Veszélyes Játékszer [TaeKook]

27

2 héttel később.

Jungkook

- Jimin, hagyd abba! - mondtam kuncogva, midőn tovább csiklandozta az oldalamat. - Jaj. Fáj. Hagyd abba!

- Ezt kapod, amiért tejszínhabot dobsz az arcomba. - nevetett.

- Pedig te kezdted. - érveltem kuncogva. - Ahh, hagyd abba... túl sok... nem kapok levegőt...

- Elfogadod a vereséged? - mormogta, midőn próbálta utánozni Taehyung hangját. Ettől még jobban nevetni kezdtem.

- Igen. Igen. Igen. Istenem. - fellélegeztem, ahogy lassan befejezte Jimin a csikizést.

Amint elengedett, megfordultam és elkaptam a lábánál fogva. Kihívó pillantást vetve rá szorítottam lábait az enyémek köze és elkezdtem csikizni őt.

Rajtam volt a sor.

- Meg vagy!

Jimin nevetve próbált levegőért kapkodni.

- Jimin! Jungkook!

Meghallva Haesook hangját egyből abba hagytam csiklandozást.

- Lebuktunk. - suttogta Jimin.

Legördülve Jiminről álltam fel gyorsan és meg igazítottam magamon a ruhát, miközben ő is ugyanezt tette.

- Mit tettetek a konyhámmal? - zihálta. A rémült arckifejezés, ami az arcára kiült elég vicces volt. Számhoz emeltem a kezem és köhintettem egyet, hogy elfedjem a nevetésemet. Jimin meg se próbálta elrejteni a sajátját. - Mindenhol tejszínhab van! Nektek a desszertet kellett volna elkészíteni, nem pedig desszertté alakítani a konyhát! - folytatta Haesook szinte dühösen, kezeit a csípőjére rakta, midőn mereven bámult ránk.

- Sajnálom, Haesook. Kitakarítunk. Ígérem. - mondtam mosolyogva és ártatlanul pislogtam rá.

- Ne próbálj meg velem ártatlanul viselkedni, fiatalember. Jimin ez rád is vonatkozik. - jegyezte meg.

Jimin újra fel nevetett és átkarolta a karomat.

- Persze, mindenképp. - mondta, miközben Haesookra kacsintott.

Haesook megrázta a fejét, de látszódott, hogy az ajkai felfelé gördülnek.

- Ne aggódj, anya. Jungkook és én pillanatok alatt ki takarítunk.

- Jobban is teszitek. Na de gyerünk. Irány dolgozni. - parancsolta Haesook, mielőtt megfordult és kisétált a konyhából.

- Haesooknak igaza van. Elég nagy rumlit csináltunk. - mondtam sóhajtva, miközben végig néztem a konyhán.

Eltelt két hét és teljesen úgy éreztem, mintha egy új életet kaptam volna.

Két hét, nem voltak rémálmaim és békésen tudtam aludni.

Két hét csak nevetés és mosolygás.

Boldognak éreztem magam.

Eleinte féltem, hogy talán mindez csak egy álom. Féltem, hogy elfogják venni tőlem ezt az egészet.

De amikor minden nap felébredtem és még mindig ezt az életet éltem, reménykedtem, hogy végre valahára boldog lehetek.

Ez volt az új kezdetem.

- Kész? - kérdezte Jimin. A hangja kizökkentett a gondolataim közül és elmosolyodtam. A megtisztított pultokat nézve bólintottam.

- Kész. - feleltem.

Kilépve a konyhából indultunk meg az emelet felé. Amikor felértünk a lépcső tetejére, nyomban lefagytam a ránk várt látványtól. Jimin is egyből megállt mögöttem.