Veszélyes Játékszer [TaeKook]

83

Jungkook

Az ajtó nyitódás hangja kihozott engem az álmaim közül.

Párat pislogva láttam, hogy Taehyung az ágy mellé lép. Szinte már teljesen beleolvadt a sötétségbe, de mégis éreztem a jelenlétét.

Éreztem őt.

Nem ért hozzám.

Azt hittem, hogy a karjaiba fog venni.

Taehyung csak némán hallgatott, míg én csukva tartottam a szemeimet és vártam.

Éreztem, hogy meg mozdul. Felpillantva láttam meg távolodó alakját.

A szívem hevesen vert, átéreztem a veszteségét.

Nehéz volt körülöttünk a levegő.

Taehyung vállai úgy be voltak feszülve, mintha fájdalmai lennének.

Ez nem tetszett.

Taehyung fájdalma az enyém is volt.

Néztem, ahogy bemegy a fürdőszobába és becsukja maga mögött az ajtót. Vártam pár másodpercet, az ujjaim már égtek a vágytól, hogy megérintsem, érezzem, átöleljem.

Amikor már nem bírtam tovább, letuszkoltam magamról a takarót és nagy nehezen felkeltem az ágyból. Kerek hasamat dörzsölgetve mentem a fürdőszobához, ujjaimat a kilincsen pihentetve azon tanakodtam, hogy adjak inkább Taehyungnak magánteret.

Az eszem azt mondta, hogy igen, de a szívem ellenkezett, egyre jobban a helyiség felé húzott és azt súgta, hogy tartsam közel magamhoz. Nem tudtam, hogy mi marcangolja őt belülről, de el kellett űznöm.

Vigaszt kellet nyújtanom neki.

Háttal állt, mikor beléptem. Hallott engem, de mozdulatlan maradt, kezeivel a falnak támaszkodott, a feje pedig lógott. A vízzuhatagot nézve körülötte vettem le a ruháimat.

A földre ejtve szemeimet vezettem a tekintetemet a földre dobott ingére. Fekete volt, csak fekete színű ingeket hordott. Idegesen nyeltem egyet, mikor megláttam a kisebb-nagyobb, nedves foltokat. Nem tudtam ki venni rendesen a színét, de tudtam, hogy vér.

A szívem megremegett a látványtól, tekintetem visszakerült az előttem álló férfira.

Undorodnom kellett volna tőle, de nem tettem.

Kim Taehyung volt az a férfi, akit szerettem.

Legyen szó egy szörnyről, szívtelen gyilkosról vagy egy édes szeretőről, minden oldalát imádtam.

Nem ő lenne az az ember, akit szeretnék, ha nem egy gyilkos lenne.

Minden oldala egyedivé, a valódi Taehyunggá tette őt.

Az én szörnyem.

Az én Taehyungom.

Mély levegőt véve beléptem a zuhany alá, Taehyung vállai jobban megfeszültek, de nem mozdult. A víz hideg volt, gyorsan a meleg oldalra csavartam a csapot. Kezemet a hideg testére fektettem, míg közelebb húzódtam hozzá, már amennyire a terhes hasam engedte.

- Taehyung?

Nem nézett velem szembe.

- Taehyung, nézz rám.

Jobban a falnak dőlt, én pedig még közelebb léptem hozzá.

- Kérlek, Taehyung!

Könyörögtem.

Amint elhagyta a ajkaimat a "kérlek" szó, felém fordult. Arckifejezéséből leolvasható volt a fájdalom, mintha valamivel küzdene a fejében.

Szó nélkül a nyakára simítottam a kezemet és apró csókokkal hintettem be az arcát. Minden egyes csókkal megmutattam neki, hogy mennyire szeretem.