Miattad hiszek /Befejezett/

A múlt

Ahogy haladtam a sötétségben, egyre jobban urrá lett rajtam minden negatív érzés. Csak mentem és fel se tűnt amikor megszólítottak.
-Hé!-kiabáltak rám. Erre már megfordultam és megláttam őket. Azt gondoltam, hogy nem lesz kellemes visszajönni a régi lakóhelyemre, de arra nem számítottam, hogy velük is össze fogok futni. Reszkettem és nem tudtam eldönteni mit kéne tennem.
-De rég láttunk. Jó az új suli?-kérdezte Jeremy. Mióta is vagyunk jóba? Azóta mióta eltörte a karom, vagy miután lerugott a lépcsőn?
-Mit akartok?-kérdeztem. Hangom még nem remegett. Még...
-Ugyan, csak örülünk neked. Nem lenne kedved egy kicsit sétálni és beszélgetni?-kérdezte nyájasan.
-Nem-válaszoltam egyszerűen.
-Naaa... elviszünk egy nagyon jó helyre, ami tuti tetszeni fog-bizonygattak.
-Haza kell mennem.
-Dehogy kell, anyukádnak fel se tűnik, hogy nem vagy otthon.-itt már éreztem, hogy nincs választásom.
-Megígértitek, hogy 1 óra múlva haza indulhatok?-ígérni mindenki tud. Ezt nem gondoltam át jól.
-Persze.-bólogattak. Az egyik karon ragadott és úgy indultunke valahova. Nem sokára meg is láttam, hova. Valamilyen buliba hoztak. Semmi kedvem nem volt az egészhez, de remélhetőleg leisszák magukat, én pedig húzhatok haza. Na persze! Én kis naív...
-Megkínálhatlak valamilyen itallal?-lépett be a házba Jeremy.
-Én nem iszok-ráztam meg fejem.
-Nyugi, ez még nem árt. Csak 0,5 százalékos.-adott egy kis pohárkát a kezembe. Nincs sok alkohol tartalma, hát mi lehet a baj? Amint lenyeltem maró érzést éreztem meg a torkomban.
-Na, ugye, hogy jó? Másodjára még jobb lesz-dugott le a torkomon még egy ilyen löttyött. Úgy kezdtem érezni, hogy forog velem a világ.
-Jó téged újra látni-vigyorgott, de én már csak összezavarodva álltam.-Erre koccintsunk.
És a kezembe adott még egy innivalót, amit én megittam. 5 perc múlva már szinte nem voltam a tudatomnál. Amit adtak megittam és nem fogtam fel rendesen a valóságot. Csak azt éreztem, hogy mindenhol szívesebben lennék, mint itt. Kiléptem a házból és amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam volna. Csakhogy Jeremy és a haverjai nem így gondolták.
-Te meg hová mész?-szorította meg a csuklóm.
-Haza-motyogtam.
-Nem mész sehova. Először had halljunk mindent. Igazak a pletykák?-nézett a szemembe.
-Attól függ melyik-vontam lazán vállat. Tényleg teljesen elvett a tudatomtól az alkohol.
-Tudod te azt. Mégis hogy vagy még életben?-jaj, de kedves. De mi az, hogy hogy? Hát így.
-Akármilyen meglepő, de ott vannak barátaim-válaszoltam.
-Ugyanolyanok, mint amilyenek voltak itt is? Várj... itt nem voltak.
-Akkor jól emlékszünk-próbáltam kiszedni magam a szorításából.
-És neked nem hiányzik?-kérdezte Jeremy.
-Mégis mi?
-Hogy itt értél valamit. Mégha csak zsarolás vagy verés tárgya is voltál, de itt figyelembe vettek. Képzelem most milyen lehet az életed. Már ott is utálnak. Nem tudom, hogy az a farkas miért védett meg a másiktól-hangja szánakozó volt.
-Te erről honnan tudsz?-lepődtem meg.
-Én mindenről tudok-válaszolta egy mosoly kíséretében.-Azt is tudom, hogy a hős szerelmed bizonyára most nem fog megmenteni.
-Őt hagyd ki ebből!-morogtam.
-Neki se hiányoznál-közölte kíméletlenül.
-Eressz el!-kezdtem könyörögni neki.
-Azt hiszed, hogy érsz valamit?-ütötte meg arcomat, amitől éreztem, hogy vér kezd el folyni az orromból.-Ha meghalnál se tűnne fel senkinek-adott még egyet, mire megéreztem a vér vasas ízét a számba.
