Veszélyes Játékszer [TaeKook]

28

Taehyung

- Mi a terved? - kérdezte Seokjin mellőlem.

- Félnek, Seokjin. - mondta Hobi, miközben kiléptünk az irodámból.

Próbáltam kordában tartani a haragomat, de olyan vadsággal csordogált végig a testemben, hogy közben remegni kezdtem.

Amióta kifutott a hír arról, hogy megöltem Junghot, az emberek nagyon megijedtek. Figyelembe véve azt, hogy megöltem egy nagy főnököt és átvettem a teljes irányítást, immáron tudták, hogy komolyan gondolom a fenyegetéseket.

- Senki se fogja megszerezni ezeket az embereket. Meg kell győződnöm róla. Namjoon azt akarom, hogy mindenkire figyeljetek oda. Győződj meg róla, hogy az őrök csinálják a kiadott feladatot és, hogy jelentsenek azonnal ha látnak valamit. - válaszoltam nyugodt hangon, bár minden voltam csak nyugodt nem.

- Igen, főnök. - felelte gyorsan és bólintva távozott tőlünk.

- Hoseok, tudasd a fő családokkal, hogy meglátogatjuk őket. Személyesen akarok beszélni velük. - fordultam az említett felé.

Válaszul bólintott egyet és gyorsan elő vette a telefonját a zsebéből. Néhány másodperc dühös gépelést után vissza rakta a készüléket a zsebébe.

- Kész. - mondta Hobi.

Ha az ellenségeim azt hitték, hogy legyőzhetnek engem és elfoglalhatják a birodalmamat, akkor nagyot tévedtek. Ezt a birodalmat tíz éven keresztül építettem a kibaszott csupasz kezeimmel.

Az életem felét annak szenteltem, hogy ez legyen a legerősebb Jopok család - Vante.

Nem adhattam fel.

A lépcsőn mentünk lefelé, mikor egy hirtelen sikoly megállított minket.

Yoongi gyorsan elő vette fegyverét és láttam, hogy a többiek is ezt teszik.

Szemei nagyra nyíltak, amikor meghallottam a nevemet.

A hátam mögé nyúlva én is elővettem a fegyverem.

- Ez Jimin hangja. - sziszegte Namjoon, de én egy percet se várva indultam meg visszafelé az emeletre.

Lépcső tetejére érve néztem jobbra-balra, miközben próbáltam kitalálni, hogy hol is lehet Jimin. Újra meghallottam a sikolyát, a szívem hevesen kezdett el verni, mikor a hang irányába fordultam.

- Picsába. - suttogtam. Jungkook szobájából jött.

Az ajtó nyitva volt.

Magam elé szegezve a pisztolyomat a szabad kezemmel szélesebbre nyitottam az ajtót. Át pillantva a vállam felett láttam, hogy az emberem hasonló helyzetben állnak mögöttem.

Bólintva egyet bementem a szobába.

Szorosan zárkózva követtek engem.

Tovább lépdelve a szobába megfeszültem, amikor nem láttam semmit.

A szoba üres volt, de valaki mégis zokogott valahol.

Oldalra fordulva láttam, hogy mosdó ajtaja nyitva van és égnek bent a lámpák.

Mielőtt megmozdulhattam volna, Hobi az ajtóhoz ment és kijjebb nyitotta azt.

- Ó a fenébe! Fenébe! Bassza meg!

Pánikba esve berontott a helyiségbe.

A szívem vadul kalapált és a gyomrom össze csavarodott Jimin kiáltásától.

Követtem Hobit, de amikor közelebb értem, a tömény vér szag megütötte az orromat. A szemeim nagyra nyíltak majd én is be rontottam a fürdőbe.