Miattad hiszek /Befejezett/

Csak a Hold látta

Nem húzott maga után, mégcsak rám se szólt, de azért inkább én mentem utána. A zenét egyre távolabbról hallottam és már eltűntek a házak, a helyüket pedig átvették a fenyők sokasága. Nagyon finom illat terjengett a levegőbe. Ez a tipikus fenyő illat keveredve a természet nyugtató fuvallatával.
-Hova megyünk?-nézelődtem.
-Hozzám-nem értettem.
-Hozzád?
-Azért ennyire csak nem vagy süket-sóhajtott.
-Ne... nem csak... nem onnan jöttünk?-kérdeztem meg.
-Oh, persze. Te ezt nem tudod.
-Mit?-érdeklődtem miután nem kaptam magyarázatot.
-Nincs kedvem veled sokat társalogni szóval nem fogom elmondani.
Hát jó... még véletenül se mond el. Á, dehogy. Ő nagysága nem akar velem társalogni. Ch...
-Megtennéd, hogy nem puffogsz? Elég idegesítő.
Mögötte vagyok, honnan látná? Mindegy, attól még elszórakoztatom magam.
-Ez is olyan farkasos dolog?-nem válaszolt.
-Tudom, hogy eléggé nem kedvelsz, de...-ekkor megállt és megfordult, hogy a szemembe nézhessen.
-Oké. Inkább légy hálás nekem és ezt gyorsan hagyd abba, ha nem akarod, hogy itt hagyjalak.
-Miért kéne hálásnak lennem?-bukott ki belőlem a kérdés.
-Jézusom, de tudatlan vagy!-nevetett fel hihetetlenül.-Azt hiszed nem lennél jó trófea? Hidd el nem egy farkas pályázik rád és, ha megszerezne azt csinálna veled amit akar.
-Mi? És neked ehhez mi közöd?
-Anyukád nem örülne, ha ilyesmi történne veled.
-Ismered Anyát?
-Nem személyesen.
-Akkor hogy?-kérdezgettem tovább.
-Azt se tudtad, hogy Layla régebben alfa volt, igaz?-megráztam a fejem.-Az egyik legjobb volt és elég nagy területre volt kihatással. Aztán pedig jöttél te és csak miattad ott hagyott mindent. Több ezer hektárnyi területet. Tippelj ezután mi történt...
-Új falkák lettek...?-következtettem ki mire megint kinevetett.
-Vicces... ha ilyen könnyű lenne, most valószínű nem lennénk itt. A farkasok más falkát kerestek, de kötötte őket a hűség egymáshoz. Egy olyan kötelék mindig is összetartotta őket, amit senki se lát. És ez a kötelék minden akkori falkatagra kihatással van. Az akkori alfa egyetlen utódjaként, mégha nem is vérszerint, de te is beletartozol.
-Én? Dehát én nem vagyok vérfarkas.
-Tényleg? Nem tűnt fel. Kösz, hogy szóltál.
Csettegtem egyet, majd újra visszatértem a témához.
-És az baj?
-Figyeltél te valaha is biológia órán?-sóhajtott.-Mégis ki akarná, hogy te legyél az alfa? Vagy, hogy egyáltalán bármi közöd legyen a falkához? Senki az égvilágon. És ennek megakadályozására a legegyszerűbb módszer, hogy eltesznek lábalól. Na meg egyszerű csicskának vagy kurvának is alkalmazható vagy.
-Akkor se értem te miért vagy itt velem.
-Ha történik veled valami Layla nem fogja annyiban hagyni. És ebből háború lesz, ami mindenkinek nagy veszteség és anyámnak nincs fontosabb, mint a pénz. Szóval hiába gyűlől téged teljes szívéből, nem akar háborút.
-Ez nem megnyugató... meg akarnak ölni?
-Örülök, hogy leesett. Én meg vigyázhatok rád. Ch...
-Nem kell.
-Nem?-vonta fel szemöldökét.
-Meg tudom magamat védeni.
-Akkor próbáljuk ki-jelentette ki és mire felfoghattam volna mit mond, eltűnt. Én meg itt maradtam este 10-kor egy sötét erdőbe, totál egyedül. Biztos mindjárt vissza fog jönni. Miért nem figyeltem, hogy merről jöttünk? Most nem tudom merre kell mennem vissza. Lehet ez a nap ennél is rosszabb? Valahogy ezekkel nekem mindig szerencsém van. Csak nem hagy itt. Ha már tényleg bébiszitterkednie kell. De, ha igaz amit mondott... nem! Aiden verd ki gyorsan ezt a fejedből. Hülyeség és felesleges ezen agyalni.

