Augusztus 30.
Az esküvő napja.
Másnap kora reggel kellett felkelnem, hogy el tudjak készülődni mindennel. Tudtam, hogy az esküvőt reggel tízkor kezdik kint a parkban és semmi pénzért nem akartam később odaérni, így reggel hétkor szándékoztam kikelni Black mellől, bár ő ennek annyira nem örült.
– Csak öt percet bébi – morogta félálomban és csak azért sem engedte el a derekamat.
– Black, nem fogok tudni elkészülődni, ha most nem engedsz el – feleltem kicsit élesebben a kelleténél, mire elengedett, de csípősen kommentálta nemtetszését.
– Menjél – morogta, majd hasra fordult. Pedig igazán megérthette volna, szerettem volna zuhanyozni, aztán megcsinálni a hajam és a sminkem, majd felvenni az új csodaszép bordós ruhámat és még az is jó lett volna, ha tudok reggelnizni és nem éhgyomorral kell odamennem.
Nem törődtem Black rosszkedvével, helyette besiettem a fürdőbe és gyorsan a zuhany alá állva igyekeztem felfrissiteni magamat. Még éreztem, hogy a karom zsibbadt, amiért elfeküdtem és a nyakam is fájt egy kicsit. Gyorsan hajat is mostam, majd miután végeztem egy gyors mozdulattal magamra tekertem egy nagy törülközőt és kimentem a fürdőből. Black még mindig aludt és mivel tudtam, hogy az ő készülődése fele annyi időbe se fog telni, mint az enyém, hagytam, hogy nyugodtan aludjon.
A következő megállóm a táskám volt, amibe belesuvasztottam egy csomó sminkcuccot, amivel visszatérve a fürdőbe, rendbe tettem az arcomat. Pirosra varázsoltam a szemhélyamat és élénk, piros rúzst raktam az ajkaimra, hogy jól illjen a ruhámhoz. Ezt követően hajat szárítottam, majd egy elegáns kontyba fogtam, hogy ne lógjon az arcomba egy tincs se. Ezután, ismét kimentem a szobába, hogy magamhoz vegyem a ruhámat, mikor észrevettem, hogy hamarosan kilenc óra, így bátorkodtam odamenni Blackhez, hogy felébresszem. A törülközőt magam előtt tartva, szorosan fogtam, nehogy leesen, majd odatotyogtam Blackhez és ébreszteni kezdtem.
– Black, ébredj fel, hamarosan kilenc óra – mondtam, mire morgott egyet, a hátára fordult és rám nézett. Szemei egy pillanat alatt kikerekedtek és azonnal eltűnt az álmos köd is, mely a tudatát botította el minden reggel.
– Gyönyörű vagy, de megkérdezhetem, hogy mit csináltál majdnem két óráig, ha még fel sem öltöztél? – kérdezte és felvonta a szemöldökét.
– Lezuhanyoztam aztán hajat mostam, kisminkeltem magam, amit vagy háromszor kellett újra kezdenem, mert elrontottam, aztán megcsináltam a hajam és itt tartunk. Most akartam felöltözni, csak mivel megláttam az órát, gondoltam inkább felébresztelek.
– Előttem szeretnél felöltözni? – kérdezte kaján vigyorral az arcán, mire felnevettem.
– Nem – vágtam rá, majd a kezemben lévő ruhámmal besiettem a fürdőbe és a biztonság kedvéért magamra zártam, nehogy Black leskelödjön. Mielőtt még hallottam volna, hogy Black elhagyja a szobát, kikiabáltam neki:
– Csinálnál egy bögre kávét, ha megkérlek? – kérdeztem, miközben a ruhámba bújtam bele.
– Persze – mondta, majd hallottam, ahogy csukódik az ajtó. Néhány másodperccel később sikeresen felvettem a ruhámat és elégedettséget éreztem, mikor megláttam magam a tükörben. Ezzel a sminkkel sokkal jobb, mint mikor felpróbáltam két nappal ezelőtt.
Kilépve a fürdőből megkerestem a csomagomban a piros magassarkúmat, majd lesiettem velük a kezemben a lépcsőn.
– Black – szóltam és beléptem a konyhába. Black éppen háttal állt nekem, de mikor meghallotta, hogy szólok, felém fordult. A kezében tartott cukrot elejtette, a szemei kikerekedtek és csak nézett rám, minta nem evilági lennék.
– Van sebtapaszod? – kérdeztem remélve, hogy a szavaim még eljutnak a tudatáig, annak ellenére, hogy látszatra teljesen elvesztettem Blacket.