-Hagyj békén!-rántottam ki magam a kezeik közül. A vállam fájdalmasan megrándult és a földre estem.
-Szánalmas vagy.-rúgott belém és ezt követte még jó pár. Ezek után felhúztak a földről, a falnak dobtak, amitől éreztem, hogy tarkómon lefolyik a vér.
-Elég-kértem őket. Deja vu-m van.
-Nem tudod mibe keveredtél. Még majd találkozunk-morgott Jeremy és miután már úgy látták, hogy élni sincs kedvem, otthagytak. Tiszta vér és kék lila folt lettem. Éreztem, hogy az oldalamon néhány korábbi seb is felszakadt, amiről már azt hittem, hogy végleg begyógyult. Muszáj volt tömegközlekedéssel mennem, mert gyalog nagyon sok a 100 kilóméter. Felhúzva a pulcsim, kapucnim és a kabátomat indultam el a buszmegálló felé. 5 perc múlva jött is egy busz Csoda, hogy képes voltam felszállni rá. Fél óra múlva megérkeztem a buszhoz. Szerencsére itt úgy megy, hogyha jön egy busz, akkor egy vonat is, így azzonnal feltudtam rá szállni. Úgy még 1 óra múlva újból leszálltam és elindultam a másik busz megállójához. Megnézve a menetrendet, rájöttem, hogy az utolsó járat elment 10 perce és az éjszakai járatok csak 1 óra múlva jönnek. Hát mit tettem volna? A maradék 5 kilómétert már megtettem gyalog. 1 órát gyalogoltam a hidegben és a fagyban. Úgy éreztem összeesek. Megmozdulni alig tudtam, mert mindenem fájt. A levegőt is nehezen vettem és csak vért éreztem. Milyen egy barom voltam, hogy belementem a játékukba. Végre vége volt ennek az egésznek, én pedig önként sétáltam bele. Egy idióta vagyok, talán meg is érdemeltem ezt. Ha Leot nem látogatta volna meg az anyja, vagy csak nem vesztek volna össze, akkor vajon ott maradtam volna és Leo meg tudta volna akadályozni, hogy eljöjjek? Vagy jött volna velem? Mi lett volna, ha később érek ki a kórházból? Talán össze se futottunk volna. De ez sajnos csak mind volna. Stimmelt az idő, a hely, a személyek és innentől kezdve minden adott volt, hogy ez történjen.

A városon belül már nem figyeltem hova megyek. Oda vettem az irányt, ahol most a legnagyobb biztonságba érezném magam. Leohoz. Becsengettem és a kapunak támaszkodva vártam. Ilyen későn már biztos alszik. Nem kellett volna zavarnom. Nem sokára ő nyitott ajtót. Idegesnek tűnt, de amint meglátott engem ijedté és csak idegesebbé vált. Odasietett hozzám én pedig a nyakába borultam.
-Nagyon sajnálom. Ne haragudj-zokogtam.
-Aiden, mi történt? Hol voltál? És te ittál?-mentünk be a házba. Ahol levettem a kapucnit és a kabátot, így meglátta a véres arcomat, a zöld foltossá vált csuklómat, és úgy összeségében azt, hogy milyen pocsék állapotban vagyok.
-Ki csinálta?-kérdezte, de nem válaszoltam.-Muszáj hívnom valakit.
-Ne! Könyörgöm, ne hívj senkit. Itt akarok lenni, veled.-öleltem meg. Átkarolta a derekamat, mire felszisszentem és hátrébb lépve átkaroltam a felületet.
-Hol fáj legjobban?
-Itt-böktem a bal mellkasomra, azaz a szívemre. A szívem fájt legjobban. Leo kétségbeesetten nézett rám és most először láttam rajta a megbánást, a félelmet, a tetovázást, az aggódást és a fájdalmat. Tudtam, hogy ez miattam van. És ez bántott. Nem akartam, hogy így lásson.
-Aiden, nem vagyok se doktor se varázsló. Ki kell hívnom valakit.
-Nem szeretném-sírtam újból.
-Miért nem?
-Megfogják kérdezni és akkor megkeresnek és újból bántani fognak majd. Anya is megfogja tudni. Nem akarom.-Leo értetlenül nézett rám.
-Kik fognak bántani és miért?
