Miattad hiszek /Befejezett/

Ne mond el senkinek

-Mikor szeretnél haza menni?-kérdezte.
-Uhhh... nem tudom. Nem szeretném Anyát felébreszteni, de ő csak este fog felkelni. Mi legyen?-gondolkodtam.
-Ne legyél már ilyen szinten döntés képtelen.
-Úgyis akartam Emilyvel találkozni szóval neked az jó, ha én elmegyek vele?-kérdeztem.
-Nekem halál mindegy.
-Okés-újból hívni kezdtem Emilyt.
-Hali!-szólt bele.
-Szia. Ma tudunk találkozni?
-Hogyne. Mikor?
-Úgy fél óra múlva-annyi idő alatt simán összekészültem.
-Öhm... oké. Hol?
-Hát...-gondolkodtam.
-A házatoknál?
-Nekem okés.
-Akkor fél óra múlva ott. Puszi!
-Szia.
Letettem a telefont es újból Leohoz kezdtem beszélni.
-Fél óra múlva a házuknál kell lennem szóval összepakolok és utána elindulok.
-Oké.

Igazából nem volt itt túl sok ruhám. Azon kivűl meg csak töltő és ilyen alap dolgokat hoztam el tegnap este. Bő 10 perc alatt végeztem és egy nagy sóhajjal indultam újból le. Azt hittem nyugiba elgondolkodhatok, majd út közben az élet nagy kérdésein, mint például, hogy Anya honnan szedte, hogy nekem bejön Leo. Azért nem süllyedek le erre a szintre. Mármint ezzel nem Leot akartam minősíteni szóval helyesbítek. Nem süllyedek le arra a szintre, hogy a szerelem elvegye az eszemet és, mint valamilyen rossz tinilány odáig legyek valaki olyanért aki soha nem volt az enyém. Egyáltalán nem jó érzés, ha elveszted teljesen az eszed. Vakon lehet legjobban látni. De ahhoz milyen árat kell fizetni?

-Indulhatunk?-kérdezte Leo.
-Te is jössz?-lepődtem meg.
-Sajnos muszáj, mert nekem kell vigyáznom rád-forgatta idegesen szemét és kedvetlenül felállt az asztaltól. Ciccegtem egyet aztán Leo után kiléptem a házból. Egyre jobban kezdett beborulni, pedig hajnalban még nagyon jó idő volt. Kár...

