Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[17]

Március 13. Kedd
Reggel az ébresztőmre keltem, mint tegnap. Még bőven időben voltam a keléssel, gondoltam hagyom még Adamet aludni, ezért csendben lesétáltam a konyhába még pizsamában, és nekiálltam reggelit készíteni. Egy egyszerű rántottát ütöttem össze, és főztem egy kávét. Magamnak tejjel, Adnak, mivel egy számomra furcsa teremtmény, feketén. Adam kávéjával a kezemben indultam fel a szobájába, és ébresztettem fel.
-Életeem, kellj feel!-kiáltottam el magam, amint beléptem a fiú szobájába. Elhúztam a függönyét, így a szobába is besüthetett a ragyogó nap.
-Mhmhm...-morgott a párnájába.
-Hoztam kávét, tudod, ma indulunk tovább Bahreinbe.-Nem is értettem, miért Ausztráliában volt a szezonnyitó, és nem Bahreinben, ahogy az lenni szokott. Valamiért felcserélték a kettőt, de hát ez van.
-A kávé jöhet..-sóhajtott fel-Drága, tudod, hogy te vagy a kedvenc legjobb barátom, de ugye összepakoltál nekem?-nézett rám félve, mire felnevettem
-Ezt nem mondod komolyan?-néztem rá a könnyeim letörlése közben-Nézz csak oda-mutattam a szekrénye elé, ahol ott állt a bőröndje telerakva.
-Na gyere reggelizni, még a végén kirúgnak.-mondtam mosolyogva, és visszasétáltam a konyhába. A legjobb barátom is letolta végre a képét a szobából, így nekiálltunk reggelizni.
-Gyerünk öltözni, sietnünk kell, nem akarom lekésni a gépet. Légyszi igyekezz, nem kell ma feltétlen kicsípned magad, nem biztos, hogy összefutunk Georgie val.-kacsintottam rá, mire megforgatta a szemét, és nevetve indult ő is készülődni. Én gyorsan fogat mostam, majd leültem a szekrényem elé. Nem szeretek öltözködni, ezért gyorsan egy kényelmes zöld vékonyabb hosszú ujjú bő felsőt vettem fel, ami nagyjából a hasam alá ért egy kicsivel, ehhez egy fekete magas derekú szaggatott nadrágot, és egy fekete Vans cipőt vettem fel. Az egyik fekete táskám kaptam a hátamra. Szőkésbarna hajam csak kiengedve hagytam a vállaimra omlani a természetes, enyhe hullámaiban, és a fejemre tettem egy fekete baseball sapkát. Kisétáltam a szobából, a nappaliban letettem a bőröndöm, majd felindultam Adamhez.
-Aad, sietnünk kell, gyere-léptem be hozzá. Ő pedig a tükre előtt állt két felsőt szorongatva. Az egyik egy sima fekete ing volt, a másik pedig egy fehér póló, amihez tudom, hogy az egyik kedvenc fekete farmer ingjét szokta felvenni. Egy egyszerű fekete farmer volt rajta.
-Melyik?-nézett rám segítségkérően.
-A fehér.-mosolyogtam rá, ő pedig egy széles mosoly kíséretében kapta magára a pólót és az ahhoz passzoló inget. Feltolta a fejére a kedvenc napszemüvegét, felkapta a bőröndjét, és utánam ő is elindult ki a szobából.

