Takashi szemszög:
Ma is a Hoszt klubbal ugyanazt csináltuk amit szoktunk. Csábítottuk a suliba járó lányokat. Itt szinte mindenki odavan értünk. Szinte mindenki... Van egy lány. T/n -nek hívják. Nos, ő talán az egyetlen, aki teljes mértekben lenézi a klubbunkat.
A lányok ma is a nyakunkon lógtak, mikor megjelent.
- Komolyan mondom, nem lehetne valami értelmes dologra is használni egy klubbot. Felháborító, hogy egész nap az enyelgésetek kell bámulnom - morogta mérgesen.
- Ne haragudj- kezdtem el szabadkozni, mire ő rám nézett, majd fintorogva sétált tovább.
....................Time skip.....................
Délután lassan megyek végig az iskola folyosóján, mellettem Haninozuka-san sétál.
- Mondd csak- kérdezi a nyusziját szorongatva.- Mért kértél bocsánatot ( Név)-santól?
- Nem tudom - gondolkodtam el egy pillanatra. Az egyik teremből hegedű hangja hallatszodott ki. Haninozuka-san odasettenkedett es óvatosan kinyitotta az ajtót. Bepillantottam és K/n-san állt ott hegedűvel a kezében. Nagyon meglepődtem, hiszen gyönyörűen játszott. Az ablakok nyitva voltak, így hosszú ( Hajszín) haját lágyan fújta a szél. Hirtelen abbahagyta és felénk nézett, szinte ijedten.
- Mit kerestek itt?
- Mi csak meghallottuk a zenét és benéztünk - mosolygott a barátom. - Nagyon szépen játszol.
- Köszönöm - motyogta a lány.
- Kérsz sütit? - kérdezte hirtelen a mellettem álló fiú.
- Sütit? ... Nos, ami azt illeti kérek - mondta a lány minden gőg nélkül.
- Akkor én megyek és előkészítem - léptem ki az ajtón.
A szívem hevesen dobogott. Még sosem éreztem ilyet. Ez a lány, valami csodálatos. Mosolyogva tettem a süteményeket az asztalra. Épp mikor kész lettem, léptek be az ajtón.
Leültek. Miután ez megtörtént, Haninozuka- san rögtön tömni kezdte magába az édességet.
- Köszönöm az ételt- motyogta (Név) - san, majd hozzálátott. Az arca rögtön felderült. Mosolyogva fohyasztotta el az előtte lévő sütiket.
- Te nem kérsz? - nézett rám csodálkozva.
- Nem, köszönöm - hárítotottam el, de ő megmakacsolta magát és felém nyújtott egy muffint.
- Legalább kostóld meg.
- Öhm, rendben- meglepődtem, mivel nagyon finom volt.
Miután befejeztük a teázást, (Név)-san felállt, megköszöte az egészet és al ment tanulni.
Miután elment, akkor jöttem rá, hogy beleszerettem ebbe a furcsán viselkeső lányba.
................Pár hónappal később.................
Minden egyes nap bekukucskáltam a terembe ahol először hallottam hegedülni, remélve hátha ott találom. Néha sikerrel is jártam. Akárhányszor csak láttam elpirultam, amiről persze zudom, hogy éppen egy férfia dolog, nem mellesleg eléggé feltűnő. Haninozuka-sannak is kezdett valami feltűnni. Legalábbis elég sokat beszélt (Név)- sanról. Ráadásul elég gyakran hívta meg egy sütire.
Egy nap eldöntöttem, hogy bevallom neki az érzeseimet. Mikot benéztem a terembe, egy fiú is ott volt vele. Minden bátorságom elszállt, de pechemre (Név)-san észrevett. Ezekután tudtam, hogy nincs visszaút.
-(Név)-san beszélhetnénk?
- Mondjad - mondta.
- Khm... négyszemközt - motyogtam a földet nézve.
- Úúúú... dúl a love- vihogott a fiú.
- Pofa be, onii-chan. Ez az egész nem rád tartozik - nézett mérgesen rá ( Név)-san. Szóval a testvére. Akkor menyugodtam. A lány letette hegedűjét és felém fordult. Én megindultam ő pedig követett. A labirintusba vezettem, amelyet már úgy ismertem mint a tenyeremet.
Egyszer csak megálltam es felé fordultam.
- (Név)-san!- szólítottam, meg mire ő érdeklődve fürkészte az arcomat. - Szeretlek...- nyögtem ki végül. Meglepetten pislogott, aztán óvatos mosolyra húzta a száját.
- Én is kedvellek- mondta, mire en elvörösödve fogtam meg a kezét és fele hajolva egy puszit nyomtam a szájára.
....................Kicsivel később.......................
- Nah, minden oké? - kérdezte a barátom kíváncsiskodva, miközben a sütijét majszolta.
- Persze. Minden rendben.
- Látom, hogy egész jól megvagy (Név)-sannal.
- Ennyire feltűnő?- pillantottam rá.
- Együtt vagytok,? Szuper!- lelkendezett tovább ropogtatva a sütijét. Ekkor belépett az emlegetett lány.
- (Név)-san, gratulálok! - ugrott oda vidáman a barátom.
- Miért?
- Nagyon örülök, hogy összejöttetek- pattogott tovább.
- Öhm... Köszönöm.
- Akkor ünnepeljük meg sok-sok sütikével - lelkendezett.
- Rendben- nevetett (Név)-san. Úgy éreztem, hogy a barátomnak ez csak egy újabb ok volt, hogy édességet ehessen.
Kiss, kiss fall in love...
Nos, itt az új rész.
Nem lett éppen egy mestermű...😊