Veszélyes Játékszer [TaeKook]

67

Seokjin

Taehyung megtört.

Hangos, fájdalmas üvöltése a ház falai között visszhangzott.

Közvetlen a szemeim előtt tört darabokra.

Csecsemő korunk óta ismerem őt, nagyon ritkán láttam őt gyengének.

Az anyja halál óta soha sem láttam őt könnyeket hullatni.

Persze, hogy nem.

Négy család főnöke volt.

A király, V, a legkegyetlenebb ember a Vanteban.

Kegyetlen volt, szívtelen.

Kim Taehyung nem sírt.

De most összetört.

Nem törődött azzal, hogy az emberei figyelik őt.

Csak Jungkookra összpontosított.

Végig néztem, ahogy sírt, ahogy előre-hátra dülöngélve ringatta Jungkookot, szorosan körül ölelve. A főnökömet néztem, a férfit, akiről tudtam, hogy egy kíméletlen gyilkos, aki éppen a társáért sírt.

Lefagyva álltam, alig pár méterre tőlük, tekintetem Jungkookra vándorolt majd a mellkasom hirtelen összeszorult. Egy kisebb érzelemváltás annyira sok fájdalmat okozott.

Még soha sem éreztem ilyen fájdalmat.

Hoseok mellém állt, én pedig gyorsan megráztam a fejemet, hogy ki tisztítsam az elmémet.

- Annyira egy elbaszott helyzet. - motyogta halkan, arcára rémület ült ki.

Miközben bólintottam egyet, ő előre rohant és letérdelt Taehyung és Jungkook elé. Hoseok teste mozdulatlan volt, én addig a másodperceket számoltam.

Egy.

Kettő.

Három.

Négy.

Öt.

Visszafordult felém, arckifejezése rideg volt, de szemei elmondtak mindent. Enyhén megrázta a fejét.

Megértettem, hogy mire gondolt.

Rossz volt a helyzet.

Nagyon rossz.

Hoseok gyorsan le vette magáról a zakóját.

- Taehyung, mennünk kell. - mondta, ahogy Jungkook szinte csupasz testére terítette a ruha anyagot.

Nem mozdult.

Taehyung annyira elveszett, hogy meg sem hallott minket.

- A zakóm túl rövid. Alig fedi be őt. - mondta.

Végre megmozdulva levettem a sajátomat és odaadtam neki, lehunyva a szemeimet vettem egy mély levegőt.

Picsába!

Nem volt vesztegetni való időnk. Annyit tudtunk, hogy rajtunk fognak ütni, ahogy kilépünk a házból. Vártam, hogy Hoseok Jungkook törékeny teste köré csavarja az anyagot, már amennyire Taehyungtól tudta.

Amikor végzett, a lépcső felé biccentettem, hogy menjen el. Taehyung elé lépve néztem le Jungkookra. Arca Taehyung nyakába nyomódott.

Lehajolva hagytam figyelmen kívül Taehyung kitörni készülő zokogását. Még azt is figyelmen kívül hagytam, ahogy Jungkook kinézetétől görcsbe rándult a gyomrom. Haját oldalra fésülve helyeztem két ujjamat a nyakára a pulzusát keresve.