Veszélyes Játékszer [TaeKook]

68

Sajnálom.

Annyira, de annyira sajnálom angyalom.

Jungkooknak sokkal rosszabb fájdalmai lehettek, mint gondoltam volna.

Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom visszahozni a régi énjét.

Féltem, hogy örökké ilyen törött marad.

Végig simítottam a kezemet a nyakán és a karján. Amikor a kezem a hasához ért megálltam, nehezen kaptam levegőt. A fejemben átfutó forgatókönyvekbe ez nem tartozott bele.

Hogy élhetett Jungkook abban a pokolban ilyen állapotban?

Hogyan maradt életben?

Mély levegőt véve lassan meg simogattam a hasát. Merev és feszes volt a bőre. Égett a torkom és fájt a szívem, ahogy gyorsan elhúztam a kezemet.

Nem tudtam, hogy mit érezzek ezzel a terhességgel kapcsolatban.

- Taehyung.

El fordítva a fejemet láttam, hogy Haesook várakozóan néz rám. Figyelmen kívül hagytam az együttérző arckifejezését és ismét Jungkookra fordítottam a figyelmemet. Tusfürdőt spriccelve a kezembe gyorsan meg mostam a lábait és a hátát. Mikor végzem kiemeltem Jungkookot a vízből.

Haesook gyorsan leeresztette a piszkos vizet. Jungkookot ismer az üres kádba helyezve mosdattam át újra őt, ügyelve arra, hogy minden mocskot lemossak róla. Megengedve a vizet mostam le róla a habzó tusfürdőt. Amikor tiszta volt, Haesook egy törölközőt csavart Jungkook mozdulatlan teste köré.

Elgyötört lélegzetét véve felálltam és újra a karjaiba vettem a törékeny testét. Át csoszogtam a szobába, ahol Sam, Seokjin és Hoseok várt ránk.

Seokjin szeme a sérült lábamra vándorolt és az arca meg feszült a csalódottságtól.

- Sam, meg kell nézned Taehyung lábat. Erősen vérzik.

- Jól vagyok. - mordultam fel, miközben lefektettem Jungkookot azt ágyra. Jobban teste köré tekertem a törölközőt és betakartam őt.

- Főnök, először hagy varjam össze a sebedet. - javasolta Sam, ahogy mögém lépett.

A düh, amit magamban tartottam végül kitört.

- Nincs időnk erre! - bömböltem.

- Elvérzel! Nem tudsz így vigyázni Jungkookra! - kiáltotta vissza Seokjin, a szemei szinte tüzet hánytak rám.

- Győződj meg róla, hogy jól van. Azt akarom, hogy Jungkook rendben legyen. Hozd helyre őt! - fordultam Sam felé.

- De, főnök... - kezdte.

Előre lépve a gallérjánál fogva megragadtam őt és egy kissé megemeltem őt.

- Hallottad, amit az imént mondtam?

Nagyot nyelve bólintott, elengedtem őt majd meg igazította az ingjét.

Hogy gondolhatták azt, hogy hagyni fogom, hogy először engem lássanak el Jungkook helyett?

Seokjinra pillantottam, aki ingerülten megrázta a fejét.

- Sam, tedd azt, amit mond. Soha nem fog egyikünkre se hallgatni. Először hozd rendbe Jungkookot.

Seokjin kiment a fürdőbe, én pedig ismét Jungkook felé fordultam. Sam előre hajolt és az ágyra térdelt. Meg fogta a törölköző szélét, de nem mozdította el. Töprengő arckifejezéssel rám pillantott.

- Szabad, főnök? Az engedélyeddel meg kell néznem, hogy milyen rossz a helyzet.

A kezeim ökölbe szorultak, gyűlöltem a gondolatot, hogy egy másik férfi látni fogja a testét, de mit tehettem volna?