Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Döntés[3]

Döntés(főnév)
Lehetőségek közötti választás.

Március 5.

Arra keltem, hogy valaki elég erőteljesen kopog az ajtómon. Mi történt, tudtomon kívül magamra hoztam az FBI-t?
Lassan komótosan feltápászkodtam, majd a pizsamámban és a papucsomban letrappoltam az ajtóig, amit ezután hatalmas lendülettel téptem fel.
Meglepetésemre Charles állt az ajtóban és igyekezett visszatartani kikívánkozó nevetését. Gyorsan félreálltam az ajtóból egy szemforgatás kíséretében, amin a fiú azonnal be is robbant, mielőtt a szomszédokat is felveri a nevetésével.
-Jó reggelt neked is.-Köszöntem a még mindig hasát fogó fiúnak, miközben a reggeli kávéadagom készítettem. Vagyis, készítettem volna, ha Leclerc uraság meg nem állít benne.
-Menj, öltözz fel, meg fésülködj meg, indulnunk kéne. Majd útközben meghívlak egy kávéra.-Mondta még mindig vigyorogva.
-Oké, oké.-Indultam meg nagy lendülettel a szobám felé, mondhatni betrappoltam mint valami terminátor. Kiválasztottam a mai szettem, ami egy egyszerű fehér crop top-ból, egy világoskék szaggatott magas derekú farmerből, egy fehér magasabb szárú Vansből, és egy fekete steppelt dzsekiből állt. Megmostam az arcom és a fogam, a hajam hagytam természetesen, csak kifésültem, így enyhe hullámokban omlott a vállamra. Most sminket sem tettem fel. Még felkaptam a fekete kistáskám, beledobáltam pár fontosabb cuccom, és siettem is vissza a nappaliba.
Charles az egyik fotelban ült, és a telefonját nyomkodta. Érkezésemre felkapta a fejét, majd fel is pattant, és sietett az ajtóhoz velem együtt. Miután bezártam, megpillantottam a fiú csodáját, számomra Az autót.
Ferrari 488 Pista Spider. Maga a megtestesült tökéletesség számomra. Leclerc-nek is van ízlése. Ez a festés még jobban kiemeli az autó kifinomultságát és eleganciáját, ugyanakkor látszik rajta, hogy mindjárt előtör a vad énje, ahogy beindítod a motort. A fekete szín nagyon illik ehhez az autóhoz, de a középen végigfutó fehér és piros csíkok még tökéletesebbé teszik az összképet.
Szerelmesen néztem a csodára, ami most itt állt az orrom előtt, és hozzáérhettem. Eddig csak álmodoztam erről az autóról, de most itt áll előttem életnagyságban.
Ábrándozásomból az engem méregető Charles kuncogása szakított ki.
-Te!-mordultam fel mérgesen-Megzavartad az első találkozásomat életem szerelmével!-csattantam fel mosolyogva.
-Bocsánat na. De indulnunk kéne, ígérem még romantikázhattok az út alatt.-tette fel védekezően a kezét egy visszafogott nevetés kíséretében.

Miután kimérgelődtem magam az elrontott első randi miatt beültünk az autóba, és elindultunk.
Charles magabiztosan vezetett, látszott rajta, hogy autóversenyző. A rezdülései borzasztóan hasonlítottak papára, és Michael-ra is. A Shumacherekkel szoros kapcsolatot ápoltunk Michael balesetéig. A fiával, Mickkel egy testvéri kapcsolat alakult ki közöttünk az apja és a papám szoros barátsága miatt. Sajnos miután Michael kórházba került eltávolodtunk egymástól.
Charles észrevehette hogy figyelem, ezért egy pillanatra rám pillantott, majd figyelmét újra az útra szentelte.
-Diana, minden ok?-kérdezett rá, mert már fátyolos szemmel figyeltem mozdulatait.
-Igen, persze.-bólintottam, majd hogy kicsit kitisztuljon a fejem megráztam.

