Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Igen, nem?[27]

Május 30. Szerda

Max Verstappen

Fogalmam sem volt Diana merre lehet. Tegnap este a parton olyan boldog volt Michelle mellett, mintha örülne annak, hogy egy műnő szájában kutattam percekkel korábban.  Nem tudom megmagyarázni, miért nem Diával voltam. Alkohol, és hatásai... Aggódva hívtam fel Danielt, remélve, hogy a két lány odament.
-Max haver. Ha nem valami életbevágóan fontos, esküszöm megverlek és eláslak a kertben.-morogta a fáradt hangú ausztrál pilóta.
-Daniel, életbevágóan fontos. Dia ott van?-kezdtem aggódni.
-Kicsit elkéstél ezzel, Verstappen!-kiáltott oda Michelle.
-Oh, hello Michelle. Szóval ott van?
-Igen, és itt is marad!-csatlakozott Daniel.
-De hát...beszélhetnék vele?-próbálkoztam. Reméltem, hogy megesik rajtam valamelyik Ricciardo szíve. Csalódnom kellett.
-Nem!-kiáltotta egyszerre mindkét ausztrál.
-Kösz srácok...-morogtam, majd hajamba túrva tettem le a telefont. De legalább Dia jól van, nem? De. Mekkora idióta voltam..
Elkeseredésemben felhívtam Dianát. Nem hittem, hogy felveszi, de egy próbát megér.
-Ne hívogass, Verstappen.-hallottam a francia akcentusos hangját.
Telefonomra nézve vettem észre, hogy még mindig kicsöng.
-Mondom ne hívogass! Mi van, a kis csajod elvette a hallásod?-kiáltott rám a lány. Ijedten kaptam hátra a fejem, ahol ott ált Diana az ajtóban.
-De ha gondolod, szívesen elmegyek, és akkor hívogathatsz.-vonta meg vékony vállait.
-Ne, csak nem hittem volna, hogy idejössz.-vakartam meg a tarkóm.
-Verstappen, elmenjek?-vonta fel szemöldökeit.
-Nem, nem úgy értettem, ahj, sajnálom.-dőltem hátra a kanapén. Szorosan lehunytam a szemeim, azonban szinte kipattantak, mikor megéreztem a francia lány citrusos illatát. Leült mellém.
-Dia, én sajnálom. Tudod, a csókunk után össze voltam zavarodva, és többet ittam a kelleténél..-kezdtem. Diana nagyot sóhajtott.-Tudom, hogy haragsz...-folytattam volna, azonban ezt valami, vagyis inkább valaki megakadályozta.

Diana Prost

Tegnap este még a pokolra kívántam a hollandot, most pedig itt ülök mellette, a magyarázkodását hallgatva, amire semmi szükség, hiszen már rég megbocsátottam neki.
-Tudom, hogy haragsz...-folytathatta volna. Haragudhattam volna rá egy kis extra bocsánatkérésért, egy kis hisztiért, hogy legyen okom depizni. De nem tettem. És hogy miért? Mert meguntam, hogy én állandóan csak sodródom az árral a magánéletemben. Szeretem, ha én irányíthatok a munkámban, itt az ideje itt is a kezembe venni a dolgok irányítását. Ajkaim a holland pilóta puha ajkai ellen nyomtam, jelezve, hogy itt az ideje befognia a száját. Max meglepődött, de aztán pár pillanattal később visszacsókolt. Levegő hiány miatt váltunk el lihegve, kipirosodott, és kissé felduzzadt ajkakkal.
-Hű..-motyogta Max.
-Mi van, Verstappen, elvitte a cica a nyelved?-néztem rá kihívóan.
-Hát cica, ha szeretnéd-kacsintott rám. Én csak felnevettem reakcióján. Összekócoltam amúgy sem túl rendezett piszkosszőke tincseit, majd felálltam.
-Dia-lépett mellém hirtelen.
-Verstappen, a szívbajt hozod rám!-kiáltottam rá. Nos igen, kissé belefeledkeztem a dolgaimba.
-Bocsi Dii... Na de, eljönnél velem ma este valahova?
-Igen. Mit vegyek fel? Mennyire kell kiöltözni?-kezdtem el már egyből a ruhatáramon gondolkodni.
-Csinos leszel. Ötkor indulunk.-mondta csak a holland, majd otthagyott, a ruhatárammal a fejemben.
-Kösz..-morogtam magam elé.
Ötkor? Fél négy van! Esküszöm, egyszer még megverem ezt a hollandot.

Gondoltam kérek egy kis segítséget, mivel én nem különösebben értek a ruhákhoz, és nem is igazán szeretek öltözködni.
Öreg hiba, de Giadát hívtam fel egy kis segítség reményében.
-Szia Dia!-vette fel Charles.-Gia épp a maszkos, szépítő rituáléját végzi, kihangosítalak, oké?
-Szia Cha, oké-oké.-nevettem fel.
-Na mondjad drága-hallottam meg Gia hangját.
-Sziaa! Szükségem lenne a divatmániás énedre vagy mi.
-Naa, mi történt? Ki visz randizni?-kezdett el pörögni a lány.
-Charles ott van?-kérdeztem félve. Nem tudom, Max hogy áll ezzel az egésszel, meg ki tudja mi sül ki belőle.
-Nem, lelépett edzeni.
-Akkor Verstappen.
-Miii? Dia, jól vagy? Minden oké? Tudod mit gondolok...-kezdett el szinte leszidni Gianni.
-Tudom Gigi, de azt hiszem, szeretem..-most vallottam be először még magamnak is.
-Na jó, segítek. Hova visz?-adta meg magát.
-Nemtudom! Ez a baj.-estem kicsit kétségbe.
-Jól van, van egy ötletem. Fél óra és ott vagyok. Addig tegyél fel egy maszkot, meg csináld végig a bőrápolásod. Hánykor mentek?
-Ötkor.
-ÖTKOR?? DIA, MIÉRT NEM TUDTÁL HAMARABB SZÓLNI? NEM LESZEL KÉSZEN!-Giada szinte üvöltött, nem is értem miért akadt ki ennyire.
-Jézus Giada, de kész leszek. Na meg, magamból és a két perces öltözködésemből indultam ki, nem belőled.-morogtam duzzogva.
-Jól van, inkább menj. Negyed óra és ott vagyok, puszi!-és letette. Nagyot sóhajtva léptem be a fürdőbe, és végeztem el az arcápolási rutinom.