Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[39]

-Dia, jó reggelt. Kicsim.-Max szavai ébresztettek fel. A holland egy puszit nyomott a homlokomra, mikor látta, hogy nyitva vannak a szemeim, majd kiindult a szobából.
-Hé, az, hogy felébredtem, nem azt jelenti, hogy elmehetsz!-szóltam utána. A fiú megfordult, ragyogó szemeit az enyémekbe fúrta, megvonta a vállát, és folytatta útját a földszintre.
-Max!-kiáltottam utána már nevetve, azonban választ nem kaptam. Mosolyogva öltöztem fel,  és indultam le a lépcsőn.
-Jó reggelt.-mosolygott rám a kanapén fekvő Lando Carlos alól.
-Oké, asszem képzelődök. Ezek meg mit keresnek itt Verstappen?
-Nemtudom, csak úgy jöttek.-vont vállat a konyhában álló holland.
-És te meg csak úgy beengedted őket?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Na de Seňorita, ez már nekem sértés.-szállt le Carlos a britről, és jött ő is a konyhába utánam.
-Carlito, valld be, Landoval idegőrlő páros vagytok.-néztem rá.
-Hm. Lehet.-tettetett elgondolkozott fejet a spanyol.
-Verstappen, kérem a tejem!-lépett hozzánk Lando is.
-Édes Istenem, akarom tudni?
-Semmi különleges, csak már mióta megjöttek nyavalyog a tejért, én meg mondtam, hogy majd akkor kap, ha fent vagy.-vont vállat Max.
-Aha.-bólintottam amolyan ezt úgy sem hiszem el tekintettel. 
-Na de. Maxra nem bízom a konyhát, még ha az ő háza is ez.-csaptam össze a tenyereim-Szóval mit kértek reggelire?
-Uuuuu-csillantak fel Lando szemei és nézett rám, mire mutatóujjam feltartva parancsoltam megálljt neki.
-Lando, diétátok van, és pont. Szóval?
-Az egyszerűség kedvéért legyen rántotta, abban segíthetek is.-mosolygott rám Carlos.
-Oké, akkor a két ámokfutót ki is kergetheted innen. Addig én előpakolok.-adtam ki az utasításokat. Várhatóan a spanyol feladata több ideig tartott, én már elkezdtem feltörni a tojásokat, amikor végre a holland és a brit a nappaliba tévedtek.
-Édes Istenem ezek a barmok.-mormogtam az orrom alatt.
-Szólítottál, Seňorita?-mosolygott a spanyol. Hitetlenkedve megráztam a fejem, miközben a serpenyőt tettem rá a főzőlapra.
-Nem tudtam segíteni.-nézett rám szomorúan Carlos, mire két ujjammal lekonyuló száját felfelé toltam.
-Épp elég segítség volt, hogy velük nem nekem kellett harcolni.-biccentettem a nappali felé.
A spanyol csak elnevette magát, majd az egyik szekrényhez lépett, és kivette a tányérokat, és az evőeszközöket.
-Gyerekek, reggeli!-kiáltottam a nappaliban veszekedőknek.
-Hé!-kiáltott fel először Max. Landonak már fel sem tűnik, ha gyereknek szólítja valaki.
-Itt vagyunk, anyu.-nyújtotta rám a nyelvét a brit.
-Hé, nem vagyok az anyád! Attól még messze vagyunk, ülj apád mellé.-biccentettem Carlosra.
Max nevetése elindított egy hullámot, ami mindenkinél röhögőgörcsöt okozott.
Miután kinevettük magunkat egy időre, leültünk reggelizni. Reggeli után megnéztük Lando egyik streamjét, mert se Carlos, se Max nem látták, én meg Lando meg kő-papír-ollóztunk addig.
-Tényleg Dia.
-Mondd, Norris.
-Elmegyünk egyet telelni majd Abu-Dhabi után. Nem akartok jönni?
-Majd megbeszéljük Maxal, nemtudom ő tervezett e valamit, de ha jó, akkor szívesen megyünk szerintem. Pontosan mikor, hogy mentek, és kikkel?
-Ó, hát, Carlos meg én biztos ott leszünk. Aztán Leclercék, azaz Charles meg Gia, és Arthur is jön, meg Daniel, Pierre meg azt mondta, hogy még majd megbeszélik Katetel. Amúgy meg Abu-Dhabiból megyünk kedden.
-És azt is megmondod, hogy hova?
-Hát, nem is tudoom...
-Akkor nem megyünk.-vontam meg kegyetlenül mosolyogva a vállam.
-Jó. Azt beszéltük, hogy egymás szülőhazáját nem nagyon ismerjük, és tök jó lenne részletesen megismerni egy-egy országot, vagy várost, nem csak úgy átrohanni rajta, mint a futamok előtti városnézéseken. Egy-egy helyen két-három napot töltenénk, kivéve Franciaországban, mert ott ketten vagytok nagy helyre. Egyedül Leclercék esnek ki ebből, mert nem nagyon akarunk a lakásunk, meg a paparazzik előtt várost nézni Monacóban, de azt mondták mindhárman, hogy nem gond. Először mennénk Japánba.
-Japánba?
-Igen, Yuki miatt.
-Micsoda? Yuki?
-Nem mondtam? Ő is jön. Pierre csapattársa.
-Ó, tényleg. De nem, nem mondtad hogy ő is jön. Na de, Japán.
-Igen, szóval először megyünk Japánba, Sagamihamiraba...
-Akarod mondani Sagamiharaba, ugye, Lando? -mosolyogtam a britre, aki csak felhúzta az orrát, majd folytatta.
