Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Nem aranyásó [5]

"-Te is, mindennél jobban.-engedett el, majd intett egy utolsót, és visszatért a csapatához."

-Diii-hallottam meg a drága ausztrálunk ordítását.-Gyereeeeeee-nyújtotta el a szó végét mire megindultam feléjük.

Felszálltunk a gépre. Én a magányra, és a gondolataim rendezgetésére vágytam, így amíg a társaságunk viszonylag hátul foglalt helyet, én előreültem. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, és zenét hallgattam, egészen addig, amíg valaki le nem ült velem szembe.
-Te mért nem jössz hátra?-hangzott a kérdés egyből.
-Minek?-kérdeztem kicsit túl flegmán, de így sikerült. Összébb húzta homlokán a szemöldökét, és folytatta.
-Mert legalább nem leszel egyedül, és élvezheted a fantasztikus társaságunkat.-érvelt szerinte jogosan, szerintem meg csak próbált valamit mondani.
-Ha annyira fantasztikus, miért is ülsz itt?-erre még jobban felszökött homlokára szemöldöke, majd zavartan beletúrt szökés hajába.
-Oké, igazából a többiek kergettek ide, hogy elnézést kérjek a viselkedésemért. Igazából azt se tudjuk miért vagy itt, vagyis gondolom Charles meg Giada igen, de érted.-felelte, miközben a cipőjét tanulmányozta. Felsóhajtottam.
-Király. Tehát, ha nincsenek a többiek, most nem beszélgetnénk, tehát nem bántad meg, tehát felesleges a bocsánatkérés.-vázoltam a véleményem neki, mire még jobban lehajtotta a fejét.
-Nem így értettem. Csak én nem akartalak zavarni, ők meg meggyőztek, hogy jöjjek ide.-pillantott rám, de mintha arcom égetné a szemét kapta el rólam tekintetét.
Mélyet sóhajtottam, lehunytam a szemem, majd belenéztem kék íriszeibe.
-Megnyugtathatod őket, meg van bocsájtva.-vontam vállat, mire meghökkenve nézett rám.
-De tényleg nagyon bunkó voltam, te meg csak így megbocsátasz?
-Igen. Tudod, volt már rosszabb is.-vontam meg ismét a vállaim, csak most emellé még egy bíztatónak szánt mosolyt is küldtem felé.
-Menj vissza nyugodtan, én maradok.-pillantottam hátra a már kíváncsiskodó tekintetek felé. Gondolom Gia vázolta nekik, milyen forrófejű vagyok, szóval ha Max 10 percen belül nem tér vissza egyben, akkor hívják a rendőröket.
-Hát, oké, de nem bánnák, ha meggondolnád magad.-állt fel, majd hagyott újra magamra.

Nem gondoltam meg magam. Egészen a leszállásig filozofáltam a világmegváltó terveimen. Leszállás után összeszedtük a cuccunkat, majd már külön külön elindultunk a hotel felé. Mikor megérkeztünk, még pár másodpercet bent ültünk az autóban, majd egy mély levegő után a napszemüvegeket felkapva szálltunk ki mindhárman az autó nyújtotta biztonságból. Gyorsan átverekedtük magunkat a rajongókon és újságírókon, elkértük a recepción a kulcsokat, és mentünk is lepakolni. A Ferrari-sok a 4. szintet kapták. Szerencsémre Charles-ékkal egymás mellett voltak a szobáink. Az enyém a 423-as, az övék a 424-es volt.

Miután kipakoltam a bőröndömből ledőltem egy fél órát pihenni. Az keltett fel, hogy valaki kopog, vagyis inkább dörömböl az ajtón. Egy "ha nincs nálad kaja meghalsz" pillantás kíséretében kinyitottam az ajtót, de azonnal meglágyult a tekintetem, mikor megláttam a látogatóm kezében a Mekis zacskót. Akarom mondani, amikor megláttam az ajtóban Micket. Beengedtem, és egyből rávetettem magam az egészségesen egészségtelen kajára. Nagyjából fél óránk volt csevegni, mikor is megint kopogtak. Charles állt az ajtóban jelezve, hogy az a bizonyos Mattia lent vár az étkezőben, és hogy egy piros Ferraris felsős Harry Potter szemüveges alakot keressek. Elbúcsúztam Micktől, és remegő gyomorral a liftbe belépve nyomtam meg a földszint gombját.

Körmeim mélyen a kezembe vájtak, pedig nem állhattam sokat a dobozban, mégis úgy éreztem, meg tudnék fulladni. Kis korom óta klausztrofóbiám van, ami Michael balesete óta pánikrohammal, anyám halála óta még erősebb pánikrohammal társul.

Miután végre kiléptem a felvonóból, nagy lendülettel indultam meg az étkezőbe, de még mindig arra koncentráltam, hogy ne essek össze. A nagy koncentrációban nem figyeltem, és egy mellkasnak ütköztem.
-Bocsánat.-mondtam a még mindig remegő hangomon, majd léptem volna tovább, de az illető visszahúzott.
-Dia, jól vagy?-hallottam meg kedvenc ausztrálom aggódó hangját, mire erőtlenül bólintottam, habár tudtam, úgy sem hiszi el.
-Jól van, akkor most iszol velem egy pohár vizet.-vázolta tervét, mire megráztam a fejem.
-Mattiahoz megyek, majd vele vagy utána iszok.-mondtam egyenesen Dan szemébe nézve, aki egy pillanatnyi gondolkodás után el is engedett.
-Itt leszek, behajtom rajtad.-nézett rám fenyegetően, mire halvány mosollyal az arcomon bólintottam.