Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[33]

A reggeli első együttlétünk után mindketten letusoltunk a hollanddal, és így indultunk reggelizni. Egy gyors avokadós toast után minden cuccunkat összeszedtük, és becuccoltunk megint a kocsiba.
-Ad, majd azért néha felhívhatnál. Kevin, te meg figyelj helyettem is erre a maflára.-öleltem meg a fiúkat búcsúzóul.
-Vigyázzatok magatokra ti is.-mosolygott szelíden a fekete hajú fiú.
-Verstappen, te meg vigyázz Diára. Ha megbántod, megkereslek, és megöllek.-mutatott a hollandra Adam fenyegetően.
-Ne aggódj, meglesz, és nincs tervben.-biccentett Max. A fiúk kezet fogtak, majd már a héten sokadjára beültünk az autóba, és Monaco felé vettük az irányt. Az út első negyed órája után sikeresen bealudtam, így csak arra ébredtem fel, hogy Max még a kocsiban ülve ébreszt fel.
-Dia, kicsim. Itthon vagyunk.-simította felém eső kezét az arcomra.
-Máris?-ásítottam egy hatalmasat.
-Máris.-nevetett a holland.-Gyere, a cuccokat már kipakoltam, csak gyorsan be kell futni.-mosolygott rám édesen. Tudtam, miért akar befutni. Sóhajtva biccentettem egyet, majd az ajtót kinyitva szálltam ki a napsütésbe. Valóban, szinte befutottunk a biztonságot nyújtó lakásba.
-Mikor indulunk?-céloztam a mai repülőutunkra Magyarországra.
-Délután fél 4-re beszéltem meg Charlesékkal.-válaszolt Max, miközben a tv-t bekapcsolva foglalt helyet a kanapén.
-Aha. Max.-ültem le mellé, felé fordulva. Testtartásomból érezhette, hogy komoly dolgot szeretnék tőle kérdezni, mert az előbb bekapcsolt tv-t lenémította, és velem szembe fordult.
-Mit szeretnél? Rajtad áll, hogy hogy, mit mondunk, te vagy a versenyző, rád hárul több figyelem.-kezdtem.
-Dia, drágám. Attól, hogy én ülök az autóban, nem én számítok. Én jobban hozzá vagyok szokva ehhez, mint te, ráadásul te egy Prost vagy.
-Elsősorban az a fontos, hogy a média előtt hogy viselkedünk. Eleve a főnökeink sem hiszem hogy örülnek ennek, de ők még oké szerintem, Mattia legalábbis, nem tudom Horner milyen.
-Én szeretném, ha benne lenne a tudatban, hogy együtt vagyunk, de nem akarom a magánéletünket kiteregetni. Illetve érzem magunkat annyira stabilan, hogy be is jelenthessem.
-Hogy robbantsuk a bombát? A hétvégén, ha együtt látnak, aztán rákérdeznek, mi meg elmondjuk, és aztán tesszük ki a közösségi médiába, vagy?
-Túl sok a kérdés, drága. Másra is használhatnád a szád.-nézett rám perverz mosolyával.
-Mert félek, te gyökér.-ráztam meg a fejem.
-Nem kell. Majd sodródunk, de bármi legyen, egyedül ne menj sehova-kezdte, de én félbeszakítottam.
-Na, ezt nekem ne.
-Igaz, én kérek elnézést. Na de, a lényeg, hogy majd sodródunk, és hogy ne higgyünk el mindent, és hogy szeretlek.-csókolt meg a végére. Nyelveink hosszas, édes táncot jártak.
-Max-toltam el magamtól finoman a szőkét.-Instára kitehetnénk valami óvatosat. Mondjuk ahol nem vagyunk felismerhetőek-kezdtem hangosan gondolkodni.
-Van egy ötletem.-Nyúlt az asztalon heverő telefonjáért a holland.
-Nézd, ez.-mutatott egy képet, ahol az autóból bámulok ki az ablakon. Csak a hajam, a kezem és a pulcsim látszik.

-Ezt mikor csináltad?-néztem rá meglepetten, majd egy lusta, féloldalas mosolyra húztam keskeny ajkaim.
-Mikor megálltunk, hogy a kisasszony nézhesse a napot.-nevetett fel a fiú.
-De olyan szép voolt.-nevettem én is vele.-Egyébként nagyon tetszik ez a kép.-pusziltam arcon a párom.
-Na és te?-nézett rám kihívóan, mintha ez is egy verseny lenne. Mondjuk nálunk, őt ismerve ez is verseny.
-Hm. Mondjuk ez.-mutattam meg neki az egyik kedvenc képem róla.