Szerencsémre megérkeztünk a plázába. Charles első dolga volt felvenni a napszemüvegét, míg én elbúcsúztam a kocsijától egy kis időre.
-Komolyan meg kell kérdezzem ezt az autót, hogy hogy csinálja. Már körülbelül fél óra alatt jobban megszeretted mint engem.-kezdett el durcizni.
-Hát, talán jobban néz ki mint te-csipkelődtem, mire tettetett csodálkozással fordult hozzám.
-Ezt te se gondolhattad komolyan Prost.
-Nagyon is komolyan gondoltam, Leclerc.-Kacsintottam rá, majd elindultam be az üzletek közé.
-Jólvan, várj már meg, te.-lépett utánam.
-És, mire gondoltál? Van valami konkrét ötleted?-tettem fel a kérdést, habár féltem, hogy tudom a választ.
-Igazából van.-Na, ezzel megleptél Leclerc.-Egy nyakláncot szeretnék neki, amire teszek egy kulcsot amibe az évfordulónk dátuma van belegravíroztatva.-Ecsetelte tervét.
-Ez jó ötlet. Láttam már rajta ilyen kulcsos nyakláncot, úgyhogy ennek örülni fog-dicsértem meg a mellettem sétáló fiú tervét, mire büszkén kihúzta magát.
-Csak még nem tudom, a nyaklánc milyen legyen.-vakarta meg a tarkóját zavartan.-Ehhez kellesz te, és a segítséged.-tette hozzá.

Nagyjából 2 órát tölthettünk különböző nyakláncok nézegetésével, és végre találtunk egy olyat, ami megfelelt Charles-nak, és az elképzelésének.
Egy egyszerű ezüst nyaklánc volt, semmi csicsa, mégis elegánsnak mondható.

-Na végreee-fújtam ki egy hatalmas adag levegőt mikor újra beültünk a Ferrariba.
-Ne szólj...-folytatta volna, de félbeszakítottam.
-Tudom, tudom, Giadanak a tökéletes jár.-Daráltam le a 2 óra alatt már vagy százszor elmondott monológot egy szemforgatás kíséretében
-Ne forgasd, mert kiesik.-Szidott le egyből, mire megint megforgattam a szemem, amit ő is egy szemforgatással jutalmazott.
-Mivan, a tied nem esik ki, Leclerc?-Kezdtem el húzni az agyát.
-Nem, az enyém nem esik ki, mert nem forgatom annyit mint te, Prost.-Felelt egy visszafolytott nevetés kíséretében.
-Jut eszembe.-Váltott át komoly hangszínre, mire én is abbahagytam a vigyorgást.-Elfogadod az ajánlatom?-kérdezte kissé félve.
-Sokáig örlődtem, mi lenne a helyes választás, és nagyon nehezen jutottam dűlőre, de beszéltem apával is, és ő sokat segített. Hát Leclerc, úgy néz ki..-tartottam egy drámai hatásszünetet-egy új minden eddiginél idegesítőbb mérnökkel gazdagodik majd a csapat.-osztottam meg vele a döntésem úgy, hogy talán egy kicsit oldjam a hangulatot.
-Jézus de örülök!-lelkesedett be-Nem tudod mennyire izgultam-nevetett fel.-Viszont akkor majd jelzek Mattianak, hogy jössz te is, és holnap reggel indulunk. Most még Gia is jön, nyugi.-Kezdte el vázolni a programot.
-Fhhu, okés.-fújtam ki egy nagy adag levegőt.

Miután Charles hazavitt egyből ment tovább Giada-hoz, én pedig nekiálltam pakolni. Mire vállalkoztam te jó ég..?
A fiú még aznap este elküldte mikorra legyek és hol, ezek után pedig végleg egyedül maradtunk. Én, és a bőröndöm.

Mivel Ausztráliában kezdünk többnyire rövidebb, lengébb cuccokat pakoltam el. Nagyjából másfél órával később elégedetten húztam be a bőröndöm tetejét. Minden cuccom belefért. Hát igen, a tapasztalatok a versenyzős korszakból.
Elmosolyodtam az emlékek hatására. Volt hogy Mickkel mentünk versenyekre. Vajon meddig juthatott el? Biztos a nagyok között van már, hatalmas tehetség. Majd minden kiderül holnap. Gondolom.

Az agyam hatalmas méretű megerőltetése ezekkel a gondolatokkal teljesen lefárasztott. Gyorsan vettem egy jó forró zuhanyt, felvettem a pizsamám, és egy hatalmas adag izgulással feküdtem le aludni.

Vajon jó döntés volt?