Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Anna[20]

Április.27.szombat

Reggel elég korán sikerült felébrednem. Szépen lassan felöltöztem. Ma egy fekete feszesebb melegítőnadrágot, és egy csapatpólót választottam. Szőkés tincseim egy lófarokba kötöttem a fejem tetején. Cipőnek a kedvencem, egy teljesen szénfekete Adidas-t választottam. A megszokott kistáskám vettem a hátamra, miután beledobáltam a pénztárcám, a kártyám, a napszemüvegem és még néhány fontosabb dolgot. A lépcsőt választottam ismét, és lassan sétáltam le az étkezőbe. Nem nagyon volt kedvem reggelizni, így egy karamellás kávé mellett néztem ki a fejemből, egészen addig, amíg a vörösök kedvenc spanyol pilótája le nem ült velem szembe.
-Enned kéne.-bökött fejével duzzogva a kávém felé.
-Igen, neked is jó reggelt, köszönöm, jól aludtam, habár kicsit meleg volt az éjszaka.-bólogattam, mintha nagyban beszélgetnénk. Carlos reakciója erre egy szemforgatás volt.
-Akkor is enned kéne.-nézett továbbra is durcizva mostmár a szemeimbe.
-Kéne. Na de, én léptem, még sétálok egyet. Adios!-paskoltam meg a vállát, majd a kijárat felé véve az irányt kaptam magamra a kezemben szorongatott fekete pulóverem. Még körülbelül másfél órám volt sétálgatni, így nem izgulva indultam el az orrom után.

Nagyjából húsz perce mehettem jobbra, balra, egyenesen, mikor hogy, amikor egy gyönyörű parkban kötöttem ki. Egy padra leülve, ami egy szép tóra nézett, feledkeztem el mindenről, egészen addig, amíg egy halk szipogást nem hallottam valahonnan.

A fejem felkapva néztem körbe, a hang forrását keresve, amikor egy velem körülbelül egyidős lányt pillantottam meg, aki hevesen törölgette a szemeit.

-Szia-sétáltam lassan mellé. A kavicsban ült, úgy figyelte a vizet.
-Szia..-felelt halkan.-Megzavartalak? Ne haragudj, már itt sem vagyok.-állt fel.
-Nem, nem zavartál. Láttam, hogy sírsz. Mi történt? Baj van? Tudok segíteni esetleg?-álltam én is mellé mosolyogva. A lány kissé meglepetten nézett rám.
-Gyere, sétáljunk egyet, iszunk egy kakaót, és ha gondolod, mesélhetsz.-néztem rá még mindig barátságosan mosolyogva, mire ő is megeresztett egy halvány mosolyt, majd elindult mellettem.
-Jaj, de bunkó vagyok.-csaptam hirtelen a homlokomra.-Be sem mutatkoztam. Diana Prost.-nyújtottam felé a kezem, mire ő is így tett.
-Anna Keszthelyi-mosolyodott el, és rázta meg a kezem.
-Anna, Keszthelyi...-ízlelgettem a nevét.-Hova valósi vagy?
-Magyar vagyok.-szélesedett ki a mosolya.-Te?
-Én francia. És, mi járatban erre?
-Ó, a barátomhoz jöttem ki.-sóhajtott fájdalmasan.
-Jaj, miért érzem azt, hogy miatta sírtál?-néztem rá óvatosan.
-Mert így is történt. Én csak meg akartam lepni, nem számított rám, és hát, hogy is mondjam, egy kicsit túlságosan közel feküdt egy másik lányhoz az ágyában, ruha nélkül.-kezdtek el megint lefolyni arcán a sós könnycseppek.
-Jaj, drágám, gyere ide.-szóltam, és megöleltem, amit kissé esetlenül, de viszonzott is.-Ugyan nem ismerlek régóta, tudom, látom, hogy egy tündéri lány vagy, és jó marha lehet az ürge, ha nem becsült meg. Nem érdemli meg, hogy miatta sírj, oké?-szorítottam meg enyhén a kezét, mire hálásan nézett rám.
-Köszönöm.-motyogta mosolyogva.
Hirtelen kaptam az órámra a szemem, ami épp jelzett volna, hogy ideje indulnom a pályára.
-Mondd csak, Anna.-fordultam hirtelen felé, mire felkapta a fejét.-Szereted a Forma 1-et?
-Szeretni szeretem, régi vágyam, hogy kijussak egy nagydíjra, de sosem tudnám kifizetni.-lett a végére csalódott.
-Ez remek! Mármint, az remek, hogy szereted. Kedvenc csapat?-mosolyogtam rá.
-Egyértelműen Ferrari.-nevetett fel.
-Még jobb! Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy velem jössz ma és holnap a szabadedzésre, az időmérőre, és a futamra?-néztem rá, mire az álla úgy leesett, hogy a földön koppant.
-Jó lenne, de még mindig nem tudnám kifizetni.-szontyolodott el újra.
-Nem is kell! Majd jössz velem. Na gyere!-kezdtem el magam után húzni a hotel felé.
Carlos, Daniel és Lando pont akkor jöttek kifelé, mikor mi odaértünk.
-Sainz! Neked már nem kint kéne lenned a pályán?-kiáltottam rá a spanyolra, mire az összerezzent.
-Na nem baj, most az egyszer elnézem, így ki tudsz minket te vinni. Ja igen.-siklott a tekintetem a mellettem álló magyar lányra.-Carlos Sainz, Lando Norris és Daniel Ricciardo.-mutogattam a fiúkra.-Fiúk, ő Anna Keszthelyi.-hadonásztam továbbra is.
-Üdv, kisasszony.-hajolt meg lovagiasságot tettetve Daniel, mire elnevettük magunkat.
-Dan, Lando, bocsi, de elrángatom Carlost, mert ha tíz percen belül nem leszünk kint, a rajtrács közepén fog karaoke-zni a futam előtt.-intettem a McLaren pilótáinak.
-Akkor mi tartjuk vissza, azt látnom kell!-nevetett fel mögöttünk Daniel.

