Veszélyes Játékszer [TaeKook]

30

Jungkook

Tekintetemet próbáltam, nem a kád irányába terelni, gyorsan lekapcsoltam a világítást és kiléptem a fürdőszobából. Hiába volt makulátlan tiszta a helyiség, én mégis féltem, hogy visszatérnek a rossz emlékek.

Ágyamhoz sétálva ültem le arra.

A nap már lenyugodni készült, a szobát betöltötte a narancssárga fény és a nyugalom.

Annak ellenére, hogy a nap nagy részét alvással töltöttem, mégis fáradtnak éreztem magam. Miután Jimin reggelit hozott nekem, Haesook is feljött hozzám. Az arckifejezése összetörte a szívemet, le szidott és sírt.

Együtt sírtunk.

Utána be bújt velem az ágyba és énekelve álomba ringatott engem.

Kezei vigasztalóan simogattak a hajamat és ahogy elaludtam, egy kisebb mosoly húzódott az ajkaimra.

Talán Taehyungnak igaza volt.

Talán tényleg szeretnek. - kétségbeesetten akartam ezt elhinni.

Az ajtómon hallatszódó kopogás zökkentett ki a gondolataimból.

- Igen? - szólaltam fel, miközben az ajtóra pillantottam.

Az ajtó lassan kinyílt, ajkaim el nyíltak egymástól, mikor Yoongi lépett be a szobába.

- Hogy érzed magad? - kérdezte, hangja szenvtelen volt, mint mindig

- Jól...

Mit csinál itt?

- Biztos?

A fejét oldalra billentette, miközben várakozóan bámult rám. Kezemet az ágyra helyeztem és az ágynemű mintáját kezdtem el vizslatni. Jelenléte miatt a szoba kisebbnek és sötétebbnek tűnt, intenzív nézése miatt teljesen megborzongtam.

- Igen, igen... jobban érzem magam. - javítottam ki magam.

Bólintott, de továbbra is rajtam tartotta a szemét.

Egy pillanatig elgondolkodott, mielőtt tett előre egy lépést és megállt előttem.

Izzadság cseppek folytak végig a hátamon az idegesség miatt.

Miért volt itt? Azért jött, hogy gúnyolódjon rajtam?

Némán bámultuk egymást, aztán végre megmozdult. Rajtam tartva a szemét vette le az öltöny kabátját és letette a mellette levő székre. A szemeim nagyra nyíltak, amikor elkezdte ki gombolni a fehér ingét.

- Mit...csinál-

- Tudod, hogy hogyan szereztem ezeket a sebeket? - kérdezte félbe szakítva engem, felemelte a kezét, hogy a mellkasára mutasson.

El szakítva a tekintetemet a mellkasáról néztem fel rá. A tekintete üres volt, az ajkait egy vonallá préselte.

Ő sebhelyeit mutogatta, én pedig néztem őt. Az egyik heg a jobb kulcscsontjától egészen a bal válláig ért. Mély volt és úgy nézett ki, mint egy perjel. Bizonyára nagyon fájhatott.

Megremegtem a gondolatra és azon tűnődtem, hogy hogyan szerezhette.

Amikor végre megráztam a fejemet a kérdésére, ő bólintott és folytatta az ingje kigombolását.

Yoongi hátat fordított nekem, miközben a szemközti fallal nézett szembe. Egy szempillantás alatt le szedte magáról az inget.

Ajkaim elé emelve a kezemet hallattam egy döbbent sóhajt.