Jiromomo
Csak álltam a karácsonyi vásár közepén és nem tudtam megmozdulni. A szívem rendezetlenül kapált, de nem jó értelemben. Körülöttem boldogan mentek el az emberek; családok, párok, barátok. Néha meglöktek, s ügyet sem vetettek rám. Rám, akinek lassanként patakzani kezdtek néma könnyei.
Az előttem lévő standnál forró teát árusítottak, ott állt sorban egy aranyos pár, az amelyikre tekintetem tapadt. A fiúnak félig fehér, félig piros haja volt és sörétkék kabátot viselt, míg a lánynak csodaszép hosszú, fekete haja volt, amelyhez illett vörös télikabátja. Igen, ők az osztálytársaim Todoroki Shoto és Momo Yaoyorozu, a UA álompárja.
Miért? – ez járt a fejemben. – Mi van Todorokiban, ami bennem nincs? Miért születtem lánynak? Akkor talán lenne esélyem, de...
Abban a pillanatban olyan pocsékul éreztem magam, mint eddig soha. Legjobb barátok vagyunk a fekete hajú angyallal, pontosan tudtam, hogy soha nem lehetnénk együtt, de látni a csókjukat és a szerelemes tekintetüket, amellyel egymásra néztek ezerszer fájdalmasabb volt. Akkor és ott éreztem, hogy lényem egy része meghalt, s megszakadt a szívem.
Legszívesebben sikítottam volna, de nem tudtam és nem is tehettem meg.
Pár perccel később szedtem magam csak össze, akkora már nem is láttam őket, teljesen elnyelte őket a tömeg. Egy három fős társaság állt meg előttem. A kék hajú lány, aki a jobb oldalon állt kissé előrébb lépett, majd megszólított.
–Hé, jól vagy?
–Persze – szipogtam, majd magamra erőltettem életem legszörnyűbb álmosolyát. Azt hiszem elég szánalmasan nézhettem ki.
–Nem úgy tűnik – csóválta meg a fejét.
–Nem szeretnél csatlakozni hozzánk? Addig sem törődsz azzal, ami ennyire megbántott. – A csapat egyetlen fiú tagja vette át a szót egy kedves mosoly kíséretében, de csak megráztam a fejem.
–Azt hiszem most inkább csak hazamennék.
–Persze, menj csak. És vigyázz magadra! – Újra a kék hajú szólalt meg.
–Úgy lesz, további szép estét nektek – hajoltam meg, majd leléptem. Nem akartam bunkónak tűnni, de nem volt kedvem beszélgetni.
Amíg lépdeltem a havas utakon gondolkodtam és tudjátok mit? Én voltam a hülye. Egy percig sem kellett volna elhinnem, hogy majd pont én fogom Momoval tölteni a karácsony előtti hetek akármelyik napját is. Hiszen ott van neki a családja és a barátja, nem körülöttem forog a világ. Momo világa...
Mondjuk megtehette volna, hogy nem hazudik. Ha úgy mondja le a programot, hogy "bocs Shoto sokkal jobb nálad és inkább vele megyek" nem tört volna ennyire össze. De csak annyit mondott, hogy dolga van. Tényleg ennyire rossz barátnő lennék?
Miközben ilyen és ehhez hasonló, feletébb pozitív dolgokon gondolkodtam valahogy visszakerültem a kollégiumhoz, ahol egyből megcéloztam legjobb barátom szobáját. Denki amint meglátott nem kérdezett semmit, csupán behúzott az ajtón, majd egy üveg alkoholt nyomott a kezembe.
Azt hiszem ennél már nincs lejjebb. Karácsony előtt másfél héttel álomba iszom és bőgöm magam a lány miatt, akibe fülig belezúgtam és mellesleg a legjobb barátnőm. Kyoka Jirou, szánalmas vagy.