazából, miattam.-szólalt meg érzelemmentes hangon az eddig maga elé bámuló csendes holland.
-Jó, nem miattam, hanem amiatt, hogy ha úgy van, ne tépj szét senkit, meg agyonverjenek ha megint valami faszságot csinálok vagy mondok.-kezdett el poénkodni. Nálam bevált, már nem voltam olyan feszült, sőt, még egy kicsit el is mosolyodtam, de ahogy láttam senki más nem díjazta a humorát.
-Már nem azért, de múltkor se téptem szét. Most miért kéne? Ha meg nekem akarsz mondani valamit Verstappen, engem keress, ne a csordát, mert innentől kezdve bármikor bármi lesz, vagy a te, vagy az én nyakamban fognak loholni. Komolyan, srácok, rosszabbak vagytok mint a pletykás öregasszonyok!-sóhajtottam fel. Max erre elkuncogta magát, de Lando megköszörülte a torkát egyfajta jelzésként, mire az ágyon helyet foglaló pilóta azonnal megkomolyodott.
-Oké. Akkor most mindenki kihúz innen, és elhúz a szobájába-szóltam oda a „felesleges" embereknek a szobában, vagyis Maxen kívül mindenkinek-vagy bevetem a fantasztikus személyiségem, és elintézem hogy a hétvégén 5x annyit edzetek, mint az alap, és csak salátát ehessetek, világos?-Szeretem őket befenyíteni, ilyenkor olyanok, mint egy öt éves kisgyerek. Fülüket farkukat behúzva osontak ki a szobámból.
-Nos, miért is jöttél?-ültem le a kanapéra, amire Max szinte azonnal reagált, ő pedig az egyik fekete fotelban foglalt helyet.
-Megint jöttem bocsánatot kérni, és magyarázkodni lényegében.-fújt ki egy nagy adag levegőt.-Nézd, én megszoktam, hogy senki nem figyel arra, mi van velem és Kellyvel,-ezek szerint Kellynek hívják a barátnőjét-de egy ideje a családom is vele szekál. Nem sajnáltatni akarom magam. Egyszerűen furcsa volt, hogy ennyire átlátsz rajtam. Nehezen tudtam elfogadni, hogy te tényleg segíteni szeretnél, és nem kihasználni, aztán eldobni.-kezdett el hevesen gesztikulálni, és a nagy magyarázás miatt nagyon gyorsan kezdett el hadarni.
-Max, Max, hé, lassabban, mert a végén még nem értem meg, mit szeretnél.-küldtem felé egy bíztatónak szánt mosolyt, ám ő ezt épphogy csak elkaphatta, mert már folytatta is.
-Te jó ég, akkora idióta vagyok. Itt magyarázkodom, nagyjából feleslegesen, amikor már miután megláttalak elkezdtelek utálni és sértegetni. Sajnálom, Diana, akkora fasz voltam.-temette hatalmas tenyereibe az arcát.-Te meg próbáltál segíteni, és normális voltál még a kirohanásom után is, erre még jobban megsértettelek. Egyszerűen féltem, hogy ki fogod használni a helyzetet, mert hogy te tudod hogy mi van velem, és esetleg felnyomsz a médiánál. Aztán Seb, Pierre, sőt még Checo is leordították a fejem, hogy mit képzelek magukról, Daniel meg Lando meg egyenesen meg akart nyúzni. Aztán beszéltem Charles-al is, vagyis inkább ő kiabált velem, én meg csak néztem magam elé. Ő mondta, hogy neki se mondtad el, mi a bajom, és akkor esett le, hogy te nem fogsz elárulni, mert tudod milyen. Akkor jöttem rá, milyen idióta voltam. Reggel idejöttem, hogy bocsánatot kérjek, csak a Merciseket kivéve már mindenki itt volt. Ők azt hallották, hogy Mick és Lando kiabálnak velem, szóval inkább benéztek, hogy minden rendben van e, aztán itt ragadtak.-mesélte tovább.
Ez a srác sérültebb mint hittem. Nem tudom, mi történt pontosan, de rendesen tönkre vágta.
-Max. Én múltkor sem haragudtam, ahogy most sem. Nyílván fájtak a szavaid, de beletörődtem, hogy nem szerethet mindenki. Minden rendben van. A srácok, legalábbis Charles csak azért kiabált veled, mert gondolom Gia mesélt rólam neki, és félt. Ne hidd azt, hogy ők nem látják, hogy valami gáz van, csak ti pasik annyira hülyék vagytok, mert féltek beszélni az érzéseitekről, mert azt hiszitek, hogy akkor eltűnik az erős imidzsetek. Nem kell mindig erősnek tűnnöd. Gondolom az bánt a legjobban, hogy a barátaid ellened vannak. Nem azért, mert nem szeretnek, vagy mert én fontosabb vagyok nekik, hanem azért, mert te vagy nagyon fontos nekik. Azért, mert aggódnak, hogy mi van veled. Velük kell beszélned és tőlük kell bocsánatot kérned, ha bocsánatot kérsz. Mondd el nekik, mi történt, és rendben lesznek. Ne azért menj oda, és tedd ezt, mert én azt mondtam, hanem azért, mert te ezt érzed jónak, és így gondolod.-próbáltam lelket önteni bele, több kevesebb sikerrel.

Szavaimra óvatosan rám emelte világító kék íriszeit. Tisztán ki lehetett belőle olvasni a megbánást, és a zavarodottságot.
-Köszönöm, Diana, jól esik.-ejtett meg egy halvány mosolyt.-Viszont tényleg nem érdemlem meg. Sem azt, hogy megint elnézd a faszságom, sem azt, hogy esetleg a srácok is elnézzék.-sóhajtott fel, mire megforgattam a szemem, felálltam, és lefejtettem enyémhez képest hatalmas tenyereit az arcáról.
-Max. Jól figyelj arra, amit most mondani fogok.-néztem áthatóan a szemeibe-Mindig, minden ember megérdemel egy második esélyt, vagy egy húszadikat, ha okkal volt seggfej. Te, te nem tettél semmi törvényen kívülit. Nem öltél embert, nem erőszakoltál meg senkit. Az, hogy hullámzanak az érzelmeid, nehéz időszakban jársz, jó ok, és a fiúk is meg fogják érteni. Nem kell mindig mindent egyedül csinálnod. Meg fognak érteni.-tagoltam neki lassan ezt a három szót.

Az eddig a földet pásztázó pilóta lassan, reménnyel teli csillogó szemekkel nézett rám, majd gyengén elmosolyodott. Felálltam, mozdulatsoromat követve ő is velem szemben állt.
Kitártam neki a karom, majd szinte azonnal meg is öleltem. Úgy bújt hozzám, mint egy kisgyermek az anyja védelmező karjaiba. Halvány mosolyra húztam ajkaim.

Hosszú időszak vette kezdetét. Ekkor még nem is sejtettem, mennyire.