Veszélyes Játékszer [TaeKook]

63

Jimin

A nappaliban lévő órára néztem.

Ahogy a többiek besétáltak az ajtón, egyből a talpra ugrottam és vadul kapkodni kezdtem a fejemet, hogy hátha észre veszem Jungkookot közöttük. Amikor észrevettem lehajtott fejüket és megereszkedett vállaikat, a torkom összeszorult. Egy újabb vereséggel teli éjszaka.

A mellkasom összeszorult és majd nem a földre estem.

A kétségbeesés egyre jobban nőtt bennem, ahogy a könnyeim végig folytak az arcomon.

Sírni kezdtem, miközben Taehyung szó nélkül elsétált mellettem.

Pár perccel később már ki tört belőlem a zokogás, mikor egy fájdalmas üvöltés hangzott fel a ház csendes falai között.

Namjoon és Seokjin is elsétált mellettem.

Senki sem szólt egy szót sem.

Yoongi az ajtóban maradt, arcát elöntötte a bánat. Ekkor vettem észre rajta a vért. Szemeim elkerekedtek és pánikolva oda siettem hozzá.

- Yoongi! - ziháltam majd át tapogattam a testét, hogy meg tudjam, hogy hol sérült meg. - Mi történt veled?

A könnyeim elhomályosították a látásomat, előbb Jungkook, most meg Yoongi.

Lassan megfogok őrülni.

Megragadta a kezemet majd a mellkasához szorította azt.

- Shh... Jól vagyok, Jimin. Nem az én vérem.

Másik kezét az arcomra helyezte majd az ujjával finoman kezdte el azt simogatni.

El kellett volna húzódnom.

Nem volt jó ötlet hagynom magamat.

De inkább az volt a baj, hogy így törődtem vele.

Rá kellett jönnöm, hogy nem tudtam megmozdulni.

- Nem sérültél meg? - suttogtam a vérrel borított öltönyére nézve.

- Nem. - rázta meg a fejét.

A levegő egy hangos sóhajjal távozott a testemből, a megkönnyebbültség egyből el villant, amikor meghallottam Namjoon hangját a hátam mögött. A szemeim nagyra nyíltak és gyorsan elhúzódtam Yoongitól. Nem engedte el az arcomat, fejemet egyből Namjoon felé fordítottam.

A szemei elárulták, hogy mit érez. Úgy nézett rám, mintha elárultam volna őt.

Fájt a szívem a gondolattól, hogy megbántottam Namjoont.

Yoongira vissza nézve találkoztak a tekinteteink, szemeivel könyörgött, de nem adtam meg neki, amit akart. Le pillantottam az egymásba fonódott kezeinkre majd hátrálni kezdtem.

Határozottabban rá markolt a csuklómra, addig csavartam a kezemet, amíg ki nem szabadultam a keze közül. Anélkül, hogy újabb pillantást vetettem volna rá Namjoon felé fordultam. Egyenesen Namjoon karjai közé rohantam és a mellkasába temettem az arcomat.

Mély levegőt véve szívtam magamba kellemes illatát. Ölébe vett majd a szobája felé vette az irányt.

Erre volt szükségem.

Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, a falnak nyomott és az ajkaimra tapadt.

A csókján keresztül éreztem a dühöt, amit jelen pillanatban érzett, vissza rakott a földre majd az ágyra lökött. Mire én a matracra zuhantam, ő addig felém tornyosult. Mielőtt gondolkodhattam volna, letépte rólam a inget. A csókja túlságosan is heves volt, kezeivel durván a csípőmre markolt.