Miattad hiszek /Befejezett/

A Hold fénye

Leo leült mellém a teámmal együtt, amit utána a kezembe is nyomott.
-Hogy tudsz te ennyit inni?-nézett rám furán.
-Jól esik.-csak megvonta a vállát aztán elindította a filmet.

Kábé a film háromnegyedénél tarthattunk, de én nagyon elpilledtem közben. Ehhez az is hozzátett, hogy kint elég borús volt az idő és ezáltal sötét is.
-Fáradt vagy?-kérdezte Leo mire én csak értelmetlenül dünnyögtem valamit.
-Miért nem alszol?
-Mert még korán van.-válaszoltam.
-Nálad valamilyen berögzült mánia, hogy csak 8 után mehetsz aludni?-erre csak dühösen mormogtam, majd rászántam magam a válaszra.
-Nem, csak nem tudok elaludni addig amíg nincs teljesen sötét.
-Fura vagy.
-Tudom. Addig lemásolom az órai munkákat!-jutott eszembe.
-Bal kézzel?-nézett rám és már tudta a választ.
-Téged meg úgyse érdekel, igaz?
-Dehogyis.
-Gondoltam...-ezután a figyelmemet a filmnek szenteltem. Javaslatomra végig filmeztük a délutánt. Jól esett pihenni. Valahogy nagyon ritkán volt az a alkalom, hogy egész nap csak otthon ültem és jól éreztem magam. Legtöbbször, ha beteg voltam akkor a házikat, házibeadandókat, tételeket meg ilyesmiket írtam. És a többségét nem magamnak. Amúgy amikor először találkoztam Leoval, azt hittem, hogy ő lesz majd az új szekálóm. Ez egy rövid ideig ígyis volt és csúnyán beletaposott a lelkembe. Nem, valóban nem mondott semmi nagyon sértő dolgot, de nagyon rettegtem attól, hogy teljesen idegen környéken vagyok és egy igen befolyásos vérfarkas megutál. És, ha ő utál, mindenki utál. Ha mindenki utál, újból jöhetnek a gúnyolások, verések és kirekesztések. Rettegtem attól, hogy megfoszt attól, hogy mindent újra kezdjek. És rettegtem attól, hogy ez ismeretlen. De valahogy minden megváltozott. Leo adott nekem esélyt, amiért hálás vagyok. Csak félek, hogy az ő türelme is véges és egyszer nem ad még egy esélyt és akkor nekem befellegzett. Eddig így még erre nem is gondoltam és úgy jobb volt. Miért kell nekem ennyit agyalnom? Mielőtt még újabb kételyekkel fárasztanám magam, megnéztem az időt. 19:12. Már ilyen késő van?
-Leo... szeretnék menni fürdeni.-az istenért se vallottam volna be, hogy igazából a segítségére van szükségem.
-Oké, a gyógyszert most vagy...-nem hagytam, hogy végig mondja.
-Nem szeretném bevenni.
-De be kell. Aiden, kérlek ne most makacskodj.
-Jól van. Beveszem miattad. Add ide.-nyöszörögtem. Leo felém nyújtotta a gyógyszert, én pedig vonakodva, de bevettem.
-Megyek fel.-jelentettem ki célzást adva arra, hogy Leo is jöjjön. Persze jött. Egyébként eszméletlenül megalázó, hogy miközben fürdök, Leo is ott van velem, de nem akarom, hogy emiatt legyen valami maradandó bajom. Meg amúgy mindig figyel arra, hogy ne sértse meg a magánszférám.

