Miattad hiszek /Befejezett/

Enyém

Már péntek délután van. A suli összeségében jó volt, de kimerített az egyböli készülődéshez, így késő délutánig csak nyűglődtem. A tegnapi nap egészen nyugis volt és amit haladásnak vettem, hogy Leo már nem mindig szól be, inkább csak folyamatosan ignorál. Ez is haladás, nem? Ezen kivűl nem történt semmi említésre méltó. Anya korán elment dolgozni, én szokás szerint hullaként kezdtem a napot a suliban meg rendesen figyeltem. Utána mehettünk haza. Ma se volt jóval másabb. Mielőtt még Emilyvel elváltunk volna gyorsan emlékeztetett a ma esti bulira. Amúgy miért is mentem bele? Talán megörültem, hogy hívnak? De ennyire, hogy elment a józan eszem? Mégis mit keresek én ott emberként, harmadannyi erővel rendelkezve csupa ittas és valószínűleg khm... túlfűtőtt érzelmekkel rendelkező vérfarkasok között? Megint nem gondolkoztam és Emily tökre bezsongott, hogy én is megyek és számít rám. És ez hiába törpül el a sok ellenérv mellett, mint például tuti nem fogok épségben hazajönni, vagy, hogy soha nem voltam bulin és azt se tudom milyen és csak bénán fogok álldogálni, na meg Leoék házában lesz, de a szívem megint győzőtt. Átkozd Istenem azt a jó szívemet, mert, ha más nem, ez visz a sírba. Egyáltalán minek megyek? Biztos vagyok benne, hogy Em is az első 5 percben a padlóig fogja magát inni. De szeretné, hogy menjek és nem árt egy kis kikapcsolódás. Kikapcsolódás? Végig görcsölni fogok, de már mindegy. Éppen Anyát tárcsázom, hogy elkéredzkedjek.
-Szia Kicsim. Mi újság?-szólt bele a telefonba.
-Hali. Öhm... ma lesz este egy buli és elmennék rá....-kezdtem.
-Tudom. Emily, a barátod, felhívott engem. Meggyőző egy lány-hallottam hangjában, hogy mosolyog.
-Mi? Tényleg?!
-Igen és elengedlek.
-Ha...?-ilyenkor mindig ez jön.
-Ha megígéred, nem fogadsz el mástól innit se olyat, ami fel van bontva. Ja és nagyon vigyázz magadra.
-Nyugi Anyu. 17 éves vagyok és remélehetőleg tudok magamra vigyázni.
-Ezzel most magadat vagy engem próbáltál bíztatni?
-Hm... is-is.
-Hát nem is tudom. Ezt még gyakorold, de tényleg vigyázz.
-Jó. Úgyis ott lesz Emily.
-Meg ahogy hallottam Leoék is-vetette fel.
-Mi?-hökkentem meg.
-Na mindegy. Jó szórakozást-tett le.
Tuti, hogy Emilynek járt valamiről a szája. Mindegy. Anya nem tűnt mérgesnek vagy ilyesmi szóval azt hiszem nincs baj. Mondjuk így érthető, hogy Anya miért készített ki nekem egy tök jó szetett, mert tudta, hogy megyek el. Ez úton is örök hála neki. Legalább a megjelenésem nem lesz kritikán aluli... khm... reméljük nem lesz kritikán aluli. Mondjuk kinek is akarok tetszeni?

Nem foglalkoztam túl sokat a külalakommal, de azért megnéztem magam a tükörben. A telefonom ebben a pillanatban csipogott. Legnagyobb meglepetésemre Leo messenger ablaka villant be:

Leo:
Haliii

Jó, azt hiszem ez nem ő lesz...

Aiden:
Igen?

Leo:
Em vagyok csak Leo telójáról írok, mert az enyémet otthon hagytam szóval addig becsortam az övét.

Aiden:
Ahaa... és...?

Leo:
Gyere le. Itt várlak.

Aiden:
De még csak 8 óra lesz.

Leo:
Sokat kell még tanulnod ifjú padawan... a jó piák mindig hamar fogynak <3

Aiden:
Te most komolyan a Star Wars-ból idéztél? Jó, mindegy... 1 perc és lent vagyok.

Felkaptam a cipőmet és lesiettem. Kint már tényleg Emily várt. A hűvős idő ellenére elég... lenge ruhában volt. Egy csini fekete rövid szoknya és egy spagettipántos fehér fölső.

