Veszélyes Játékszer [TaeKook]

82

Figyelem! Ehhez a részhez ugyan úgy élnek a figyelmeztetések az előző részből. Ha nem bírod az ilyen dolgokat, kérlek ne olvasd tovább vagy saját felelősségre folytasd! Köszönöm a figyelmet, jó olvasást.

Taehyung

Jungkookra gondolva a szívem megkönnyebbült, a bennem tátongó düh és fájdalom...  mind elillantak. Felvonszolva magamat a lépcsőn mentem be egy üres szobába. Miután lezuhanyoztam és átöltöztem tiszta ruhákba, megindultam a zongora szoba irányába.

A lépéseim lelassultak, míg a szívem a mellkasomban hevesen kezdett el verni, mikor megpillantottam a sötét szobát. A mellkasomra egyre erősebb szorító érzés telepedett, ahogy a közös hálószobánk felé közeledtem, kinyitva az ajtót pillantottam be a szobába. A szobát csak az éjjeli szekrényen elhelyezett lámpa gyengéd fénye világította be.

Szemeimet figyelmesen végig vezettem a szoba minden kis részén, őt keresve.

Ott volt.

Az ágyon.

Aludt.

A megkönnyebbülés végig futott rajtam, ahogy becsuktam magam mögött az ajtót.

Az ágyhoz közelebb lépve néztem le az alvó Angyalkámra.

Jungkook olyan gyönyörűen nézett ki.

Homlokát összeráncolva aludt, tudtam, hogy az álmai nem voltak nyugodtak. Ujjammal megsimogattam az összeráncolt bőrét. Be másztam mellé az ágyba és magamhoz húztam őt.

Karjaimat szorosan kőré fonva tettem az egyik kezemet a kerekded pocakjára. Ujjaimmal gyengéd köröket kezdtem el rajzolgatni. Álmában halkan nyögve egyet fordult meg hirtelen a karomban.

Biztos nagyon fáradt lehetett, ha már nem várt meg a zongora szobában.

- Taehyung. - motyogta álmosan majd megdörzsölte a szemét.

Ajkaimmal egy gyengéd csókot leheltem a homlokára.

- Itt vagyok. Aludj csak vissza, angyalom.

- Hm...

Jungkook teljesen a mellkasomhoz bújt és pillanatok alatt vissza is aludt. Végig éberen maradtam, a gondolataim nem voltak hajlandóak le nyugodni. Néhány óra fekvés után lassan elhúzódtam tőle. Adtam egy apró puszit az ajkaira, mielőtt ismét kisurrantam a szobából.

Visszamentem a pincébe, Yoongi és Jihoon mindketten a falnak voltak dőlve, míg Byungchan még mindig a széken ült. Tekintete találkozott az enyémmel, ahogy beléptem a helyiségbe. Nem léptem hozzá közelebb.

Vártam, valakinek csatlakoznia kellett hozzánk.

Namjoon és Seokjin a falnak dőlve beszélgettek, míg Hoseok zavartalanul falatozgatott.

Vártunk.

Pár perc múlva kinyílt az ajtó.

A néma alagsorban visszhangoztak lépteinek hangja.

Megjött.

Felkuncogtam, mikor megéreztem jelenlétét mellettem, ugyanazt a ruhát viselte, mint mindig. Fekete bőrnadrág, bőrdzseki és vér vörös bakancsok.

Megfordulva láttam, hogy Jimin Byungchanra mosolyog.

- Hé, hiányoztam édesem?

Byungchan döbbenten meredt rá.

Volt valami, amit még Yoongi sem tudott.

Senki se tudott.

Rajtam és Jiminen kívül persze.