Veszélyes Játékszer [TaeKook]

15

Taehyung

Seokjinnel egymás mellett sétáltunk az irodám felé.

- Még ma este végre hajtjuk a klubok ellenőrzését? - tette fel a kérdést.

Válaszul morogtam egyet és bólintottam.

Amikor megérkeztünk, Namjoon, Hobi és Yoongi már vártak minket. Felálltak, ahogy megláttak engem és üdvözlésképpen bólintottak. Megvárták míg én leülök aztán ők is helyet foglaltak.

- Byungchan újabb figyelmeztetést küldött nekünk. - jelentettem be. - Egy újabb klubot vett célba és nem érdekli őt, hogy kit öl meg az oda vezető út során. A bordélyházat akarja magának. Legalább egy tucat embert akarok ott látni, akik védik a helyet.

Nem szóltak semmit csak rám összpontosítottak, miközben beszéltem a hangom tekintélyt parancsolóan csengett.

Yoongi bólintott.

- Majd elintézem.

- Az a kibaszott Ganpeh nem hátrál meg. Azt hiszem túlsokáig maradtunk csendben. - tette hozzá Hobi össze szorított fogakkal, szemei remegtek a dühtől.

Hátra dőltem a székemben és a jobb lábamat kereszteztem a bal térdemen. Hobit vakítóan kiegyenlítve, nyugodtan beszéltem. A hangom lassú és halk volt, fenyegetéssel szegélyezve.

- A Jeonok annyit próbálkozhatnak, amennyit csak akarnak. Nem fogják lerombolni a birodalmamat. - kiengedtem egy durva nevetést. - Évek óta próbálkoznak, sikertelenül.

Hobi felsóhajtott és hátra dőlt, kezet arcához emelte megadva magát.

Megráztam a fejem. Vicces egy pöcs volt ő. Egy pillanatra mindnyájan elhallgattunk.

- Mi történik a prostitúciós gyűrűkkel? - kérdeztem Namjoont. Byungchan olyan létesítményeket vezetett, amelyek attól különböztek az enyéimtől, hogy ők szívtelenű közelítették meg az árut.

- Nem fogom hagyni, hogy nőket bántalmazzanak azokban a bordélyházakban. - mondtam. - Azért vannak ott, mert úgy döntöttek, hogy így akarják élni az életüket, de én nem fogok félre állni és nézni, ahogy bántják őket.

- Ezeket semmiképpen sem tudjuk ellenőrizni. - mondta Namjoon. - Még a bordélyházakat se birtokoljuk.

- Úgy nézek mint, akit kurvára érdekel, hogy birtoklom azokat vagy sem? Nem érdekel, hogy oldod meg, de meg kell állítani. Megértetted?

Azonnal meghátrált.

- Rendben. Elintézem.

- Még valami más? - kérdeztem

- Jók vagyunk, Taehyung. -mondta Seokjin. - Ki kell húznunk magunkat ebből a szarból. Ne aggódj, mindenkit szemmel tartok és gondoskodok arról, hogy minden az irányításod alatt legyen. Fedezlek hátulról.

Seokjin nem volt sok szavas ember, de ha csöndben is volt, az nem a gyengeséget jelentette. Tudtam, hogy igazat mond így nagyon is megbíztam benne.

Ha valaki nálam is könyörtelenebb tud lenni, az Seokjin volt. Mindegyik emberem gonosz volt a maguk módján - öten a világ ellen.

- Akkor végeztünk. - mondtam majd hátrább gurulva a székkel álltam fel. Meg igazítva az öltönyömet indultam meg az ajtó felé, mikor is Namjoon hangja megállított.

- Főnök, van valami, amit nem értek. Miért engedted el Jungkookot? Nincs bizonyítékunk arra, hogy nem ő kém.

- Fogd be, Namjoon. - figyelmeztette őt Yoongi, de már késő volt. Megfordultam majd Namjoon felé kapva, martam rá nyakára majd keményen a falnak nyomtam őt.