Egész úton egymáshoz se szóltunk csak mindkettőnk a gondolatainkba mélyedve gyalogolt. A csend nem kínos volt, sokkal inkább fájdalmas, de én se igazán tudtam miért. Szerencsére hamarosan már az utcánk sarkához értünk.
-Köszi. Innen megyek egyedül. Szia!
-Szia-hála az égnek nem volt semmi kínosabb szituáció szóval nyugodtan indultam tovább. Már a távolból megláttam a ház előtt várakozó Emilyt.
-Hali!-köszönt vigyorogva.
-Szia.
-Jól vagy?-érdeklődött és megölelt.
-Jobban.
-Ennek örülök. Sétálunk?-vetette fel.
-Oké, menjünk-elindultunk csak úgy valamerre. Az idő borús volt, de nem tűnt úgy, hogy esni fog. Viszont Emilyt ismerve tuti, hogy nem lesz nyugodt délelőttöm. Aztán még Anyával is beszélek este, mert ezek ketten tuti összebeszéltek valamiről. Vagyis... rólam és Leoról. Csak, hogy ez, hogy és mi okból jutott az eszükbe az rejtély. Az a legnagyobb bajom ezzel, hogy amikor azt mondom: "Nem jön be.", akkor azt valahogy mindenki úgy értelmezi, hogy:  "Imádom csak félek bevallani, de nagyon szeretem és segítesz vele összejönni?". Na és, ha valaki így értelmezi a mondatomat akkor azt elég nehéz meggyőzni az igazamról. És így állok most Emilyvel, aki néhány másodperc múlva vigyorogva fog kérdezgetni zabarba ejtő dolgokról és még velem is el akarja majd hitetni, hogy én igenis szerelmes vagyok. Fúj! Utálom a szerelmet. Nincsen annál rosszabb dolog. Persze annak könnyű mondani, akit elvakít a rózsaszín köd, de szerintem három fajta szerelem létezik.
1. Viszonzatlan:
Ezen nincs mit magyarázni. Ha bele is pusztulsz akkor se fog észre venni és emiatt egy önmarcangoló lelkironcs leszel. Ch... ez szóba se jöhet.
2. Toxic:
Úgyse látsz a rózsaszínködtöl szóval bármit megtehet veled. Hát nem egy álom.
3. Elmúló:
Ez a kedvencem, mert valahogy a szakítás után mindkettő fél úgy viselkedik, mintha ez egy világ fájdalom lenne. Miért szakítottál vele, ha még szereted? Vagy mi? Érthetetlen. Meg úgyis szakítás lett volna a vége. Igaz szerelem csak a filmekbe és könyvekben van.
Miközben ezen gondolkodtam Emily robbant és hadarva kérdezgetni kezdett.
-Na mi volt? Szép a háza? Együtt aludtatok? Miről beszélgettetek? Cuki volt veled?
-Emily... nem történt semmi és...-persze, hogy félbeszakít.
-Nem ez volt a kérdés!
-Jól van. Igen, nagyon szépek a szobák meg minden. Miért aludtunk volna együtt? És miről beszélgettünk volna mégis? Semmi különösről. Nem egy szerelmes pár vagyunk.
-Majd lesztek.
-Öhm, nem...? Nem leszünk.
-Mind ezt mondja.
-Mi? Fogalmam sincs miről beszélsz, de kérlek a romantika nélküli életedet ne úgy tűntesd el, hogy az én szerelmi életemmel foglalkozol, ami mellesleg nincs.
-Nekem van romantika az életemben.
-Zackel már össze is jöttél?-lepődtem meg, de ahogy ránéztem ő még jobban meghökkent.
-Tessék? Honnan veszed? Ez... ez nem igaz. Mi csak...-hiába tagadja, elpirult.
-Nem idióta vagyok. Feltűnt.
-De hát... ez semelyik fiúnak nem szokott feltűnni.
-Én ebbe jó vagyok.
-Amúgy meg... még nem alakul semmi se. Azt se tudom, hogy viszonozná e.
-Ezt csak egy módon tudhatod meg.
-Jó. Majd, ha te is bevallod neki.
-Emily! Utálom őt!
-Jól van. Persze. Felfogtam-ez amolyan "úgyse hiszem el" stílus volt.-De nem fogom Zacknek elmondani.
-Mit veszíthetsz?
-Ez a farkasoknál egy kicsit bonyolultabban működik. Szóval hagyjuk.
-Hát jó. Te tudod, de én támogatlak bármiről is legyen szó.
-Tudom. Köszönöm-ölelt meg.
-Nincs mit.
Ezután csendben sétáltunk még egy darabig. Mindketten gondolkodtunk. Én azon, hogy, hogy tudnék segíteni Emily szerelmi ügyében. Igazából nem hinném, hogy túl sokat. Ígyis mindig együtt vannak és egyébként én egyértelműen látom mindkettőjükön, hogy próbálnak a másiknak imponálni. Még ebben a félévben tuti összejönnek. Egyébként illenek egymáshoz. Tök cukik. Viszont remélem nem fogja tönkre tenni a kapcsolatukat egy-egy pletyka. A pletykák a legkegyetlenebb dolgok a világon, mert mindenki elhiszi. És nincs olyan a pletykából, hogy finom verzió. Mert ahogy szájról szájra terjed, úgy lesz egyre durvább. És valahogy úgyis kiderül minden, ha senki nem mondott semmit. Épp ezért aggódom Emilyért és Zackért. Na meg magam miatt. Ha egy mondat is lesz rólam és Leoról akkor az a hír, vagy álhír, tornádóként fog az egész iskolába végig söpörni és nem elég, hogy én leszek mindenhol a fő célpont, még Leo is örökre meg fog utálni és ő simán letagadhatna hisz neki hisznek. Na mindegy.
-Amúgy meg őszíntén-szólalt meg hirtelem Emily.-Nincs annál romantikusabb, mint amikor sikerül meghódítani élete szerelmét.
-Ch...
-Juj de negatívan gondolkozol ezzel szemben.
-Dehogyis. Realista vagyok.
-Valóban?-kérdezte cinikusan.
-Lehet a farkasoknál máshogy megy, de az embereknél az összes kapcsolat rossz úgy ahogy van.
-De ne felejtsd el, hogy Leo is farkas szóval bonyolultá teszi a helyzetet.
-A válasz viszont egyszerű. Soha.
Ezzel a kijelentésemmel lezártnak tekintettük a témát és szép lassan elindultunk hazafelé.