Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Barátok![23]

Május 22.vasárnap

Reggel kifejezetten kipihenten keltem. Felöltöztem, egy kényelmes fekete melegítőnadrágot, és egy fekete sporttopot vettem fel. Leindultam a konyhába, ugyanis elég éhes voltam. Lassan szeltem lefelé a lépcsőfokokat, mikor egy hangosabb beszélgetés csapta meg a fülem.
-Csááá!-tévedtem. Nem hangosabb beszélgetés, hanem kiabálás.
-Kuss már te állat!
-Mivan, csak nem jól telt az éjszakád valami csajjal?
-Nem te gyökér!
-Hát?
-Felkelted Diát!-itt értem be a konyhába, és kaptam még el a pillanatot, amikor Max homlokon csapta magát, Daniel meg kitágult szemekkel köpni-nyelni nem tudott.
-Már mindegy. Amúgy jó reggelt.-ásítottam egyet.
-Te meg..ti...-kapkodta a fejét köztem és a holland között az ausztrál.
-Dehogy! Dia majd elmeséli ha szeretné, de ne aggódj, mi csak barátok vagyunk.-vont vállat lazán Max. Csak barátok ízlelgettem finoman. Miért is fáj nekem ez? Hisz Max egy utolsó paraszt, egy tuskó, nem? De. De, annak kell lennie. A francba, Diana, jó hülye vagy.
-Van valami ehető?-ültem le inkább a konyhapulthoz.
-Öhm, asszem nincs. Daniel most készült elrángatni futni, hozhatok valamit ha gondolod.-nézett rám kínosan Max. Persze, mit vártam egy Forma 1-es pilótától, aki palacsintát nem tud sütni.
-Áh, mindegy, nem kell, miattam pláne. Elmegyek, sétálok egyet, aztán kész.-intettem le.
-Awww, de cukiiik.-kezdett sipákolni Ricciardo.-Uu, Prostappen-tapsikolt, mint egy ötéves. Mi Maxal álltunk lefagyva, egymást nézve.
-Emberek, új kedvenc shippünk, Prostappen!-kiabált Daniel, mire mindketten odakaptuk a fejünket, talán ijedten, de inkább mérgesen.
-Nyugi, csak a közös haveros csoportba ment.-rebegtette meg a szempilláit.
-Daniel, ha most nem mész el magadtól, esküszöm a gokartomra, hogy én rugdoslak ki innen, de úgy, hogy egy évig fájni fog a segged, és a madárfészek a fejeden is meg fog csappanni.-fújtattam. Max az utamból elállva, adott helyet az ausztrál felé, aki szó szerint elhúzta a csíkot.
-Talán nem küldte be.-nézett rám reménykedve a holland.
-Annak már mindegy, késő.-legyintettem, miközben felmutattam a telefonom a kijelzőre mutatva, ahol már Gia neve villogott.
-Ez hosszú lesz.

-Szia Giám! Hogy vagy?
-MIÉRT DANIEL EGY VIDEÓJÁBÓL KELL MEGTUDNOM, HOGY EGYÜTT VAGYTOK?-visított. A készüléket elemelve a fülemtől motyogtam a hollandnak egy látod-ot, aki elnevette magát.
-Juj, most is ott vaaan?
-Giada, állj már le! Nem vagyunk együtt, oké?
-Akkor mit keresel nála az otthoni szettedben?
-Hosszú. Adam elköltözött, engem a tulaj kidobott szinte, apa Saint-Chamondban, éés Max összekapart az utcán.-hadartam a lánynak a sztorit.
-Te átok! Miért nem szóltál nekünk?
-Gia, ne viccelj. Most költöztetek össze Chaval, még szép hogy nem pofátlankodok oda.-kezdtem orrnyergem masszírozni.
-Nem, ehelyett egy paraszt neked kb ismeretlen csávónak szóltál.-motyogta úgy, hogy még én is alig értettem.
-Egyrészt, neki se szóltam, másrészt ezt hogy érted?
-Jhaj, ugyan, te is tudod hogy értem. Dia, a világ felé nincs bizalmad, Verstappenhez meg odaköltözöl? Drágám, ne legyen igazam, de félek, hogy sérülni fogsz.
-Hagyjuk ezt most, jó? Kérlek...
-Rendben. Mennem kell, Charlesal megyünk piknikezni. Puszii
-Látod, és még kérdezed miért nem mentem hozzátok. Szia!

Hatalmas sóhajjal tettem le a telefont, és félve emeltem a konyhapulton ülő hollandra a tekintetem.
-Nagyon kiakadt?
-Hát, talán, de sikerült megnyugtatnom. Már csak a többieknek kell elmagyarázni, hogy nem vagyunk együtt.
Max jeges tekintettel, és rideg arckifejezéssel nézett rám, amit nagyon furcsálltam.
-Megyek futni.-közölte, majd az ajtóhoz lépett.-Ha kell kaja, kulcs a szekrényen.-felelte, majd vissza se nézve indult ki. Már megint mi baja? Falra mászok ettől a sráctól.
Én is így tettem, a fekete Nikem felvéve léptem ki az ajtón.

Egy hatalmas séta után egy croissant-al a kezemben ültem le egy parkban. Ötletem se volt, Max vajon hazaért e már, én még maradni akartam, és élvezni a napsütést.