-Ezt mikor?
-Egyik reggel, amíg uraságod lustult.-Vontam vállat, miközben szélesen mosolyogtam.
-Oké, döntetlen.-nevetett fel a holland tehetetlenül. Mondtam én hogy verseny.
-Akkor kitesszük most?-néztem rá a fiúra a szemem sarkából nagyot sóhajtva.
-Csak ha szeretnéd. Nem lesz egyszerű, hiszen sokan odáig vannak értem, még azok is akik letagadják, de én téged szeretlek.-arcoskodott.
-Igazán megtisztelő, Mr.Verstappen, hogy a sok ezer rajongó hölgy helyett engem választott.
-Csak mert tudom, hogy te vagy a legnagyobb rajongóm.
-Persze, hogy ne lennék. A Ferrari versenymérnökeként, nyílván.-forgattam szórakozottan a szemeim.-Akkor kitesszük most?-ismételtem meg a kérdésem.
-Rajtad múlik. Engem nem érdekelnek, de tudom, hogy rajtad jobban csattanhat a kapcsolatunk.
-Oké. Akkor azt hiszem, mehet.-sóhajtottam a telefonomon az instagramot megnyitva.
-Még meggondolhatod magad.-nézett rám Max mielőtt kitettük volna a képeket. Maxxal egymásra néztünk, biccentettünk egyet egyet, és kitettük mindketten a képeket jelölés, és a másik neve nélkül.
-Hát, már nincs visszaút.-konstatáltam magamban, miután az első száz ember likeolta a képem. Féloldalas mosoly kúszott az ajkaimra, amikor láttam, hogy Max is közöttük van, így gyorsan én is kedveltem az általa kitett képet.

A hollanddal ezek után csak filmeztünk, ebédeltünk, és összepakoltunk a hétvégére.
-Max, szedd még össze magad, legkésőbb negyedkor indulnunk kéne.
-Meglátják, hogy nem késtem el, már tudni fogják, hogy valami van.-nevetett a fiú.
-Szóval uraságod mindig késik, értem én.-bólogattam, majd elindultam a szobám felé, azonban Max ismét versenyt kezdeményezett.
-ÉN MEGYEK A FÜRDŐBE HAMARABB-kiáltotta el magát a nappaliból, mire mindketten szinte egyszerre kezdtünk el rohanni a fürdőajtó felé. Sajnos a fizikumom messze elmarad a pilótáétól, ezért ő nyert.
-Nyertem!-bokszolt a levegőbe egyet.
-A futamokon nyerj, ne itt.-kacsintottam rá, majd a szobám felé vettem az irányt.
-Ott is fogok, ne aggódj Prost!-hallottam még magam mögül a holland hangját, mire csak hitetlenkedve megráztam a fejem.
Mai ruhának egy kényelmes, fehér melegítőnadrágot vettem fel, és egy fekete pulóvert. Ehhez egy egyszerű fehér sportcipő került a lábamra, a hajam egy laza kontyban állt a fejemen, és próbáltam rendezettebbnek feltűntetni egy fekete és piros Ferraris sapkával, több kevesebb sikerrel. A bőröndömbe már elkezdtem bepakolni, Anna segítségét kértem az időjárást illetően, azonban nem jártam túl jól, ugyanis a soha nem lehet tudni választ kaptam a kérdésemre. Ezért került a ruháim közé rövid és hosszú nadrág, vastagabbak, vékonyabbak, ahogy felsőkből is. A bőrönd fogantyúját megfogva indultam le az előszobába, ahol a tükörben épp Max igazgatta tincseit.
-Kinek akarsz ennyire tetszeni, Emilian?-szóltam rá élesen, mire összerezzent.
-Prost az Isten áldjon meg, menj el melegebb éghajlatra, a szívbajt hozod rám!-fordult hirtelen felém a holland, mire hangosan felnevettem.
-Tudom, hogy Ricciardonak, ne aggódj.-paskoltam meg játékosan az arcát.
-Persze.-forgatta meg a szemeit.-Indulhatunk?
-Igen.-biccentettem egy édes mosolyt villantva páromra, majd a szája felett levő anyajegyére egy gyors csókot hintettem, és elléptem mellette. Vagyis csak elléptem volna, ha nem kap gyorsan a csuklóm után.
-Mostmár kérek egy rendes csókot, asszony.
-Asszony a tudod ki, Verstappen!-szóltam rá, de melegebb éghajlatra már nem tudtam elküldeni, ugyanis vastag ajkait enyémek ellen nyomta és elhallgattatott. Kissé zihálva váltunk el. Hasznát vettem a tükörnek, megigazítottam a ruhám, a hajam, és így léptem ki a monacói napsütésbe a hollandot követve. Fénysebességgel pakoltunk be, és ültünk be Max Aston Martinjába.
-Hm, kissé árulónak érzem magam ebben az autóban.-filozofáltam hangosan egy széles mosoly kíséretében.
-Ki is szállhatsz, Miss Ferrari.-hangzott a reakció szinte egyből.
-Ennyit érek neked? Felháborító vagy, Max Emilian Verstappen!
-Ez nem ér, te tudod használni a középső nevem, mert nekem van.-mondta, és ugyan nem őt néztem, láttam magam előtt, ahogy megforgatja a szemeit.
-Ki mondta, hogy nekem nincs?-néztem rá kihívóan, és mivel egy piros lámpánál álltunk, szemöldökeit magasba emelve nézett rám.
-Mivel nem tudom, gondoltam nincs, de ezek szerint titkolózol előttem, Prost. Megjegyeztelek.
-Ugyan drágám, eddig is megjegyeztél már milliószor, ez az egy már nem számít.-legyintettem.
A reptérre kiérve már messziről kiszúrtuk a firkászokat, és Charlest és Pierret, akik épp átverekedték magukat rajtuk.