– Persze – felelte egy kis késéssel, majd az elősegélydobozt elővéve odaadta a csomag tapaszt. Gyorsan kettőt fel is ragasztottam a sarkaimra, hogy a cipő ne tőrje fel, majd megköszöntem neki és gyorsan adtam egy puszit az arcára.
Black még mindig nem nagyon reagált, csupán nézett rám. Kezdtem kicsit aggódni, hogy kora reggel ennyire szótlan. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mi van vele, szólásra nyitotta a száját és csak ennyit mondott:
– Kibaszottul gyönyörű vagy – felelte és csodáltam, hogy nem cseppent el a nyála. Komolyan mondom, ennyire elvarázsolva még nem láttam Blacket és őszintén, nagyon jól esett, hogy ezt én tettem vele.
– Köszönöm – pirultam el.
– Kész a kávéd bébi – mondta, majd odatolta elém az asztalon, amit felkaptam és belekortyoltam. Az első korty után letettem és fanyar arcot vágva felnéztem Blackre, aki értetlenül nézett rám.
– Azt hiszem a földön hever az a cukor mennyiség, amit bele akartáld tenni – mondtam még mindig grimaszolva.
– Ne haragudj, csak tényleg... gyönyörű vagy – mondta, majd pótolta a hiányzó ízesítőt.
– Köszönöm – mondtam mosolyogva -, neked köszönhetem, te válsztottad a ruhát.
– Én csak észrevettem, hogy ahhoz mentél oda legelöszőr. Csodás ízlésed van – dícsért meg, majd elkezdte feltakarítani a földet.
– Mi lenne, ha te is felöltöznél és nem egy szál alsóban feszítenél? – kérdeztem kedves mosollyal az arcomon. Titkon már nagyon vártam, hogy Blacket ismét a fehér öltönyében láthassam piros nyakkendővel.
– Hamarosan bébi, ezt még megiszom, aztán elkezdek készülődni – mondta és egy reggeli csókot nyomott a homlokomra, kezében a kávés bögréjével.
– Rendben, de siess, nem akarok elkésni – válaszoltam.
– Már megyek is, addig egyél valamit – mondta, majd felsietett a szobájába, hogy elkészülődhessen ő is.
Én addig gyorsan kerítettem magamnak valami reggelit, ami végül egy tál müzli lett. Azt lehetett a leggyorsabban elkészíteni, így rövidke tíz perccel később már megreggelizve és felöltözve vártam, hogy Black is lejöjjön. Lassan fél tizet ütött az óra, mikor Black leugrált a lépcsőről a fehér öltönyét igazgatva.
– Milyen helyes és elegáns valaki – mondtam és odasétáltam elé és segítettem begombolni a ruháját.
– És kicsoda? – kérdezte széles mosollyal az arcán.
– Te, te bolond – nevettem és megpaskoltam a mellkasát, mikor az utolsó gombot is a helyére tettem. Önelégült vigyor volt a válasza és tudtam, hogy az önbecsülése, illetve az egója is a kelleténél magasabbra szállt ezzel az egy, pár szavas mondatommal.
– Indulhatunk?
– Igen – feleltem, majd felvettem a magassarkúmat és elindultunk a parkba. Hamar odaértünk és már messziről is lehetett hallani a vendégek nyüzsgését. Persze az számomra se volt meglepő, hogy a többséget egyáltalán nem ismertem. Karen vendégeitől meg már meg se lepődtem. Egyedül, akit ismertem, az az apám, Karen, Shawn és Black volt.
Gyorsan nézegelődni kezdtem, hátha meglátok egy ismerős arcot, de apám se és Karen se bukkant fel.
– Végre itt vagytok – szólt valaki hozzánk a hátunk mögött, bár a hangjából is megismertem, hogy Shawn volt az.
– Senkit se ismerek és rohadt nyomasztó, ahogy az idegenek leszólítanak, hogy én vagyok-e az ara fia. Mintha nem tudnák – mondta Shawn és megigazította a ruháját.
– Rám is ez vár? – kérdeztem nevetve.
– Aligha nem, de remélem, hogy te legalább megúszod – felelte, majd kezet fogott Blackkel.
– Te se ismersz akkor senkit, ugye? – kérdeztem, miközben még mindig ismerősök után kutattam, hátha meglátok valakit. Viszonylag nem volt sok vendég és gyorsan átfutottam rajtuk a tekintetemet.
– Nem – rázta a fejét.
– Hát az csodás – feleltem, majd a széksorok között előre törve leültünk előre és vártunk, hogy az apám végre az oltárnál állva várja, hogy Karen megjelenjen.
