Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[24]

Május.28.Hétfő

Reggel fázva, nehezen nyitogattam ki a szemeim, amiket először a fény miatt be is kellett csuknom. Lassan felültem, és körbenéztem. Lassan nyugtáztam, hogy a hollanddal nem lesz ma konfliktusom azért, mert Pierrenél aludtam, mert Max lakásában keltem a szobámban. Lassan felkeltem, és mivel még a tegnap kapott Alpha Tauris ruha volt rajtam, átöltöztem. Mivel az utóbbi időben sajnos elhanyagoltam az edzést, ma elhatároztam, hogy edzek egyet így reggel. Emiatt egy sötétzöld fekete sporttopot, és a kedvenc fekete edző nadrágom vettem fel. Enyhén göndör szőkés tincseim egy lófarokba kötöttem a fejem tetején. Kulacsom a táskámból kivéve indultam le a lépcsőn a kezemben a fekete kardigánommal. A nappaliban egy fáradt csapatot láttam, név szerint Maxet, Pierret, Danielt, Charlest és Carlost.
-Jó reggelt.-intettem nekik, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
-Buenos Días Hermana!(Jó reggelt, testvérem)-integetett Sainz először.
-Szia!-köszönt Charles és Max egyszerre.
-Helo Diana.-biccentett Daniel.
A konyhába sétáltam, és csináltam magamnak egy vaníliás shaket, amit a kulacsomba öntöttem.
-Elmentem futni.-szóltam hátra a házigazdának leginkább, majd a fekete futócipőmbe belépve léptem ki a napsütésbe. Fülemben ACDC és Metallica szólt, a sportórám a csuklómon mérte a métereket, az agyam pedig hosszú idő után végre kikapcsolt.
Elfutottam egy parkba, ott is futottam, majd vissza. Mindez kicsit kevesebb mint másfél órámba telt. Izzadtan, és fáradtan, mégis talán felfrissülve értem vissza, de ami az ajtón belül fogadott, arra a legkevésbé sem számítottam. Egy éppen folyó szó háború kellős közepébe cseppentem, ahol a Ferrari és a RedBull két üdvöskéje csatázott, de hogy miről, nem értettem.
-Befejeznétek?
-Igen, de ez a hü...-kezdte el Max
-Bocs Dia, de ez a gyök...-Folytatta a sort Charles.
-Elég! Hidegen hagy. Oldjátok meg felnőttek módjára bármi is legyen a bajotok, de ne ordibáljatok.-mondtam magamhoz képest egész nyugodtan a mondandóm, majd elindultam letusolni így edzés után.

