Miattad hiszek /Befejezett/

Gondold át

-És most?-kérdeztem.
-Minek kell mindenbe beleütnöd az orrod?-szidott le, ami tök váratlanul ért.
-Ezt most mire véljem?
-Hála neked, anyám teljesen kiakadt és mindent megfog tenni, hogy megkeserítse az életemet.
-Ne haragudj. Nem számítottam rá, hogy ennyire utál engem.
-Hát mégis mit vártál?
-Nem tudom.-hangom kicsit elcsuklott és már nem tudtam mit tenni.-Ha megengeded én most felmennék.
-Még ne.-fogta meg a csuklóm. Volt egy sejtésem, hogy mit akar, de látszott rajta, hogy ő se tudja, hogyan is kezdje ezért én kérdeztem.
-Tényleg igaz?
-Te is tudod, hogy csak egy éjszakásaim voltak.
-Nem ez volt a kérdés.
-Döntsd el te.-ez majdnem felért egy stabil igennel.
-De hát... akkor mégsem utálsz?
-Ne kérdezősködj ennyit, mert rohadt idegesítő.
-Akkor te meg válaszolj.
-Ch... a farkasoknál ez máshogy van.
-Ez nem túl tartalmas válasz.
-Nem nekem kell elmondanom.
-De mástól úgyse tudom meg.
-Hát, de tőlem se.
-Oké. És most választ vársz?
-Na szerinted?-túrt hajába idegesen. Patthelyzet. Mégis mit csináljak? Mit mondjak neki? És egyáltalán igaz? Nem tudok neki hinni. Mély levegő... nyugalom.
-Akkor se tudom elhinni. Abszurdnak tűnik. Meg amúgy se tudnék úgy tekineti rád. És azt se értem, hogy miről van szó. Mi az, hogy "farkasos dolog"?
Leo kicsit értetlenkedve nézett rám és tuti, hogy nem ilyen választ várt.
-Nem hiszed el...?
-Belőled nehéz többet kinézni, mint egy egy éjszakás kaland. Szóval már ez a tény is eléggé eltántorít a dologtól.
-Ez nem tény.
-Tényleg? Úgy tudtam, hogy a megfektetett nőidről vagy híres.-hánytam szemre. Egyikünk se tudta kezelni a helyzetet. Én is ideges voltam és beszéd stílusom kezdett egyre inkább bunkó lenni, amit amúgy nem akartam, de bepánikoltam. Leo meg folyton agyalt és tőle tök szokatlanul nem volt összeszedett.
-Ez igaz, de őket soha nem védtem volna meg Henry ellen és soha nem hagytam volna, hogy csak úgy a házamban legyenek.
Jó... ezt nem tudom mire véljem.
-Oké... de... még annál a szintnél se tartunk, hogy szimplán jóba legyünk.
-A válaszod tehát soha.
-Nem ezt mondtam, dee...
-De lényegében igaz.-nem tudtam az arcáról semmit leolvasni.-Elmegyek futni.
-Haza szeretnék menni.
-Menj.-ennyi volt a válasza és el is ment. Vártam még egy picit, hátha lesz valami. De semmi. El kellene mennem. Az mindkettőnknek jobb lesz, nem? Remélem. Átöltöztem, hogy azért ne pizsomába menjek aztán még egy kicsit elgondolkoztam tettem helyességén. Kint hideg és sötét volt, de ettől függetlenül elindultam. Anya már rég elment otthonról így miatta egyenlőre nem nagyon kellett aggódnom. Kimentem az ajtón és egyből arcon csapott a hideg, jeges szél. Nem túl kellemes. Elindultam haza felé és próbáltam a pulóveremet minél jobban összehúzni magamon. Igen, voltam olyan okos, hogy csak pulcsi legyen nálam. Tök mindegy. Egy jó kis megfázás sosem árthat. Körübelül éjfél után járt az idő. Meg is látszott az utcákon. Minden házban sötétség volt. Csak a szél lehelt életet a kihalt utcákba. Néhány éjszakai állat csapott csak zajt az erdő mélyén. Hirtelen nagy csörömpölést hallottam. Ijedten fordultam meg, aztán nyugodtan konstatáltam, hogy csak egy macska csapott zajt egy sikátorba. Lehet, hogy kicsit meggondolatlan döntés volt ilyenkor elindulni, de gáz lett volna csak emiatt reggelig ott lenni. Úgyis szerencsére mindjárt otthon vagyok.