Végeztem lassan az esti rutinommal. Lefürödtem és most éppen Leo kötözi be a lábamat.
-Nem szoros?-kérdezte.
-Nem, talán még egy kicsit lehet szorosabb.-erre olyan jól meghúzta a gézt, hogy szinte megállt a vérkerengésem.
-Áu!-szisszentem kell.
-Bocsi, de ennek szorosnak kell lennie.
-Ennyire?
-Úgyis fog lazulni. Na kész.-állt fel aztán a kezembe adta a pizsamám. Gyorsan magamra kaptam a ruhadarabokat.
-Oké... köszi. Még fogat mosok aztán kimegyek.-mondtam aztán a tükör elé álltam és belekezdtem a fogmosásba. Éreztem, hogy közben Leo engem szugerál, de nem akartam erre koncentrálni. Már nagyon fáradt voltam így energiám se volt rá. 3 perc alatt végeztem is a fogmosással.
-Feküdj le, én is megyek majd.-igaza van Leonak. Mit meg nem adnék most egy kiadós alvásért, de éreztem, hogy a homlokom forró, így miután befeküdtem az ágyba csak szenvedtem. Betakaróztam minél jobban, mert fáztam. Gondolkozhattam volna hamarabb, mert ilyenkor nem jó forró vízzel fürdeni meg amúgy nem vettem be gyógyszert, de már nem akartam felkelni. Telefon csörgésre lettem figyelmes, de nem az enyém és nem is a szobában. Nem tudtam megállni, hogy ne koncentráljak Leo beszélgetésére.
-Szia. ... Nem tudom, Miért? ... Bassza meg! ... Oké, köszi.
Hallottam, ahogy nyitódik a fürdőszoba ajtaja ahonnan finom mentolos illat áradt.
-Telihold van.-mondta Leo rekedtes hangon.
-És?-dünnyögtem.
-Miért vagy az ágyamba?
-Mi?-egyből kipattantak a szemeim és körbe néztem. De gáz. Valóban Leo szobájában voltam.-Én, ne haragudj... mindjárt kimegyek-hebegtem.
-Ne!-szólt rám. Olyan furán viselkedett most.
-Baj van? Rosszat csináltam?-kezdtem pánikba esni attól, hogy nem tudom mi van.
-Nem. Dehogy, csak... ez most furán fog hangzani, de szükségem van rád.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Telihold van.-ismételte.
-Nem értem...-lettem ingerültebb. Leo mély levegőket vett aztán rám nézett.
-A telihold a farkasoknál arról szól, hogy a párjukkal legyenek. De, ha ez nem történik meg, akkor az olyan, mintha... mintha szomjaznál. Az illatára, a hangjára... csakhogy most...
Egyikünk se akarta kimondani, hogy mi is a helyzet. Mégis engem kíváncsivá tett milyen, csak egy éjszakára is, de Leoval lenni úgy, hogy többek vagyunk, mint barátok. Meg amúgy se akartam, hogy miattam szenvedjen. 
-Sokat tettél értem és, ha ezzel megtudom hálálni, akkor oké.
Leo furán nézett rám, aztán gondolkodott egy darabig.
-Tényleg?-kérdezte.
-Igen.-támasztottam alá. Leonak tényleg fontos lehetett ez. Leült az ágy szélére és meg simitotta a homlokom.
-Forró a homlokod.
-Tudom...
-Nem kell valami gyógyszer vagy valami?
-Egy borogatás.
-Oké, mindjárt jövök.

5 perc múlva visszajött egy hideg, vizes rongyal, amit óvatosan a homlokomra tett. Nyöszörögtem egy sort nem tetszésem jeléül. Hiába voltam hulla fáradt, attól, hogy eléggé rosszul voltam, nem tudtam aludni.
-Mi a baj?-kérdezte mikor látta, hogy sehogy se megy az elalvás.
-Nem tudok elaludni.
-Kapcsoljak be valami filmet?-kérdezte.
-Ühüm.
Bekapcsolt valamilyen műsort miközben ő is befeküdt az ágyba. Vállát fejtartónak használtam, hogy kényelmesebben tudjak félig ülni, félig feküdni. Kezdtem jobban lenni. Már kevésbé éreztem forrónak a homlokom. Talán, mert a tévé elterelte a figyelmemet, talán azért, mert Leo testhője és közelsége nyugtatott meg, de kezdtem jobban lenni picivel. Az agyam azon zakatolt amit ma Emily mondott. "Te nem azt érzed amit te gondolsz, hanem azt amit ő." Értettem a mondandója lényegét, de mégis érthetetlen és fura volt. Lehet azért voltam rosszabbul, mert azt éreztem, amit Leo, amiért nem voltam közel hozzá? Fura ebbe belegondolni és az a baj, hogy ez rám is kihatással van. Nagyon nem szeretném, hogy miattam érezze magát rosszul, de ugyanakkor emiatt nem csinálhatok olyan dolgokat, amik ellenemre vannak. Most, hogy a közelében vagyok egyből elálmosodtam és szinte elaludtam. Hallottam, hogy Leo kikapcsolja a tévét és a fejemet pedig óvatosan leteszi a párnára. Fejét nyakhajlatomba fúrta és finoman átölelte derekam, megtartva azért a tisztes távolságot. Már túl fáradt voltam, hogy ezen tettén gondolkozzak vagy bármit is csináljak így csak hagytam, hogy magával húzzon a sötétség.