Erre mindössze néhány pillanatot kellet csupán várni, mert az apám amint észrevette, hogy leültünk, kezet fogott az egyik idegennel és odasietett hozzánk.
– Végre itt vagytok – felelte kissé idegesen.
– Igen, igyekeztünk, de valaki kicsit elaludt – mondtam és Blackre néztek.
– Semmi gond. Minden jó? Jól áll a nyakkendőm? – kérdezte.
– Minden tökéletes apa, ne izgulj – nevettem, mire egy kicsit fellélegzett és a helyére sétált.
– Neked nem kellene Shawn mellé állnod? – kérdezte Black kicsit nevetve.
– Basszus, de – mondtam, majd felugrottam, gyors puszit nyomtam a barátom arcára és oda siettem a mostohabátyám mellé, akinél a gyűrűk voltak.
A zene nem sokkal rá elkezdődött és a sor végén is megjelent Karen, csodaszép fehér ruhában és fátyolban. Kezében vörös és fehér rózsák voltak és úgy állt, majd indult el, mikor a vendégek is felálltak.
Karen nem tűnt idegesnek, magabiztos léptekkel sétál az apám felé, majd mikor oda ért, meghatódott mosollyal illete őt. A pap elkezte a szokásos monológját, amit az apámnak és Karennek is meg kellett ismételnie, majd elérkezett a várva várt pillanat. Kimondták a boldogító igent, majd megcsókolták egymást. A Shawn által tartott gyűrűket egymás ujjaira húzták és várták, hogy a kedélyek kicsit lecsillapodjanak. A vendégek vadul tapsoltak, köztük én is, mert annyira hihetetlen volt számomra, hogy ismét egy boldog család tagja lehetek. Nagyon örültem, hogy az apám ismét boldog és, hogy véglegesen sikerült túllépni anyun. Nagyon büszke voltam rá, hogy nem ragadt le és megengedte magának, hogy boldog lehessen.
Lassan úgy éreztem, hogy a könnyeim is kiszöknek, de mielőtt még megtörténhetett volna, Black mellettem termett és egy zsebkendőt nyomott a kezembe, melyet óvatosan a szememhez nyomtam, hogy el ne kenjem a festéket.
– Úgye most boldog vagy és csak azért sírsz? – kérdezte halkan suggotva a fülembe.
– Igen – szipogtam -, annyira örülök, hogy az apám tovább lépett és ismét kerek a család.
– Tudod, azzal, hogy apukád ismét megnősult, nem felejtette el az anyukádat és neked sem kell. Ő továbbra is itt lesz veletek és vigyáz rátok. Karen pedig csodás nő, jobbat nem is kaphatott volna apukád. Anyukád is azt szerette volna, ha minél hamarabb sikerül tovább lépnie rajta és ismét boldog lesz – mondta kedvesen Black.
– Igen tudom. Csak tényleg annyira hihetetlen, hogy annyi éve történt... és most... úgy tűnik minden a régi kerékvágásba kerül. Nagyon boldog vagyok – motyogtam és megtöröltem a szemeimet.
A vendégek már szétszéledtek, iszogatták a pezsgőt és egymással beszélgettek. Többen oda mentek apámhoz és Karenhez, hogy személyesen is gratuláljanak.
Természetesen apám, amint észrevett minket, odajött hozzánk.
– Minden rendben? – kérdezte látva könnyes arcomat.
– Igen. Gratulálok apu – mondtam könnyektől csillogó szemekkel, majd megöleltem.
– Köszönjük – mondta és hallottam, hogy az ő hangja is elcsuklik egy kicsit.
– Nem felejtjük el anyut ugye? – kérdeztem remegő hanngal, suttogva.
– Nem, soha – válaszolta, majd eltolt magától annyira, hogy a szememe nézhessen.
– Soha – ismételte meg mégegyszer, nyomatékosítva.
Karen ezt végig türelmesen hallgatta és egyáltalán nem tűnt megbántottnak, helyette megértően nézett ránk. Tudta, hogy ez egyikünknek sem egyszerű, de ő megvárta, míg megnyugszunk. Ő megértette, hogy nekem már csak az apám van és egyáltalán nem akarta átvenni anyukám szerepét és ezt volt az, amit mélységesen is tiszteltem benne.
– Felkérhetem egy táncra? – kérdezte Black Karen felé nyújtva a kezét.
– Azok után, hogy mit műveltél a szalonban, ez a minimum fiatalember – válaszolta nevetve, mire kettesben hagytak minket.
– Nem haragszol ugye? – kérdezte az apám.
