Miattad hiszek /Befejezett/

Egy alfa átka

Sajnos a legtöbb rossz megérzésem beszokott következni így ma is feszülten kezdhettem az iskolát. Valahogy a reggelem különösen éberen telt, aminek igazán örültem csak az volt a rossz, hogy Anya hamar elment dolgozni, így egyedül készültem össze.

Amint a sulihoz értünk megláttam Emilyt, amint épp Leoék mellett áll és Zacknek magyaráz valamit agresszívan. Amint észrevesz egy ideges intéssel elmegy.
-Mi történt?-néztem rá.
-Csak úgy idegesít. Valamivel le kéne járatni a nagy alfát-mosolyodott el ördögien.
-Ijeszd meg-vontam vállat.
-Ijesztettél már meg vérfarkast?
-Nem, miért?
-Hát ez az. Én se. Túl jók ahhoz a reflexeink és a hallásunk. Ezt figyeld-magyarázott.-Zack egy idióta fogyatékos.
Épp csak suttogva mondta, de az említett olyan felháborodottsággal nézett a lányra, hogy biztos lehettem benne, meghallotta.
-Így valóban nehéz...
-Mindegy is. Uh! Pénteken lesz egy buli Leo házában. Jössz?
-Háát... nem is tudom...
-Kérleeeek...-nézett rám bociszemekkel.
-Megkérdezem Anyát.
-Oksi-mosolygott, mintha már igent mondtam volna. Ma szerda van, szóval holnapután lesz... szuper. Remélem Anya segít nekem a ruha választásban. Meg hát reméljük, hogy egyáltalán el fog engedni.

Befelé menet a suliba sikeresen elestem. Vagyis fellöktek. Na és ki? Hát persze, hogy Leo. Gúnyosan elmosolyodott és ment tovább. Köszi... miután Emily morgott egy sort és felsegített mentünk tovább tesire. Első órában simán be lehet tenni a testnevelést. Igazán super ötlet. És itt kezdődött minden rossz. Az öltözőben szarul éreztem magamat és még Emily se volt velem. Nehezen, de sikerült túl élnem. Legalábbis az öltözést.
-Tornasorba!-fújt bele sípjába a tanár úr. Én elég alacsony vagyok szóval a végén álltam.-10 kör a futópályán, aztán szabadjáték. Nyomás!
10?! Kezdjük ott, hogy nem vagyok egy sportoló alkat. Mégha az a 10 kör kicsi is, akkor is már rosszul lennék. De ennek az iskolának az udvara hatalmas! Középen egy focipálya aminek a szélén van a futópálya és oldalt pedig padok vannak kihelyezve. Ez nem fog menni. Remélem azért a szándék is ér valamit.

Mikor én még csak az 5. körömet futottam addig a többiek rég a 7.-et.
-Elnéz... elnézhést... én nem tudhok... nem tudhok többet... futni-magyarázkodtam a tanárnak.
-Ez nem kívánság műsor. Itt ez az alapszint, szóval gyorsan mész vissza futni vagy találkozni fogunk a pótvizsgán!-üvöltött le, mire néhányan kuncogni kezdtek. Akármennyire is szúrt az oldalam és nem kaptam levegőt, futottam. Már a 7. körnél tartottam. A többiek mind a lelátón ültek. És a tanár parancsára addig ott kellett maradniuk míg én nem végzek. És nem, nem együttérzésből. Csak még jobban leakart járatni. Nem is számoltam a köröket. Csak onnan tudtam, hogy abbahagytam a futást, hogy valaki kitette elém a lábát én pedig egy nagyot estem és fel se keltem a porból csak kétségbeesetten kapkodtam a levegőt. Olyan volt, mintha a világ összes levegője kevés lett volna és szinte marta a torkomat a szárazság.
-Aiden!-sikantotta Emily. Nehezen felültem és nagyokat pislogva tisztítottam látásom. Igazából senkit se érdekeltem. A többiek mind elmentek valamit játszani és a tanár is a telefonját nyomkodta. Csak Zack, aki éppen egy nyalókát rágcsált, és Leo maradtak a lelátón és feltett lábbal beszélgettek.
-Jól vagy?-kérdezte Emily. Csak megráztam a fejem. Még mindig nem tudtam jól beszélni.
-Jobban-válaszoltam néhány másodperc múlva.
-Ilyenkor mit kell veled csinálni? Kell orvos vagy gyógyszer?
-Ne szivass, hogy ti soha nem szoktatok kifulladni-lihegtem.
-Remélem az nem maradt ki, hogy félig farkasok vagyunk-szólt oda Zack. Igaz. "Kilómétereken keresztül is üldözik az áldozatukat." Megmaradt a hetedikes tananyag.
-Nem kell semmi, csak egy kis pihenés-ültem le.
-Eddig is azt csináltad-morgott Leo. Figyelmen kivűl hagytam a gúnyos megjegyzést.
-Minden tesi óra ilyen?-kérdeztem Emilyt.
-Rosszabb. 20 kör a bemelegítés, utána legtöbbször erősítés, de péntekenként azt csinálunk, amit akarunk-válaszolt Zack.
-De az a 20 kör még nekünk is elég durva. Egy kör 300 méter. Bírható, de ilyenkor nincs meg a futáshoz való adrenalin. Pedig amúgy jó dolog-magyarázta Emily.
-Hát én itt nyúlok ki.
-Minek jöttél ebbe a suliba, ha nem bírod?-kérdezte Leo. Ki más?
-Talán zavar?-vágott vissza barátnőm.
-Eléggé.
-Te is mehetsz másik suliba-fintorgott Em.
-Ha hamarabb tudtam volna, hogy ez egy gyűjtő iskola, akkor már itt se lennék-morogta és elment.
-Mi van vele? Megjött neki?-sóhajtott  Emily.
-Nem tudom. Azóta ilyen mióta ez itt van-sóhajtott Zack.
-Nem ez. Ő-javítottam ki.
-Aha. Mindegy-intett le.-De ismered Henryt. Leo nem szívtelen, de ő az, és nekem meg nincs kedvem emiatt harcolni. Elég az a mindennapos.
Kérdőn Emre néztem aki megsúgta, hogy a harmadik alfáról van szó.
-Mindig ti győztők-állt fel Emily.
-Kösz a pozitív meglátásod-indultak el ketten.
-Hova mentek?-kérdeztem.
-Csak focizni. Gyere!-intett Emily.
-Nem tudok.
-Nem is az a lényeg.
-De nekem nem megy.
-Na gyere!-húzott a pálya felé.
Leonál volt a labda, aki egyből kiszúrta tétlenségemet és felém célzott. Jé! Működnek a reflexeim! Lábbal levettem az, egyebként nem is olyan erős, rúgást, majd lendületből vissza is rúgtam. Szemforgatva nézett rám. Hát oké...

