68

1.2K 157 37
                                    

Taehyung

A haza út szerencsére gyorsan eltelt.

Azt hittem, hogy lassan megőrülök.

Menet közben senki sem szólt egy szót sem.

A figyelmemet teljesen Jungkookra szenteltem.

Arra vártam, hogy adjon egy kis jelet, de eszméletlen - mozdulatlan volt.

Simogatva őt vártam, hogy felébredjen.

Semmi.

Még csak meg sem rándult.

Egy jelet sem adott, amitől megnyugodhatnék.

Amikor az autó végre megállt, kinyitottam az ajtót és ki másztam Jungkookkal a karomban. Seokjin oda lépett hozzám, hogy elvegye tőlem, de én el siettem mellette és a mellkasomhoz szorítottam Jungkookot.

Semmi esetre sem tarthatta volna újra a karjaiban. Minden felborult bennem, ahogy nem rég át adtam neki Jungkookot.

Most nem.

Nem törődtem azzal, hogy a lábam lángol a fájdalomtól.

Jungkookra volt szükségem.

Magamnál kellett tartanom őt.

Szükségem volt Jungkook közelségére, tudván, hogy a karjaim között biztonságban van. A sérült lábamat vonszoltam magam után, ahogy beléptem a házba. Megállás nélkül vettem az irányt a hálószobánk felé. Az ajtó már nyitva volt, belépve láttam meg Haesookot az ágy mellett. Egyből felém rohant, ahogy meglátott.

- Seokjin hívott. Meg töltöttem a kádat vízzel. - motyogta és megállt előttem.

Haesook előre hajolt majd egy mély levegőt vett Jungkook láttán. Könnyek gyűltek a szemeiben.

- Édes gyermekem.

- Tisztítsátok meg Jungkookot, mielőtt ránézek. - hallottam meg Sam hangját a hátam mögül.

Be sietve a fürdőbe ültem a kád szélére Jungkookkal az ölemben. Haesook segített leszedni a teste köré csavart zakókat. Az alig takaró, rongyos ruhára markolva letéptem róla.

- Hadd tisztítsam meg őt. Ömlik belőled a vér, Taehyung. Sam megnézi a lábad addig, amíg én vigyázok Jungkookra. - javasolta Haesook.

- Nem. - vágtam rá.

Lehetetlen, hogy rajtam kívül más vigyázzon Jungkookra.

Még Haesook sem.

Megfürdetném.

Vigyáznék rá.

Jungkook az enyém volt.

Az enyém, hogy vigyázzak rá.

Enyém, hogy szeressem.

Majdnem négy hónap után végre karjaimban tarthatom őt. Egyhamar nem fogom elengedni őt.

- Taehyung. - sóhajtott fel Haesook, de nem erőltette tovább a dolgot.

Felállva óvatosan a meleg vízbe helyeztem Jungkookot. Összerándultam, amikor le térdeltem a földre. Fájt, mint a kurva élet, lehunyva a szemeimet hagytam figyelmen kívül az égető érzést, mielőtt újra Jungkookra összpontosítottam.

Ülő helyzetben tartottam Jungkookot és hagytam, hogy a meleg víz be borítsa a testét. Biztos még mindig fázhatott, attól féltem, hogy soha többé nem fog át melegedni.

Haesook mellém térdelt majd gyorsan be samponozta és meg mosta Jungkook haját.

A víz piszkos barna színűvé vált, a borzalmas szagtól pedig felfordult a gyomrom.

Veszélyes Játékszer [TaeKook]Where stories live. Discover now