– Nem, nagyon örülök, hogy ismét megházasodtál. Csak eszembe jutott anyu... és, hogy ő is ezt akarta volna. Büszke vagyok rád, amiért sikerült tovább lépned. Te is megérdemled a boldogságot – feleltem mosolyogva remegő ajkakkal.
– Köszönöm Evelyn. Ez nagyon sokat jelent nekem. És ne felejtsd, anyukád mindig itt lesz velünk. Most is itt van – válaszolta és megölelt.
– Tudom – bólintottam miután sikerült teljesen elfojtanom a könnyeimet.
A későbbiekben elkezdődtek a táncok és a köszöntők. Black végig velem táncolt és velem ülte végig, míg a vendégek elmondták a beszédüket.
– Lassan mehetünk, nem? – kérdezte Black, mikor apámék a nászútjukhoz csomagoltak be az autóba.
– Igen – feleltem, majd gyorsan odasiettem az apámhoz.
– Intézek bébiszittert Bennek? Én és Shawn nem leszünk otthon, mert Black... – kérdeztem, de félbeszakított.
– Igen tudom, Black elmondta így felhívtuk az egyik ismerősömet, aki szívesen vállalta, hogy vigyáz Benre – válaszolta mosolyogva, majd beült az autóba.
– Várj, mi? Neked is elmondta, hogy mit tervez? Én vagyok az egyetlen, aki nem tud semmit? – akadtam ki.
– Nagyon úgy tűnik – felelte nevetve.
– Hogy Black mekkorát fog kapni, na de mindegy is. Érezzétek magatokat jól! – válaszoltam, hátrébb léptem a kocsitól és integettem nekik a többi vendéggel, miközben elindultak.
Miután elmentek én odamentem Blackhez és ráütöttem egyet a mellkasára.
– Au, ezt mégis miért kaptam? – kérdezte és megdörzsölte az ütésem helyét.
– Még az apámat is beavattad, hogy mit tervezel velem és Shawnnal? – kértem számon.
– Hát mivel van egy öcséd, nem hagyhattam, hogy elfeledkezzenek róla, míg ők nászútra mennek, én meg elviszlek titeket valahova – magyarázta, mintha teljesen egyérelmű lenne.
– Jó, de akkor is – feleltem.
– Na, ne durcizz – nevetett és megölelt.
– Nem durcizom – feleltem keresztbe font karokkal. Black hátulról átölelt és nyakamra lehelt egy csókot.
– Indulhatunk? – kérdezte és megkereste Shawnt a tekintetével, majd idehívta.
– De előtte még átöltözhetünk? – kérdeztem.
– Persze, nem is olyna helyre megyünk, ahova célszerű lenne ilyen pipellőkeben sétálni – nevetett Black, majd elindultunk mindhárman Blackhez. Út közben Shawn is megszólalt:
– Öhm... én hazaugrom, nekem nincs ruhám nálad – válaszolta és már készült lefordulni, de Black megállította.
– Ami azt illeti, van. Samet megkértem, hogy hozzon tőletek, hogy ne kelljen fölösleges kerülőt tenni.
– Ez remek – válaszolta meglepve Shawn.
Az úton egész végig azon járt az agyam, hogy mégis hova vihet minket Black, de semmi se jutott az eszembe. Ötletem se volt.
Mikor megérkeztünk, megengedték, hogy én öltözzek át legelőször a fürdőben, így magamra zártam az ajtót a bevitt váltóruháimmal és gyorsan átváltottam a ruháimat.
Eztután a fiúk is gyorsan viseletet cseréltek, majd Black felhívta Samet.
– Jöhettek értünk – szólt bele köszönés nélkül. Hallottam, hogy valamit mond de nem értettem Samet.
– Itt várunk – bólinott, majd letette a telefont, mire kérdőn néztem rá.
– Samnek nincs is kocsija. Mégis mivel jön? – kérdeztem.
– Még tegnap délután kölcsön kérte az egyik osztálytársa autóját. Azzal jön értünk – felelte vigyorogva. El sem tudtam képzelni, hogy hova fogunk kilyukadni ezek után.
Sziasztok!🥰
Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy csillagot⭐ és írj egy kommentet💌
Ha nem szeretnél lemaradni a következő részből idő előtt közétett idézetről, csatlakozz a facebook csoportomhoz🥰🥰 Mindenkit tárt karokkal várok!🤗💖
Profilom alatti linken megtalálod a csoportot🥰💖
Illetve ha szeretnél nekem írni, instagramon (vorosviktoria1 néven) megteheted 🤗💖