Veszélyes Játékszer [TaeKook]

81

Figyelmeztetés! Ez a rész erősen, bántalmazásról, csonkitásról és ezzel kapcsolatos dolgokról tartalmaz részleteket. Ha nem bírod az ilyeneket, akkor hagyd abba az olvasást vagy csak saját felelőséggel olvasd el. Köszöntem a figyelmet!

~~~

Taehyung

Éreztem, ahogy a csontja reccsen egyet az ütésem súlyától.

Elég hangos volt ahhoz, hogy csengjen tőle a fülem.

Ordítását meghallva a harag egyre jobban csak lángolni kezdett bennem.

Egyre többet akartam.

A hajába markolva ütöttem meg újra és újra az arcát.

Két napja.

Két napja, hogy ezt kibaszott barmot elfogtuk és megállás nélkül kínozzuk.

A vére iránti szomjúságom nem csillapodott.

A düh, amit éreztem még mindig forrt bennem, azért kiáltozva, hogy tönkre tegyem őt.

Még nem végeztem. Messze voltunk még a végétől.

Még csak most kezdtem el.

Ki akartam véreztetni. A legszörnyűségesebb módon fog megfizetni.

Hosszú utat kell majd megtennünk, hogy elégedett legyek.

Byungchan nem vette észre, hogy ugyanolyan tébolyult vagyok, mint ő.

Egy nagyobb ütést mérve az arcára, a feje hátra feszült majd az hangosan a széktámlának csapódott. Oldalra billentve a fejemet néztem, ahogy feje előre hanyatlik. A fájdalomtól felnyögött, a vér csak úgy ömlött az orrából.

Hajába markolva addig húztam a fejét, míg rám nem nézett. A szeme annyira feldagadt, hogy alig bírta nyitva tartani azt. Egy hosszú nyílt seb helyezkedett el a homlokán. Elég mély volt ahhoz, hogy láthassam a csontját.

Megragadtam a késemet és a mély vágásba nyomtam. Byungchan vergődni kezdett, miközben csavartam egyet a késen. Felordított, az órákon keresztüli ordítás sorozat után már majd nem teljesen elment a hangja.

Csak nyöszörögni tudott a fájdalomtól, olyan volt, int egy szánalmas kisbaba. Amikor láttam, hogy túl sok vért veszít egyszerre, elhúzódtam. Hoseok odalépett hozzá majd egy törölközőt nyomott a homlokához, hogy elállítsa a vérzést.

Nem hagyhattam, hogy elvérezzen.

Még nem.

Még élve volt rá szükségem.

- Milyen érzés? - kérdeztem gúnyosan, midőn a szavak a gyűlöletemtől voltak telítődve. - Jó érzés, nem? Felüdülő érzés a másik oldalon lenni, nem igaz?

Köhögve előre dőlt a székben, de visszalökve őt szorítottam a kést a mellkasához.

Nem nyomtam teljesen a bőrének a pengét.

Nem, játszani akartam vele.

Úgy, ahogy ő az angyalommal játszott.

Végig húzva a kést a mellkasán néztem, ahogy a bőre szétnyílik.

Byungchan megborzongott a fájdalomtól, szemei majd hogy nem felakadtak.

Mindjárt elveszíti az eszméletét. Szabad kezemet ökölbe szorítva ütöttem meg az arcát.

- Ne merészelj kidőlni. Levágom a farkadat, ha igen.

Szemeit egyből kinyitotta és tiszta undorral nézett rám.