Veszélyes Játékszer [TaeKook]

15

- Meg mered kérdőjelezni a döntésemet? - ordítottam a képébe, miközben addig szorítottam a nyakát, amíg az arca el nem kezdett kékülni. Szemeim majd nem fennakadtak. Seokjin elhúzott tőle, mielőtt megölhettem volna.

Azonban nem ez volt a szándékom. Most még nem. Figyelmeztetni akartam - egyenlőre.

Hobi segített Namjonnak felállni, a rohadék nehezen lélegzett, zihálása betöltötte a szobát.

- S... s... sajnálom. - mondta, midőn kezét a torkához szorította.

- Jungkook már nem gyanúsított. - sziszegtem és a kezeimet ökölbe szorítottam. Valójában még mindig az volt, de erről a többieknek nem kell tudni.

Nem volt a legjobb módja, hogy kiszedjük belőle az igazságot.

Más módon is meglehetett találni az igazságot, de ezt egyedül kellett felfedeznem.

Feléjük küldtem egy utolsó pillantást majd kilépve az irodából csaptam be magam után az ajtót.

Próbáltam le nyugodni. Namjoon felcseszett, de nem az ő kérdése volt a haragom egyetlen forrása.

Próbáltam minden gondolatomat elterelni Jungkookról. De aztán jött ez és ki mondta a nevét.

A picsába.

Megint elvesztettem az eszem.

Kibaszottul nem késztethet senki se arra, hogy elveszítsem az eszem.

Mi volt benne olyan különleges?

Amikor előző este elengedtem őt, nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak rá. Fekete fényes haja. Könnyektől csillogó boci szemei, midőn ártatlanságát sikoltozta.

Ó, de mennyire hinni akartam neki.

Az elmém vissza tekert a hálószobájában történt jelenethez. Megdöbbent a jellemváltozásomon.

A fenébe is, én is megdöbbentem.

A sebezhetősége csak úgy magához hívott és meglepő módon vágytam arra, hogy megvédjem őt. Amikor megláttam, hogy fájdalmai vannak, a mellkasom megfájdult.

A gondolataim közt elmerülve sétáltam el a konyha mellett, mikor is Haesook hangja vissza rángatott a jelenbe, egyből megálltam.

- Remélem Taehyung mindnyájukat megbünteti. Mindannyian megérdemlik, hogy meghaljanak.

A szemöldökeim zavartan összeszaladtak és közelebb léptem, közvetlenül a konyha bejárata előtt álltam. Jungkook is bent volt és éppen Haesook mellett ült a bárnál.

Még egy lépést akartam előre lépni, mikor Jungkook gyorsan leugrott a székről.

Apró teste hevesen megrázkódott, arca vörös és puffadt volta sírástól.

Megfordult és megpróbált ki futni a konyhából, de én pont útban voltam. Mellkasomnak ütközött, majd hátra hőkölve megbotlott. Gyorsan utána kapva vissza húztam őt a lábaira.

Levegőért kapkodott.

A karjaim közt remegett és, ahogy felemelte fejét a tekintetünk összetalálkozott. Lélegzete elakadt a meglepettségtől. Mozdulatlanul állt karjaim közt, midőn lélegzetét továbbra is visszatartotta.

Ahogy a szemeimbe bámult tudtam, hogy lefagyott. Megszorítva karját kezdett el ijedten zihálni.

- Én... - vett egy mély lélegzetet, de ezután egyből köhögni kezdett. Kezeit fel vezette a nyakára majd elkezdte azt szorongatni. - Én... Nem kapok... Levegőt...