A következő óra osztályfőnöki volt. Éppen nagyba magyarázott valami fontosat Mr. Zerg, mikor kopogás szakította félbe beszédét.
-Igen?-ráncolta homlokát az ofő. Anya lépett be az ajtón egy kicsit se megnyugtató mosollyal.
-Mr. Zerg. Micsoda szerencse, pont magával akartam beszélni.-jaj ne! Anya, mit csinálsz?
-Mrs. Hope! Mit szeretne?
-Kettőt tippelhet-válaszolta egy kevésbé kedvesebb hagsúlyba.
-Mindjárt jövök, gyerekek. Addig legyetek csendbe-és ilyenkor legtöbbször elszokott kezdődni az üvöltés és az őrjöngés, de ehelyett mindenki csak némán engem nézett.
-Ő az anyukád?-kérdezte Em.
-Aha. Nevelőszűlő.
-Oh! Értem. Határozott egy nő. Szimpi.
-Inkább diplomatikus-vont vállat Zack.
-Honnan tudsz ilyen szavakat?-csodálkozott Emily.
-Olvastam neten-válszolta, amire csak egy sóhajt kapott válaszként.-Leo, ma jössz? Csak egy kis falka megbeszélés-váltott témát.
-Nekem mindegy. Megyek.
-Mire?-kíváncsiskodtam.
-Minek nézel minket? Wikipédiának?
Jó... Leo csak hozza a formáját és látszólag még mindig nagyon nem bír.
-Hagyd már szerencsétlent!-szólt rá Em.-Tényleg ilyen keveset tudsz?
-Eddig soha nem kellett tudnom.
-A rangokat legalább tudod?-kérdezte Zack.
-Nem nagyon-vallottam be.
-Hú... szóval vannak az alfák, akik a ranglétra tetején állnak...-kezdte volna Emily, de Zack közbevágott.
-Így nem fogja megérteni. Bízd rám-Em tekintetét látva már vártam Zack elmesélését.-Khm... Szóval az olyan tökéletes, helyes, bátor, humoros és nem mellesleg jófej egyedek, mint én, az alfák. Az a vezető pozíció, amibe általában beleszületnek, de nehéz megtartani. A béták, az olyan pihent agyúak, mint Emily az átlagba tartoznak. Nem gyengék, legtöbbször az alfa bizalmasai. Az omegák pedig a leggyengébbek egy falkában. És, ha feleslegesnek is tűnnek, amúgy hasznosak-mondta el Zack.
-Tökéletes? Helyes? Humoros? Tudod a szavak jelentését?-hányta szemre a lány.
-Ne mond, hogy nem vagyok az.
-Nem mondom, de mindenki tudja.
-Persze...
-Mindegy. Aiden, nem jössz el ma velünk?
-Nem. Miért jönne?-vonta kérdőre Leo.
-Ezzel egyet tudok érteni. Nem bízok Henryben-vont vállat Zack. Most mi ez a nagy titkolózás a harmadik alfa körül?
-Én benne se-osztotta meg "kedves" véleményét Leo.
-Megértem miért idegesít téged ez a nyámnyila gyerek, de úgy az izgi, ha van kihívás. Egyszer jöhet-elmélkedett Zack.
-Nekem halál mindegy-vont vállat Leo.
-Amúgy titeket nem zavar, hogy ő is itt van?-köhintett Em.
-Nem-válaszolták egyszerre.-Egy kicsit-tette hozzá Leo.

Az ajtón újból Mr. Zerg lépett be.
-Mr. Hope,-érdekes, mostmár engem is magáz...-nem kötelező részt vennie a testnevelés órákon és elnézést kérünk a ma történtekért.
Bólintottam egyet, hogy megértettem. Hát Anya tud határozott lenni...