Már 2 perce tuti itt fagyoskodom. Okos voltam, mert hoztam kabátot, de attól még hideg van és akármilyen ciki is bevallani, félek. Én és a nagy szám... zajokra kaptam fel a fejemet. Teljesen összerezzentem és a vér is megfagyott bennem. Hátráltam az ellenkező irányba miközben éreztem, hogy a szívverésem felgyorsul. Miért küldtem el Leot? Hogy lehetek ilyen hülye? Komolyan itt fogom végezni? Kicsit szebb halálra számítottam. Olyan beszari vagyok. Lehet igazából csak a szél. Ugye?! Hát az elméletem teljesen kisiklott amikor a bokorból egy hatalmas farkas bújt elő és elkezdett felém közeledni. Egy kiálló gyökérben sikeresen elestem és csak ijedten bámultam. Nem tűnt fenyegetőnek. Lassú léptekkel és nyugodt ábrázattal közelített felém. Amint elém ért én fejem elé kaptam kezeim. Rohadtul féltem. De ahelyett, hogy megtámadott volna lenyalta az arcomról a kevés vért ami egy sebből folyt ki. De már ettől a mozdulatátol is falfehér lettem. Aha, és még azt szokták mondani, hogy az állat jobban fél tőled... egy szempillantás alatt egy farkas helyett Leo állt előttem. Haja kuszán omlott verejtékes homlokára és egy kajla vigyor jelent meg arcán.
-Még hogy meg tudod magadat védeni.
-Ez nem vicces! Azt hittem megfogsz támadni.
-Ch... csak az a különbség, hogy más valaki nem várna. Még mindig úgy gondolod nem kell, hogy veled legyek?
Erre nem mondtam semmit. Sajnos ő is tudja a választ. Persze, hogy kell.
-Én is így gondoltam-bólintott elégedetten.-Ideje mennünk.
-Jaj! Emilyt otthagytam-jutott eszembe. Ha tudná, hogy elfelejtettem tuti kinyírna. Upszi...
-Majd részegen hazatalál-legyintett és elindult. Nem a másik irányból jöttünk? Féltem belekötni ezért csak követtem és láss csodát jó helyre mentünk. Én és a tájékozodási képességem... Még 5 percet gyalogoltunk aztán a házhoz értünk. Úgy terveztem, hogy bemegyek a házba Leonak pedig viszont látásra, de akadt egy kis bökkenő.
-Szia Kincsem! Mi történt veled?-nézett az arcomra és megölelt Anya.
-Öhm... inkább hagyjuk. Ismersz milyen béna vagyok-próbáltam menteni.
-Nem is igaz-mosolygott.-Szia, biztosan te vagy Leo, igaz?-fordult az említett felé. Még csak ez hiányzik.
-Igen. Maga pedig Layla.
-Nyugodtan tegezz. Nem szeretnél bejönni?-ilyenkor általában két lehetőség van. Vagy a vendég egy erős kifogással elmenekül vagy anyám gyorsabb és ő maga dönt a válaszról. Most az utóbbi történt.
-Mindegy. Gyere be, legalább megismerkedek Aiden egyik osztálytársával-mosolygott végtelen szeretettel. Inkább nem szóltam semmit csak hagytam, hogy Anyáék elbeszélgessenek, ami amúgy meglehetősen jól ment. Leo nyitott volt Anya meg csak olyan volt, mint szokott. Fura milyen jól kijönnek. Engem meg Leo jobb esetbe észre se vesz. És még nem beszéltünk a rosszabbról. De ez a mai beszélgetés túl sok volt. Talán még most se fogtam fel ezt az ok okozat dolgot. És félek nem fogok ennyivel megelégedni szóval, majd szedhetem ki az információt Leoból. Olyan hülyeség. Mondjuk nem hinném, hogy kitalált volna ilyet, de én akkor is alaptalannak tartom. Én alfa? Örökös? Miért akarnának megölni? És Leo anyukájának miköze ehhez? Vagy csak én vagyok ilyen debil vagy tényleg nincs túl sok összefüggés a dolgok között.
-Aiden!-szólt Anya.
-Hm?
-Kísérd ki Leot. Oké?
-Megyek!-tápászkodtam fel a nappali kanapéjából.

Anya és Leo elbúcsúzkodtak egymástól. Tök barátságosak és kedvesek voltak egymással, aminek egyébként örülök, csak hát ez is érthetetlen. Mindegy.
-Majd hétfőn találkozunk. Szia!
-Szia-köszönt el Leo is. Fáradtan visszamentem a házba és amint tudtam, ágyba bújtam. Most jól fog esni egy kis pihenés.