Miattad hiszek /Befejezett/

Új nap, új esély

Hatkor szólt az ébresztőm. Míg érthetetlen nyelven szidtam azt, addig az elhallgatott. Na végre. Végül rászántam magam és kinyitottam szemeimet és szembe találtam magam Leo kék íriszeivel. Azzonnal felugrottam és a fejemet is majdnem bevertem a falba. Áh, de kiment a fejemből. Gyakran eléggé buta tudok lenni.
-Megijesztettelek?-nevetett.
-Nem nem...-keltem ki az ágyból és elindultam a fürdőszobába, ahol gyorsan meg is zuhanyoztam, majd felöltöztem és elvégeztem a reggeli rutinom.
-Csináljak reggelit?-kérdeztem.
-Ha van kedved hozzá.-vont vállat és ő váltott engem a fürdőbe. Jó akkor csinálok. Vajon szereti a frittatát? Ha nem akkor is azt kap. Viszont ennek gyorsan neki kell állni. El is kezdtem a hozzávalók keverését. 20 perc múlva már a sütőben volt. Szuper! Közben Leo is megérkezett. Érdeklődve nézte ahogy tevékenykedek.
-Mit csinálsz?-kérdezte.
-Sütök.-adtam meg a választ.
-Az oké, de mit?
-Frittatát.
-Többször lehetnél itt.-vigyorgott.
-Nem mintha te nem tudnál jól főzni.-gondolkodtam el, mert a legtöbbet, amit ettem tudtommal ő csinálta.
-Hallottál már az előre elkészített kaják fogalmáról és a rendelésről?-meglepődve néztem rá.
-Na ne!? Most komolyan?
-Én soha nem mondtam, hogy teljesen én készítettem.-vont vállat.
-A legjobb részét hagyod ki ennek az egésznek. És én eddig komolyan ilyeneket ettem?-szörnyülködtem.
-De ízlett.
-Miért nem te főzöl?-kérdeztem.
-Mert nem tudok.-logikus.
-Nincs olyan, hogy ne tudj főzni.
-Neked persze, hogy megy.-legyintett.
-Egy recept alapján kell dolgozni.-az azért csak megy neki is. Idő közben a kaja is elkészült szóval kivettem a sütőből.
-Valóban, de a recept olyankot nem ír, hogy hol lehet szódabikarbónát kapni, hogy nem szabad más lisztet használni vagy, hogy mit jelent az, hogy ízlés szerint.
-Tudod mit, inkább főzők én.-döntöttem el mielőtt még valakinek bántódása esik.
-Szerintem is. Amúgy miért nem akarsz egyetemre menni?
-Szerinted okos lennék bármilyen egyetemhez is?-kérdeztem mosolyogva.
-Szerintem simán kipróbálhatnál egy művészeti, vendéglátós, de talán még egy irodalmi egyetemet is.-komolyan ilyen jónak hisz?
-Kis koromba szívesen mentem volna, de valószínű mostmár csak ideiglenesen elmegyek dolgozni a Mekibe aztán jó az.-szép jővő.
-Én is így látom magam.-látszolag őt nem érdekelte annyira. Mondjuk Leoról beszélek. Mit is várok?
-Akkor dolgozhatunk együtt!-néztem a dolgok pozitív oldalát.
-Csodálatos.-nevetett. Miért? Nem jó?
-Te tudod.-előtte azért jobb jővő áll.-Amúgy már kész a kaja. Egyél!
-Jól van.-ült le én meg gyorsan megterítettem.
-Na milyen?-kérdeztem miután megkostólta.
-Biztosíthatlak róla, hogy nagyon jó.-azért sejtettem, hogy ilyesmi választ fog adni, de jobb biztosra menni.-De te tényleg emiatt szoktál felkelni hatkor?
-Nem. Max, ha van kedvem hozzá akkor összedobok magamnak valamit, de legtöbbször abba a maradék 40 percben South Parkot nézek.
-Emiatt kelsz fel hajnalok hajnalán?
-Délután tanulnom kell.-de ezt Leo honnan is tudhatná? Nem hinném, hogy akár a közelébe is megy a tankönyveknek. De valamit mégis jól csinál, mert az átlaga hármas.
-Te tudod. Na kész vagy? Lassan indulnunk kéne.
-Megyek.

5 perc múlva már mindketten készen álltunk az ajtóban. Leo mosolyogva végig nézett rajtam, aztán megakadt a szeme a kesztyűmőn.
-Most komolyan?-szörnyülködött.
-Nagyon jól melegít és kényelmes.-néztem végig a mancsőrjáratos kesztyűn. Teljesen jól funkciónál és Chase van rajta.
-Vedd le most azzonnal és adok egy másikat.-adta oda az övet.
-De...-próbálkoztam volna.
-Nem!-ha nem, hát nem. Levettem és felvettem a másikat. Ez is jó volt, de mégsem az igazi. Végül összetört szívvel, de elindultunk.