-Ha megtudják, hogy beköptem őket, akkor megfognak újból verni. És Anya se tudhatja meg.-szagatottan vettem a levegőt és a sírásomtól alig lehet érteni, amit mondtam.
-Kérlek mond már érthetőbben. Kik bántottak? És hol voltál?
-Nem mondhatom-nagy levegőt vettem-el. Bántani-még egy nagy levegő-fognak.-mondtam végre érthetően. Szomorúan nézett Leo, majd finoman megfogta kezemet és elindult fel, a fürdőszoba felé. Ez most azt jelenti, hogy nem hív senkit? Ugye?!
-Vedd le a ruháidat-kérte én pedig lassan, a lehető legfájdalom mentesebben levettem a ruháimat. Csak az alsógatyámat hagytam magamon. Amikor Leo végig nézett rajtam szörnyülködve lépett oda hozzám.
-Ezek... ezek nagyon csúnyák.
-Tudom.-hajtottam le fejemet. Mellkasomat színes foltok díszítették, oldalamnál egy sebből vér folyt ki, a karom fájt, a fejem lüktetett és úgy éreztem semmit nem tudok tenni. Csont sovány voltam és remegtem.
-Állj be a zuhanyzó alá.-utasított. Lassan megeresztette a langyos vizet. Nagyon jól esett volna, de most csípett. A rajtam lefolyó víz vörösre színeződött a sok vértől és kosztol. Mivel már 5 perce áztam a víz alatt, kezdtem azt érezni, hogy az összes vérem elfogy és körübelül Leo is így érezte, mert végre elzárta a zuhanyt. Egy törülközőt adott, amivel vigyázva sebeimre, megtörölt, hogy ne legyek vizes. Ezután egy szekrényhez lépett ahonnan elővett, gézt, vattát és... fertőtlenítőt. Nagyon fog fájni, tudom. Az oldalamon lévő sebet még nyár elején szereztem. Akkor is lefertőtlenítettem és jobban fájt, mint amikor okozták. Nem akartam mégegyszer és nem is értem, hogy hogyan tudott felszakadni, ennyi idő elteltével. De szerintem ez után érthető volt, hogy nem akartam, hogy Leo azzal a fertőtlenítővel a közelembe jöjjön. A törülközőt magam köré csavartam és úgy hátráltam.
-Ha én nem csinálhatom meg, akkor más fogja, de ő nem fogja kétszer kérni.
-De fájni fog.
-Adok fájdalomcsillapítót-keresett még egy gyógyszert és egy pohár vizet adott a kezembe. Bevettem a gyógyszert, de így se mentem bele a seb fertőtlenítésbe.
-Na ne csináld-kérlelt és finoman megfogta a karom, majd leültetett a kád szélére.-Mehet?
-Nem...-remegett meg a hangom. Megfogta a kezem és bíztatóan rám nézett és belevágott az 5 perces kínzásba.
-Ezt mivel csinálták?-kérdezte.
-Késsel...-motyogtam. Idegesen pillantott rám.-De nem most. Most csak-inkább befogtam a számat és nem mondtam többet. Megszorítottam a kezét és egy nyüszítés szerű hang hagyta el a torkom. Éreztem, hogy a puha, hideg és nedves vatta megérinti a bőrőmet és iszonyatosan csípett. Elakartam futni innen, de már nem volt hova és bírnom kellett. Szerencsére nem sokára már jöhetett a kötés. Finoman körbe tekerte derekamon a gézt és úgy bekötötte a sebem. Közben kaptam ruhát is. Egy fekete polót és egy shortot. Belebújtam a ruhákba és megöleltem Leot. Egy nagyot sóhajtottam, mire megcsapta orromat a vér és a tömény fertőtlenítő szag. Már ígyis kikívánkozott, de ettől csak még jobban felkavarodott a gyomrom. Elengedtem Leot és letérdeltem a wécé elé, majd kiürítettem a gyomrom tartalmát. Mármint az alkohol egy részét, merthogy egy ideje nem ettem sokat, az is biztos. Újból a sírás szélén álltam. Leo leguggolt mellém és a fejemet kezdte el simogatni. Olyan érzés fogott el, mintha nem lennék ura sem az elmémnek, sem a testemnek. Érzékeltem, hogy Leo beszél hozzám, de nem hallottam mit. Mozdulatlanul ültem a padlón és bámultam előre. Nem tudtam semmit csinálni. Olyan, mintha... mintha kivűlről látnám a testem.

Én utálom magamat, de ez van. Remélem tetszett a rész❤