-Igen, oda, onnan Perth, aztán onnan Hasselt, aztán megnézzük még Belgiumban Brüsszelt. Utána Amszterdam, aztán Bristol, utána megyünk Madridba, aztán hozzátok, azt még majd megbeszéljük, hogy pontosan hogy legyen, meg hát te meg Pierre, aztán Németország..
-Németország?
-Dia, ne szakítsd ennyiszer félbe szegény gyereket, elveszti a fonalat, és elölről kell majd kezdenie!-szólt Carlos nevetve.
-Héé!
-Na Lando, nyugi. Folytasd.-forgattam meg mosolyogva a szemem.
-Szóval Németország, Seb és Mick lesznek velünk ott. Vettel mondta, hogy nem jön velünk tovább, de Mick azt mondta, majd még meglátja. Aztán onnan Magyarország.-fejezte be a brit.
-Érteem.-bólintottam.-Max, elmegyünk velük?-szóltam a kanapén fekvő hollandnak.
-Ha szeretnél, kicsim.
-Lando, miben fogadunk, hogy fogalma sincs mire mondott igent?
-Biztos hogy nem figyelt.
-Figyelj és tanulj a felnőttektől, Norris.-kacsintottam rá, majd felálltam a fehér szőnyegről.
-Jaj, de jó. Imádlak, Max.-sétáltam be elé, hogy rám figyeljen.
-Tudom-érkezett az önelégült válasz.
-Akkor jössz velem ruhát nézni? Fel kell hívnom elmesélni Gianak és Annanak.-lelkesedtem.
-Öhm, persze.
-Akkor menjünk! Bocsi fiúk, de meg kell szerveznünk egy esküvőőt!-mosolyogtam.
-Tényleg Dia, Gratulálok!-állt fel Carlos, aki figyelt rám és Landora, és megölelt.
Max csak pislogott.
-Adam is jön, remélem tudod. Ő lesz a tanúm. Neked gondolom Dan lesz, ugye?
-Dia, drágám én..
-Igen, nyílván méhészborzi lesz az. Jaj, Gia visszahívott!-emeltem a fülemhez a telefonom.-Szia Giaa, igen, igeen igeen!-sikítoztam.-Mikor nézzük a ruhám? Most. Nyílván. Igen, azt mondta, elmegyünk veletek is szervezkedni, meg helyszínt nézni. Abu Dhabi? Hmm, nem rossz. Talán Dubai jobb lenne. Adjuk meg a módját, persze, a média is ott lesz.-bólogattam, és közben fel-alá sétáltam a kanapé előtt.
-Diana!-szólalt meg Max erősebben.
-Igen, szólt, úgyhogy rohanok, szió! Igen, a reptéren találkozunk.
-Dia, drágám, valamit félreértettem, azt hiszem.
-Mit Maxie?
-Milyen esküvőről volt szó?
-Hát, a miénkről.-néztem rá összehúzott szemöldökkel, és kissé oldalra fordítottam a fejem. A kanapé mögött Carlos és Lando már fulladoztak. Max szemei kistányér méretűek lettek, úgy nézett rám.
-Dia, ne haragudj, de azt hiszem, nem figyeltem. Nem tudtam, mit mondtál. Kicsim, ne haragudj, de még nem szeretnélek feleségül venni.-állt velem szembe Max. Gondoltam kicsit még húzom az agyát, és rémülten, sértetten néztem rá.
-Hogy tehetted? Már nem is szeretsz? Van valaki más, igaz? Nem vagyok neked elég, ugye? Oké, már itt sem vagyok!-kiabáltam kikelve magamból.
-Diana, drágám, nem. Nagyon, nagyon szeretlek, nálad jobbat keresve se találnék.
-Akkor mi a bajod velem?
-Semmi, figyelj rám, életem.-lépett Max közelebb. Elveszítettem a szerepet, és hangosan, már már visítva nevettem fel. Landonak és Carlosnak se kellett több, ők is csatlakoztak hozzám. Max értetlenül állt a szoba közepén, amíg meg nem nyugodtunk.
-Ne haragudj, Max, de nem figyeltél, szóval muszáj volt.
-Kösz.-morogta.
-Naa, nem ám még te sértődsz meg! Igazából mindegy. Elmegyünk majd télen nyaralni velük?-biccentettem a spanyolra, és a britre.
-Miért ne? Nem nagyon terveztem hazamenni.-fintorgott.
-De menj el majd, mert még azért is én leszek a hibás.-forgattam meg a szemeim.
-Ugye tudod, hogy nem érdekel, mit gondolnak?
-Igen, igen.-bólogattam.-De attól még el kell menned. Ők a családod.
-Majd még megbeszéljük.-rázott egy aprót a fején a holland.

-Sziasztok fiúk!-intettem az ajtóból Landonak és Carlosnak este, mikor távoztak. Bezárva magam mögött az ajtót sétáltam a konyhába.
-Mi jót csinálsz?
-Gondoltam eszek, de meggondoltam magam.-vontam vállat.
-Ugye nem..
-Nem Max, nyugi.-mosolyogtam rá. Mindketten letusoltunk és átöltöztünk.
-Örülök, hogy itt vagy.-motyogta a hajamba a holland mikor már az ágyban fekve magához húzott.
-Örülök, hogy itt lehetek.-fordultam felé, és egy gyors puszit nyomtam a szájára. Egymást ölelve aludtunk el végül.

Sziasztok! HHát végre eljutottam idáig is.
Tudom, hogy elég rég volt utoljára rész,  viszont túlságosan sok minden van most így körülöttem, és nem a legegyszerűbb a hobbijaimra időt találni. Viszont. Igyekszem legalább havonta 1-2 részt posztolni, és remélem tetszik amit láttok.
Ha bármi hozzáfűznivalótok akad, ne tartsátok magatokban
Legyen csodás hetetek, napotok, estétek, reggeletek, bármitek.❤️