A kapu előtt előhalásztam a kulcsot és sietősen bementem a házba. Felkapcsoltam a villanyokat. Most jól esett volna egy forró fürdő így oda vettem az irányt. Nem sokára már a finom habos vízben ülhettem. Nem tudtam, hogy mit kéne most éreznem. Bűntudatot, mert eljöttem onnan miután csúnyán visszautasítottam és meg se beszéltük a dolgokat rendesen? Haragot, mert egy egyszerű "elmegyek futni" kijelentéssel ott hagyott és utána nem is érdekelte, hogy mi van velem? Örömöt, hogy végre tudtam tisztázni és már nem kell ezzel foglalkoznom? Értetlenséget, amiért Anya és Emily pont emiatt zaklattak folyton és most valahogy igazuk lett és beigazolódott?
Félelmet, amiért teljesen meggondolatlanul cselekedtem és fogalmam sincs ezután mi lesz velem?
Valahogy az összes egyszerre. Én végig azt hittem, hogy Leo ezt mind az anyjáért, nem pedig értem teszi. És most ő haragszik rám? Elcsesztem neki mindent. Valljuk be. Miattam összeugrott az anyjával aztán még vissza is utasítottam egy kicsit kegyetlenül. Touché(tusé)... gratulálok magamnak. Néha úgy érzem én magam testesítem meg a szerencsétlenséget. Muszáj valamit tennem, hogy ez az egész ne folytatódjon tovább. A probléma gyökere az, hogy Henry el akar kapni. Ergo, ha én iktatom ki őt, akkor nekem se lenne problémám és Leonak se. Csak egy farkas ellen, hogy kéne kiállnom? Még hozzá egy nagyon erős alfa ellen. Mondjuk valamennyire én is megtudnám magam védeni, mert régebben nagyon jampi Assassin's Creed-es gyerek voltam szóval mániám lett a késdobálás és emelett jártam akrobatikára szóval azért jó vagyok a harcban. Sőt! Egy évig LaRusso-nak hittem magam. Így visszagondolva nagyon gáz gyerek voltam, de lehet, hogy most meghozta gyümölcsét. Ki kell állnom ellene! Ki fogok állni ellen! Valamelyik délután. Amikor remélhetőleg Anya dolgozik. Remélem büszke lesz rám... na meg persze remélem, hogy az ő helyzetét is megkönnyítem. Ez lesz életem leghülyébb döntése, de meg kell csinálnom. Nem csak magamért. A többiekért. És azt is tudom, hogy mindenki más hülyének tartani és szinte hallom, ahogy Anya próbál lebeszélni róla, Leo üvölt velem, Emily pedig haragosan győzköd. Igazuk lenne. De ez nem fog hátráltatni. Igazuk is van, de nem bírom ezt tovább! És ezek után nem kérhetem meg Leot, hogy segítsen. Tehát magamra maradtam. Mielőtt akárki beleszólna, igen, híres vagyok a rossz döntéseimről és ezt én is tudom, de... menni fog. Ez a lényeg. Végre... van egy kis önbizalmam hála Emilynek. Megmutatta nekem, hogy még van remény. Hogy van aki nem utál. Néha csak egy hatalmas pofon kell ahhoz, hogy megtaláld önmagad. De lehet, hogy néha nem elég egy. És mostmár meguntam, hogy mindig rajtam csattan a pofon. Egyszerűen nem akarom újból elfogadni. Most én szeretnék lenni az aki a pofont adja. És ezért megfogom mutatni, hogy képes vagyok rá. Ki állok Henry ellen!

Kiszálltam a kádból és felvettem a pizsamámat. Nagyot sóhajtottam remélve, hogy egy kicsit kitudom kapcsolni az agyam. De hiába. Folyton pörögtek a gondolataim. Nagyon remélem, hogy holnap tudok Anyával beszélni, mert most nagyon jól jönni a támogatása.

Csak néztem a plafont és vártam, hogy eltompuljanak a fények és elhalkuljon az óra őrjítő ketyegése.