Miután a hajmosással és szárítással is végeztem, felöltöztem újra. Egy bézs nadrág és egy fekete ACDC-s rövid ujjú mellett döntöttem. Lassan dél volt, én meg ma még nem ettem semmit, így lesétáltam a földszintre.
A holland pilóta egyedül ült a nappaliban a tv előtt.
-Na, sikerült megoldanotok a bajotokat?-néztem rá.
-Hát, nem egészen.-lassan felém fordította a fejét, és felszisszent.
-Édes istenem, ilyen hülyék hogy lehettek-sóhajtottam fel-Azt viszont-böktem a Verstappen bal szeme alatt húzódó lilás kékes foltra-Le kell jegelni, ha nem akarod, hogy még jobban látszódjon és még jobban bedagadjon. Keresek valamit rá, meg ne mozdulj.-indultam sietős léptekkel a konyha felé. A hűtőből egy zacskó fagyasztott borsót bányásztam ki, így azzal a kezemben sétáltam vissza a nappaliba.
-Hajtsd hátra a fejed-álltam meg a kanapé támlája mögött. Max szó nélkül tette amit kértem, én pedig óvatosan rátettem az arcára a borsót.
-Ebédeltél?-ültem le a pilóta mellé.
-Nem, de kéne. Rendeljek?
-Nem kell. Saláta jó egy kis sült csirkével?Ha jól láttam, ahhoz van minden.
-Az tökéletes, köszi.
-Oké.-álltam fel végül.
-Hellóó!-robbant be az ajtón hirtelen Daniel, ami miatt a kés kiesett a kezemből, és majdnem a lábamba állt.
-RICCIARDO!-kiabáltam rá.
-Óó, hát szia Diana.
-Most akkor nem ülsz le a tv elé, hanem idejössz nekem segíteni.-néztem rá dühösen.
-De miért één? Max van itthon.-duzzogott.
-De ő nem ijesztget. Ne szívózz velem Joseph, mert kés van nálam, és éhes vagyok. Gyerünk ide, és vágd fel a megmaradt zöldséget.
-Jól van na. Max, haver, hogy bírod a csajt? Rosszabb mint anyukám.-hisztizett tovább az ausztrál, de megtette amit kértem. Amíg ő a zöldségekkel bíbelődött, én besóztam a húst, és betettem sülni.
-Jut eszembe. Izé, Dia, holnap anyáék benéznek.-szólalt meg a nappaliban ülő Verstappen.
-Hogy mi van?-néztem rá nagy szemekkel.
-Holnap jönnek anyámék.-vont vállat a holland.
-Max, az istenért, miért nem tudtál hamarabb szólni?
-Mert?
-Hát nézz körbe, hogy néz ki a lakás?
-Max, jól meggondoltad, hogy egy csajjal akarsz együttlakni?-szólt közbe Daniel.
-Dan, te most kussolj. Szóval Max? Egyáltalán tudják, hogy itt vagyok?
-Izé, azt lehet elfelejtettem említeni.
Kitágult szemekkel néztem a mellettem álló ausztrált.
-Most csak szívatsz, ugye? Max, jó a humorérzéked, haha.-néztem rá kétségbeesve az ausztrálra.
-Dia, nyugi már, majd ha ideérnek elmesélem nekik, és kész, jó?
-Ez nem ilyen egyszerű! Legalább szóltál volna hamarabb.. el kell pakolni itt Max, ki kell takarítani...-kezdtem el kissé pánikba esni.  
-Dii, nyugii-dobta át vállam felett hatalmas mancsát Daniel.-Minden oké. Michelle átugrott hozzám most pár napra, beugrik ő is segíteni, meg én is, és pikk-pakk összepakolunk mindent, oké?
-Hallod Borzi, te inkább ne.-lépett be az ajtón egy szökésbarna hajú lány.-Hello Maxie, rég láttalak.-nyomott két puszit a holland arcára.-Jaj egek, mit csináltál te szerencsétlen?-vette észre a holland monokliját.-Még jó hogy volt annyi eszed, hogy lejegelted.-rázta meg enyhén a fejét. Miközben ott forgolódott Max mellett, elkapott a féltékenység, így kissé feszülten álltam tovább.
-Nyugi, férje van-suttogott a fülembe Daniel, mire ijedten kaptam rá a tekintetem.
Egy ennyire látszik tekintettel és egy bólintással később konstatáltam magamban, hogy egy egészen kicsit szánalmas vagyok.
-Mi is itt vagyunk, kedves Michelle..-sóhajtott fel szórakozottan Daniel.
-Tudom tudom Borzi. Várj, ti?-fordult hirtelen meg a nő, és pillantása pont rám esett. Végigmért, majd pár lépést közeledett. Elég feszélyezetten éreztem magam, így segítségkérőn néztem először Maxra, aztán Danielre.
-Te vagy az a titkos lány, aki elrabolta Joseph szívét?-mért végig újra. Daniel kitágult szemekkel nézte testvérét, Max pedig próbálta visszafojtani kikívánkozó nevetését.
-Nem éppen. Diana Prost vagyok.-próbáltam magam összeszedni.
-Michelle Ricciardo. Hogy kerülsz ide, Diana Prost?
-Mich, az úgy volt, hogy a lakótársa elköltözött-kezdte el a sztorit Max.
-A lakásuk tulaja kidobta Diát az utcára..-folytatta Daniel.
-Max pedig összeszedett az utcán, és itt vagyok.-vontam meg a vállam végül.
-Jhaj Maxie, milyen jófej vaagy. Amúgy részvétem Dia, nehéz lesz ezekkel. Na de-csapta össze a kezeit a nő.
-Daniel, mit csinálsz a konyhában? Kifelé!-kezdett újra pörögni. Hogy lehet valakinek ennyi energiája?
-Segítettem Diának.-duzzogott az ausztrál férfi.
-Ugyan, te csak itt voltál, nem segítettél.-legyintett Michelle.
-Daniel, legyél kedves leülni a nappaliban, és nem zavarni a felnőtteket. Ez rád is vonatkozik, Maxie! Dia, ugye hívhatlak Diának?-nézett rám kérdőn, mire bólintottam.-Nos akkor mi pedig összepakolunk és takarítunk.-vázolta a tervet.
Én egy mosolyt villantva adtam tudtára, hogy benne vagyok. Megkönnyebbülve kezdtem el mosogatni tudva, hogy nem egyedül kell rendet varázsoljak.
Max és Daniel engedelmes ovisokként ültek a tv előtt, amíg mi az ausztrál nővel kitakarítottuk először a földszintet, majd az emeleten is mindent.

-Egek, Michelle köszönöm a segítséget.-huppantam le az ágyamra este, mikor az utolsó négyzetmétert is letudtuk.
-Ugyan, csak Mich, és nincs mit. Legalább nem kell Dannot halgassam.-nevetett fel, és megölelt búcsúzásképp.-Még fogunk találkozni Dio, megyek. Puszi!
-Dio?-nevettem fel, mire egy amolyan "ez van" vállvonást kaptam.
-Mindenképp! Szia!-intettem az energikus nőnek, majd az ágyamra dőlve csekkoltam a telefonom.

Életem💞
Szia Diaa
Mizus? Hol vagy?
Minden ok?
Kezdek aggódni, miért nem válaszolsz?
    

Élet😍
Haha, nyugi Ad, minden ok
Michellel takarítottunk, Max szülei holnap jönnek, és csak most szólt az átok.
Max összekapart az utcán még másnap miután elmentél, akkor dobott ki kedvenc lakástulajom. Na de, te hogy vagy? Mikor mutatsz be a hercegednek?

Életem💞
Most komolyan Verstappen??!
Megyünk majd egy nagydíjra🤭😉

Élet😍
Igeen, jobb nem volt.

AnnaGirl😂
Hát szia Dii!
Mizus arrafelé?

DiaGirl😌
Hát helló, felőled is hallani, egyetemista lány?
Minden ok amúgy.
Veled?
Mikor talizunk?

AnnaGirl😂
Amikor eljössz Magyarországra😂
Sok a tanulnivaló, de élvezem, minden oké

Feldobott ez a pár szó is. Fáradtan tettem le a telefonom az éjjeliszekrényre, és csuktam be a szemeim. Csak a holnap sikerüljön jól, gondoltam, majd elnyomott az álom.