-Diana, honnan ismered őket?-nézett rám Anna suttogva, mikor már a paddock-ban Carlos előrerohant átöltözni.
-Ó, nem mondtam?-nevettem fel kínosan.-A Ferrari egyik versenymérnöke vagyok.
-Tényleg?-nézett rám ismét leesett állal, mire mosolyogva bólintottam.
-Na gyere, odaülhetsz mellém a szabadedzés erejéig, oké? Utána szerintem már időmérő alatt kényelmesebb lesz fent, felkísérlek majd, jó?-magyaráztam a lánynak, aki hevesen bólogatott.
-Carlito! Isa kijött?-fordultam a spanyolhoz.
-Nem, majd az időmérőre jön.-sietett tovább.
-Nos, akkor majd lesz társaságod. Isa amúgy Carlos barátnője, és nagyon jó fej, szerintem jóban lesztek. Na, gyere, ülj le, kezdünk.-csaptam össze a már szélesen mosolygó lányra nézve a tenyereim, majd ültem le a már megszokott helyemre.

A harmadik szabadedzés nem lett életünk legjobbja. Carlos defektet kapott, kicsúszott, és a hátsó szárnya bánta, reméljük hogy az időmérőig rendbe tudjuk tenni. Charles egy kicsit talán jobban járt, neki az első szárnya sérült egy felesleges csatában Strollal.
Carlos autójának a szerelésébe még én is becsatlakoztam, és segítettem, hogy biztos kész legyünk.

Felkísértem Annát Isahoz, akivel tényleg jól kijöttek. Megbeszéltük, hogy mivel Isa kocsival jött ki, majd hárman megyünk vissza a Hotelbe.

-Diana, hol vannak ezek?-jött felém kissé idegesen Mattia, az időmérő előtt nagyjából 5 perccel.
-Fogalmam sincs.-töröltem meg kissé piszkos kezem a szerelés után egy rongyba.-Pihenőkben?
-Ahj, nem igaz..-zsörtölődött tovább a csapatfőnök.-Megkeresnéd nekem őket?
-Persze.-álltam fel eddigi guggoló pozíciómból, majd indultam el a pilóták pihenői felé. Charleséban senki. Carloshoz is bekopogtam 2 gyorsat, majd nyitottam is az ajtót, mert szorított az idő. Bent ott ült a két keresett okos, és kártyáztak.
-Mi a jó büdös francot csináltak?-fújtam ki idegesen a levegőt.-Gyerekek, időmérő! Nyomás, most!-szedtem ki a kezeikből a lapokat, mire felháborodva néztek rám.
-Ki-fe-lé!-szótagoltam nekik a szót hangosabban, mire végre elindultak az autóikhoz.

-Charles, fél perc.-szóltam a már autóban ülő monacóinak.
-Vettem.-hangzott a válasz.
Reménykedve vágtunk neki a Q1-nek. Sikerült teljesen helyrepofozni Carlito autóját, Charlesén pedig első szárnyat cseréltünk.
-Mehetsz, mehetsz.-adtam jelet Leclercnek.

Gyerünk, gyerünk. Carlos az utolsó körén már nem tudott javítani, bekerült egy kisebb dugóba, de a 13.helyen így is továbbment a Q2-be. Charles is jó körön van, az is meglesz.

A Q2 kicsit izgalmasabbra sikerült mint kellett volna, de szerencsére mindkét pilótánk továbbjutott. Na, és nézzük a Q3-at. Az első két rajtkocka szinte biztosan Verstappené és Hamiltoné lesz, hihetetlen időket autóztak. A harmadik egyenlőre Sergio, de Carlos és Charles is javító félben vannak.
-Charles, a második kanyar kigyorsításánál van még benne, ott lehet javítani.-adtam tippet a fiúnak.
-Vettem.

Carlos jelenleg harmadik, sikerült megelőznie Perezt. Gyerünk, Percival, rajtad a világ szeme. És megvan! Charles felhozta harmadikra. Két századdal volt lemaradva a második Hamiltontól, ami elég jó.
-Ez az srácok, így tovább!-pacsiztam le mindkettő pilótával, miután kikászálódtak az autókból.

Fáradtan szálltunk ki Isaval és Annával a nap végén az autóból, majd sétáltunk fel hozzám. Megegyeztünk, hogy kicsit beszélgetünk, borozgatunk, meg hasonlók. Úgy érzem, Anna személyében remek barátra találtam. Épp most köszönt el Isa, elment aludni. Anna ma nálam alszik, mert a barátjával szakítottak ugyebár, és nem igazán tudna hova menni, így magától értetődő volt számomra, hogy hozzám jöhet. Ő a kanapén aludt ugyan, de megnyugtatott, hogy kényelmes, és jó az neki. Mindketten letusoltunk, majd elég gyorsan kidőltünk aludni.

Sziasztok! Meghoztam a mai részt, és egy idézetet is. Legyen szép hétvégétek!

Azt mondod, szereted az esőt,
de mégis esernyőt használsz, amikor sétálsz alatta.
Azt mondod, szereted a napsütést,
de mégis rögtön az árnyékot keresed.
Azt mondod, szereted a szelet,
de amint feltámad, rögtön becsukod az ablakot.
Na, ezért félek én, amikor azt mondod, hogy szeretsz engem...