Veszélyes Játékszer [TaeKook]

76

Taehyung

- Fordulj meg. - parancsoltam halkan.

Jungkook követve a parancsomat hátat fordított nekem.

- Elég meleg a víz? - kérdeztem, ahogy gyengéden megmostam a hátát.

- Igen. - válaszolta csendesen.

Elmosolyodtam a válaszán majd megmosva a lábait is, újra magam felé fordítottam őt. Egy kisebb adag sampont nyomtam a kezembe és elkezdtem meg mosni a haját.

Jungkook lehunyta a szemeit és közelebb hajolt hozzám. Felkuncogtam rajta majd ezzel is végezve öblítettem le a hajáról a habot.

- Tessék. Készen vagy.

Ajkaira nyomtam egy gyors csókot majd kisegítettem őt a zuhanykabinból. Miután törölközőt tekertem mindkettőnk köré, elkezdtem megszárítani a haját.

Jungkook lassan kinyitotta a szemeit és minden érzelem nélkül a tükrön keresztül meredt rám.

- Köszönöm. - szinte álomszerűen felsóhajtott majd a mellkasomnak dőlt. Kezeimet gyengéden a hasára vezetve kezdtem el simogatni azt.

- Jól esik?

- Igen. - mondta bólintva.

- Akarod, hogy megfésüljem a hajadat?

- Kérlek.

Átmentünk a hálóba majd ő egyből le is telepedett az ágyra. Mögé mászva kezdtem el fésülgetni a haját, addig fésültem őt, míg szép egyenes nem lett minden hajtincse.

- Kész. - motyogtam és egy csókot nyomtam a vállára. - Annyira gyönyörű vagy, angyalom.

Egy csipetnyi mosoly jelent meg az arcán, látva a fejlődésünket egy kicsit megszédültem.

- A leggyönyörűbb.

Ajkai egy fokkal nagyobb mosolyra húzódtak.

- Na és én?

Felkeltem az ágyról majd elé álltam. Jungkook tátott szájjal nézett fel rám. Tudtam, hogy megint erőltetem. Jungkook nem beszélt többet néhány szónál.

Igen.

Nem.

Oké.

Kérlek.

Köszönöm.

Néha sikerült pár mondatot összeraknia, de ez csak ritkán fordult elő.

Jungkook többnyire csendes és figyelmes volt, Jimint lassan teljesen az őrületbe kergette, mert nem szólt hozzá.

Ha érzelmeket mutatott, akkor az azért volt, mert tettem valamit, ami a múltra emlékeztette őt. Még mindig nem játszott a zongorán, de tudtam, hogy a szobában békére lel, akárcsak a pataknál. Mindig derűs arckifejezést öltött, mikor oda vittem őt.

Jungkook szemei a legcsekélyebb mértékben is felcsillant, megmutatva a boldogság apró darabjait, amit azokban a pillanatokban érzett. Hirtelen megköszörülte a torkát, ezzel kizökkentve engem a gondolataim közül. Idegesen az alsó ajkába harapott majd lenézett a hasára.

- Semmi baj. - kezdtem el nyugtatgatni őt. Gyengéden az állára fogva emeltem fel a fejét és rá mosolyogtam. - Ha nem szeretnéd, akkor ne mondj semmit

Homlokon csókolva húzódtam el tőle.

- Mennem kell öltözni.

- Te is gyönyörű vagy.

A szám kinyílt, de gyorsan becsuktam azt. Majdnem elakadt a lélegzetem és többször is nyelnem kellett.

Jungkook annyira értékes volt.