Néhány órával később
Most szállt le a repülő Bahreinben. Adam fáradtan nyújtózott ki, végig aludta az utat.
Nincs messze a hotel, ahol minden Forma 1-es személy kap szobát, így teljesen egyszerűen elsétáltunk odáig.
Adammel ugyan külön szobánk van, ez a kettő egymás mellett van.
-Na gyere, pakoljunk le, aztán körbenézünk a környéken, jó?-néztem a mellettem haladó fiúra, aki bólintott egyet.
-Lift?-nézett rám kissé aggódva, mire bólintottam. Itt a másodikon kaptunk szobát, ahogy a legtöbb Ferraris is.
-Akkor 10 perc múlva jövök, és indulunk, oké?-nézett rám izgatottan Ads. Tisztára fel van pörögve. Ebben a tíz percben kifújtam magam, kicsit pakolásztam és végigpörgettem az instát.
-Megyek, nyugi.-nevettem fel, mikor  valaki már harmadjára kopogott. Adamre számítottam, de nagy meglepetésemre Charles és a szűk baráti köröm állt az ajtóban.
-Hello?-köszöntem, de inkább hangzott kérdésnek.
-Dia, legalább szóltál volna, ha ideértél.-csörtetett be a szobába Lando duzzogva.
-Bocsi, akartam. Amúgy pont menni készültem.-néztem szigorúan a már kényelmesen helyet foglalt britre.
-Merre merre ismét, kisasszony?-néztek rám a még ajtóban álló pilóták.
-Körbenézek a környéken.-vontam vállat, majd hirtelen folytattam, látva a felcsillanó szemeiket.-Nem! Nem jöhettek!
-Egy valakit azért el tudnék viselni-kacsintott rám Adam, aki időközben kijött a szobájából, és nevetve figyelte a jelenetet.
-Ez ki?-nézett rá minden pilóta egyszerre.
-Isten király vagy Ad, megmentettél.-Sóhajtottam fel-Sajnos az az egy nincs itt, de mondtam, fogtok találkozni. Na, gyerünk, ti majmok, kifelé a szobámból, életem, te meg gyere, ha már ilyen türelmetlen voltál.
-Csak nem nem szégyelled a becenevem, te majom?-Mondta mosolyogva a legjobb barátom, és átdobta az egyik kezét a vállam felett.
-Kéne?-néztem rá pimasz mosollyal.
-Dehogy-pöckölt orrba.
-Cha,-fordultam hirtelen a Monacói pilóta felé-Gigi?
-Most nincs. Talán jövő héten jön már.-mondta, majd végigmérte Adamet.
-Oké srácok, imádlak titeket, meg minden, de mik ezek a nézések?-néztem körbe tanácstalanul.
-Csak nem tudják ki a fazon.-jelent meg Mick, és fejével a mellettem kellemetlenül topogó fiúra bökött.
-Egyrészt ő, nem fazon, ez, az, hasonlók. Másrészt, ő Adam, a legjobb barátom, pszichológusom, személyes testőröm, lakótársam, apám, bátyám, folytassam?-néztem körbe.
-Mostmár mehetünk életem.-mosolyogtam bocsánatkérően a fiúra, aki megint átdobta jobb kezét a vállaimon, és így folytattuk az utunkat.

Hatalmasat sétáltunk és jókat nevettünk. Mikor sétáltunk visszafelé már naplemente után, egy kissé ittas állapotban lévő fiútársaság megkörnyékezett. Hát, nem vicceltem, mikor azt mondtam, Ad a személyes testőröm is, ugyanis az egyik srác elkezdett tapogatni, erre Adam fellökte, és mikor megindultak a fiú felé, könnyedén elbánt velük. Ezek után már csak vissza akartunk érni a hotelbe.
Miután ez megtörtént, az én szobámban ültünk le filmezni. Adam vállára hajtva a fejem köszöntem meg neki, hogy itt van nekem.
Nagyjából fél órát néztünk meg a filmből, amikor kopogtak, nagy nehezen felkeltem, és kinyitottam az ajtót, ahol ismét a díszes társaságunk állt.
-Ad, vendégek-fordultam fáradtan a kanapén ülő fekete hajú fiú felé, aki kikapcsolta a tv-t, és felállt.
-Gyertek be.-biccentettem a pilótáknak, akik egyből el is foglalták a szobát. Jelen volt Seb, Mick, Charles, Pierre, George, Daniel, Lando és Carlos.
-Adam, fiúk, fiúk, Adam.-mutogattam bemutatásként a fiúk között, majd leültem a kanapéra.
-Dia, beszélhetnénk?-húzott fel Adam.
-Aham.-mosolyogtam rá.
-Nem mondtad, hogy ő is jön! Hogy nézek ki?-jött Russell-lázba.
-Nyugi Ad, tökéletesen nézel ki.-paskoltam meg az arcát, majd a már hangosan beszélgető fiúk közé lehuppantam újra, Adam pedig mellém, így megint az ő vállán landolt a fejem.
-És, ti, mióta?-mutogatott ránk Russell, mire én és Adam elnevettük magunkat.
-Mi nem vagyunk együtt.-nevettem tovább.
-Tényleg, pedig olyan...-folytatta ismét George.
-Ó drágám, ha nem lenne párom, rávágnám, hogy nekem te vagy az esetem.-kacsintott a Williams pilótájára Adam. George kitágult szemekkel nézte, majd hirtelen jött zavarba, és csapta magát homlokon. Mindenki elnevette magát.

Az este hátralévő részét végig beszélgettük, ismerkedtek Adammel, majd mindneki elindult aludni. Kényelembe helyeztem magam az ágyamon, és elég hamar nyelt el az  álmok kellemes és boldog világa.