Bezártam az ajtót és odasiettem hozzá.
-Jól nézel ki-dícsértem meg.
-Köszi. Te is. Na menjünk!-ragadott karon. Amúgy se tudtam én, hogy hova kell menni. Most így jobban belegondolva teljes ideg vagyok. Mikor is nőtt meg így a szociális életem? És most sírjak vagy nevessek? Kész átok ez a hely. És én szépen, átgondolt lépésekkel, önként vetem bele magam a csapdába. És hol is itt a csapda? Benne vagyok már rég, csak eddig nem tűnt fel. Olyan hirtelen megváltozott minden és eddig valahogy nem is érdekelt ennek feldolgozása. De most, hogy jobban belegondolok... ez nem én vagyok. Vagyis csak egy teljesen másik én. És nem tudom, hogy milyen irányba haladok. Egyáltalán én szeretném? Miért gondolkodok folyton ilyeneken... elmegyek filozófusnak aztán, majd ott filozófálok viszont most egy kicsit igazán elengedhetném magamat.

A tömény alkohol szaga rántott vissza a valóságba. Aha, Emily beráncigált a házba. És egyből a bárpulthoz ment.
-Kérsz valamit?
-Öhm, nem kösz.
-Pedig van itt sör, pezsgő, whisky...
-Én nem iszok.
-Oh... te még kiskorú vagy?-nevetett hitetlenül.
-Igen-bólintottam.
-És ezért nem iszol?
-Is.
-Hát jó. Te tudod. Az baj, ha én elmegyek táncolni és itt hagylak?
-Nem, dehogyis. Érezd jól magad.
-Okés-megölelt aztán ő is elvegyült az ittas tömegben. Hát oké... elleszek én itt valamivel. Egyébként nagyon szép a ház és jó nagy. Alul külön konyha és étkező, nappali, előszoba, fürdőszoba és még néhány szoba. Ja és még egy emelet is van. Leo komolyan itt lakik? És valahogy érzem, hogy általánosságban elég üres lehet a ház. Vajon mit szokott csinálni? Mondjuk szerintem a legtöbb idejét itthon se tölti. Olyan szép tiszta minden... van házvezető nőjük? Tuti, hogy van. Csak végig kell nézni a házon. Nehezen tudnám elképzelni, hogy itt Leo valaha is takarítana.

-Mit keres itt egy ilyen?-jött közelebb hozzám három vérfarkas.
-Hogy?-hökkentem meg.
-Játszani hoztak?
-Mi? Nem... én...-kezdtem megrémülni. Hát még amikor kiráncigáltak a ház elé. A házban hangosan szólt a zene, de alapvetően az utcában csend volt. A lámpák fényei megvilágították a kihalt utakat, ami csak még hátborzongatobbá tette a helyzetet. Megijedtem és ilyenkor vagy teljes sokkba leszek vagy reflexből kitalálok valamit, ami az esetek 99%-ban működőképes. Hát most sajnos az első valósult meg. Csak remegve álltam és hiába pörgött az agyam villámgyorsan nem jutott eszembe semmi. Futni nem tudok... vérfarkasok ellen? Ugyan már. Ha kiabálok azt úgyse hallják a zene miatt. Visszaütni se tudok. Béna vagyok verekedésben és majd biztosan én fogom őket megfélemlíteni, igaz? Jó. Csak nyugalom.
-Mit keresel itt?-kérdezte az előbb.
-Hívtak-válaszoltam. Aha... erre tuti nem ezt kellett volna válaszolnom. Mondjuk mindegy, mert úgyis ütés lett volna a végkimenetel szóval ez meg már mindegy. Ettől a földre estem és az arcom is vérezni kezdett.
-Miért van egy ilyen helyen egy olyan senki, mint te?-érkezett volna még egy ütés és én már reflex szerűen a fejem elé tettem a kezemet, de valahogy az ütés elmaradt.
-Ismeritek a szabályt, nem?-hallatszódott meg egy ismerős tiszta hang. Leengedtem a kezem és kinyitottam a szemeimet. Tényleg nem hittem a szememnek. Leo volt az. Nem volt a megjelenése ijesztő mégis megrémített mindenkit. Mindkét fülét hegyezte, hangok után kutatva miközben folyamatosan közelített a három vérfarkashoz, akik rettegve hátráltak és a szemükben megcsillant a félelem. Hát itt működik a hierarchia. Amint lehetősége akadt futni annak a háromnak, elszeleltek.
-Ami az én területemen van az az enyém-nézett rám kék szemeivel aztán felsegített a földről.
-Látom te se vagy valami nagy partyarc-váltott hangnemet.-Van kedved kicsit elmenni szórakozni?
-Ho... hova?-kérdeztem meglepődve.
-Felfedezed kicsit az erdőt-mondta egy kicsit se megnyugtató stílusban. Aha... jó.