Veszélyes Játékszer [TaeKook]

32

Jungkook

Az ágyamon feküdve merültem bele a könyvembe, amikor is az ajtóm hirtelen sarkig kinyitódott. Kiejtve a könyvet a kezemből ültem fel az ágyamon. Hangtalanul hullott a matracomra, miközben a szívem majd nem kiugrott a helyéről.

Jimin lépett be a szobába, arckifejezése vidám volt és a kezében egy hatalmas csokor lila és fehér színű virágot tartott.

- Taehyung virágot küldött neked!

Újra?

A szemeim nagyra nyíltak, ahogy közelebb ért hozzám, így jobban megtudtam csodálni a virágokat. Kinyújtotta feléje a kezeimet, a szívem táncolt az izgalomtól.

Jimin odaadta nekem s virágokat, teljesen elállt a lélegzetem.

Olyan szép voltak.

Ezek sokkal szebbek voltak, mint amiket régebben kaptam tőle. És sokkal nagyobb csokor volt.

Mellkasomhoz húztam őket és Jiminre mosolyogtam.

- Milyen virágok ezek?

- Pünkösdi rózsa. Ugye milyen gyönyörűek?

Teljesen szótlanul bólintottam, lélegzetelállítóak voltak, a színek keveréke még gyönyörűbbé tette a csokrot.

Nem tehettem róla, nagy mosoly volt az arcomon majd egy kisebb kuncogás szökött ki az ajkaim közül.

- Nem hiszem el, hogy újra virágot vett nekem. - suttogtam.

A szívem vadul vert a bordáim között, míg gyomromban pillangók kezdtek el repkedni. A virágokat a mellkasomhoz ölelte sóhajtottam fel.

Ahogy a virágokat öleltem, csak annyit akartam, hogy velem legyen Taehyung. Azt kívántam, hogy bárcsak ő adta volna ide nekem.

Bárcsak itt lenne, hogy megköszönhessem neki.

Bárcsak itt lenne, hogy láthassa, milyen boldoggá tette engem.

Fel nézve Jiminre láttam, hogy rám mosolyog.

- Néha tud romantikus is lenni. - ugrott, miközben rám kacsintott.

Újra kuncogni kezdett.

Hihetetlen.

Ujjaimat a számra helyezve néztem le virág csokorra.

- Megcsókolt. - ismertem be, olyan szélesen mosolyogtam, hogy már az arcom teljesen belefájdult.

Jimin egy pillanatra lefagyott.

- Mi? - kiabálta.

Felénken bólintottam és az alsó ajkamba haraptam, miközben Jimin teljesen megkattant mellettem.

- Megcsókolt? Taehyung megcsókolt? Mikor? Hogyan?

- Tegnap. Amikor levitt engem a patakhoz. - feleltem, miközben lehunytam a szemeimet és belélegeztem a virágok édes illatát.

Még mindig éreztem az ajkait az enyémeken, gyengéden mozgatta azokat, midőn a karjaiba zárt engem.

Egész nap a csókunkra tudtam csak gondolni.

Soha sem fogom elfelejteni, ahogy megcsókolt.

Mintha jelentenék neki valamit.

Mintha becses lennék számára.

- Ó, Jungkook. - lehelte Jimin mellettem. - Ezt nem hiszem el. Nem tudod, hogy milyen boldog vagyok most.

- Én is boldog vagyok. - suttogtam, szemeim továbbra is csukva maradtak. - Olyan boldoggá tesz, Jimin. - kinyitva a szemeimet pillantottam rá. - Megyek, megköszönöm neki a virágokat!