Útközben megcsodáltam a környéket. Reggel ritkán járok errefelé, de nagyon szép így az erdő. A mi házunk beljebb van a városban szóval onnan gyalogolni kell az erdőig, de Leoéknál még hátsó udvar sincs, mert egyből jön az erdő, ahol nem tűnik fel annyira az ősz, mert a legtöbb fa az erdőben örökzöld, de a hideg elég jól jelzi a tél korai eljövetelét. A sulihoz érve pedig megláttam Emilyéket. Az állam leesett, ahogy őket bámultam. Amikor valaki azt mondja, hogy "álompár", akkor körübelül egy olyan kaliberű párkapcsolat juthat eszébe, mint amilyen Zacknek és Emilynek van. Em hajába belekap a szellő és az elegáns kabátját összehúzza magán, miközben színes leveleket kap fel a szél. Zack pedig a derekát átkarolva áll mellette és éppen magyaráz neki valamit. Mindenki ilyen kapcsolatra vágyik, csak azt mindig kifelejtik belőle, hogy ez mennyi veszekedéssel és problémával jár. Teljesen nyugodtnak néztek ki... úgy 5 másodpercig.
-Hogy mi?!-kiáltott fel Emily amit méterekről is hallottam. Amint odaértünk melléjük meg is tudhattam kiakadása tárgyát.
-Aiden, szerinted ez milyen színű?-mutatott a fehér szövetkabátra. Értetlenül néztem rájuk, majd Zack eltátogott nekem egy szót: bézs.
-Bézs színű?-mondtam. Vagyis inkább kérdeztem, én magam se tudom. Hálásan néztem Zackre, hogy segített. Magamtól ki nem találtam volna.
-Na végre valaki tudja! Azért ennyire ne legyetek már idióták. Nem 5 percig kerestem egy normális kabátot, amíg...-hirtelen abbahagyta a beszédet és még a heves mutogatásban is elakadt a keze. Furán és értetlenül nézett, hol rám, hol Leora.
-Elvihetem egy percre?-fogta meg a csuklómat.
-Vidd.-vont vállat Leo, Emily pedig elráncigált.
-Kettő vagyis... négy kérdésem lenne hozzád.
-Hallgatlak.
-Mi történt tegnap? És veled mégis mi van? Miért Leoval jöttél suliba? Van valami baj?-kérdezgetett. Emily most teljesen úgy nézett ki, mint egy őrült. Egyik percben, majd kicsattant az örömtöl, a másik percben meg már aggódóvá vált. Közben ahogy hadonászott, a kezemet is rángatta. Nevetve csitítottam aztán sóhajtva belekezdtem a mondandómba.
-Ha fogadtál ránk, akkor most bizony nyertél.-tálaltam neki a helyzetet.
-Nyertem!-kiáltott Zacknek. Leoval összenéztek, majd elröhögték magukat. Tényleg fogadott? Én csak vicceltem...
-Komolyan, Em?
-Azt ígérte elvisz egy randira, ha nyerek.-mondta büszkén és egy kicsit elpirult.
-Hihetetlen vagy.-nevettem.
-De azért nem sietétek el. Én októberre tippeltem, ő pedig decemberre, de az októberhez van közelebb szóval még pont időben.
-Majd máskor előre szólj.-mosolyogtam.
-Remélem nem lesz máskor. De amúgy most komolyan. Mi van veled? Mi volt ez az egy hónap?-kicsit vaciláltam, hogy elmondjam e neki, de örültem volna, ha valaki tudja. Meg Emilyben bízok ennyire. Leoban is, csak ezt nem most és így szeretném elmondani neki.
-Megígéred, hogy nem fogod elmondani senkinek?
-Persze.-mosmár kíváncsibb lett, de én ezzel nem elégedtem meg.
-Leonak és Zacknek se, ugye?
-Dehogy.
-Jó, szóval...-közelebb hajoltam hozzá és csak suttogva beszéltem-Anya kórházba került. Ne kérdezd miért, én se tudom az okát. Fogalmam sincs mikor engedik ki és ezért is akadtam ki. Aztán meg ott van ez az egész dolog Henryvel. Jól meglettem volna a segítségetek nélkül is, mert így csak nektek adódik belőle baj. És kérlek tényleg ne mond el Leonak. Neki, majd én fogom elmondani.-hajtottam le fejemet.
-Oké, persze. Nagyon sajnálom és remélem, hogy anyukád hamar meg fog gyógyulni. És az, hogy segítünk neked az természetes. Henry egy alvilági paraszt és te ide vagy oda, úgyis szét rúgnánk a seggét.-ölelt meg én pedig szaggatottan kifújtam a levegőt. Mit is kezdenék nélkülük?
-Köszönöm.
-Alap. Mostmár visszamehetünk.

A nap többi része igen jól telt, bár nem kicsit éreztem magam kellemetlenül. Próbáltam nem olyan helyzetbe kerülni, amikor csak ketten vagyunk Leoval. És igen, itt kezd kijönni, hogy első kapcsolatom lévén, nem tudom kezelni a helyzetet. Ha Leo a közelembe lenne, úgy viselkednék, mint egy szerelmes tinilány, pont azért, mert tudom, nem kéne úgy viselkednem. De mivel így viselkedek, ez másoknak felfog tűnni. És, ha másoknak feltűnik akkor elterjednek a pletykák és, ha elterjednek a pletykák akkor Henry lenne annak a tábornak a vezetője, akik megakarják keseríteni az életünket. És ebből akár az következhet, hogy szakítunk vagyis feltehetőleg még a síromra is az lesz ráírva, hogy egyedülálló. Persze ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan kerültem, csak muszáj volt, hogy ott legyen Emily, aki meg jót szórakozott nyomoromon. Hát... túléltem a napot szóval ezt sikernek is el lehet könyvelni.