Veszélyes Játékszer [TaeKook]

80

Jungkook

A tálat le rakta közénk a földre majd néhány méterrel arrébb rúgta.

- Egyél.

Rajtam tartotta a szemeit, amikor kiadta az egy szavas parancsot. Hangjának tónusa némi dühöt hordozott magában és nem adott helyet a kérdéseknek. Felemelve a fejemet bámultam a néhány méterre fekvő tálat.

Egyetlen másodpercet sem vesztegetve engedelmesen a térdeimre ereszkedtem, pontosan ezt akarta, én pedig megadtam neki.

Amikor lehajoltam enni, ismét néhány méterrel arrébb rúgta azt. Ezt a folyamatot addig ismételtem, amíg a béklyóim teljes hosszát ki nem használtam és neki feszültem, ahogy a tálért nyúltam. Ennek ellenére térdelve lehajoltam és megízleltem a levest.

Meghallva, hogy az ördög lehúzza a sliccét, az elmém teljesen elsötétült és vártam, hogy mi lesz.

Megdöbbenve ültem fel az ágyban, az elmém ködös volt az alvástól és a rémálomtól.

Nem, ez a valóság volt.

Az emlékek gyors képkockánként villantak fel a csukott szemeim előtt.

Mindenem fájt... még a lelkem is.

Nem akartam emlékezni.

Az emlékek mindig visszatértek hozzám.

Még mindig a fülemben csengett az Ördög nevetése.

Bármennyire is szerettem volna elfelejteni, egyszerűen nem tudtam.

Emlékek.

A fájdalmas emlékek.

Újra és újra átéltem őket.

Amikor valami hirtelen megérintette a vállamat, összerándultam.

Elsötétült az elmém.

Az Ördög ismét rám talált.

Felfordult a gyomrom, megéreztem az epe ízét a nyelvemen és tüdőm összeszorult. Összeszorítottam a szemeimet majd egy kisebb mozgást is éreztem a hasamban.

- Jungkook, én vagyok az.

A megnyugtató hang áthatolt a fekete ködön. Kinyitva szemeimet pillantottam meg Jimint. Mellettem ülve egy gyengéd pillantást vetett rám és megadóan felemelte a kezeit.

- Nem foglak bántani. Taehyung le kellett mennie, nem akart egyedül hagyni. - magyarázta halkan.

Éreztem, ahogy az izmaim ellazulnak, a légzésem pedig normalizálódik.

Az Ördög nem volt itt.

Elfogták és várta a sorsát.

A halálát.

Hirtelen energia hullám járt át rajtam Byungchan gondolatára.

- Látni akarom. - jelentettem ki.

Egyik kezemet a hasamra simítva keltem fel az ágyból, Jimin pedig követett.

- Taehyungot? - kérdezte.

- Nem. - megráztam a fejemet és az ajtóhoz léptem.

Nem vártam meg a válaszát, az agyam kikapcsolt... minden gondolat eltűnt egy kivételével.

Még utoljára látni akartam az Ördögöt.

Látni akartam az arcát...

Látni akartam a félelmet a szemében.