60. fejezet

2.5K 97 12
                                    

Egy kis idő elteltével hallottam, ahogy Black lépked lefelé a lépcsőn. Elkapott a pánik gondolata, hogy vajon mi lesz a következő tette? Lejön és lekiabálja a fejem? Esetleg leülünk és megbeszéljük a dolgokat?

Hát nem éppen az történt, amire számítottam.

- El fogunk késni a pályáról. – mondta, de nem nézett rám, helyette a tükörben nézve magát megigazította a haját és a ruháját, majd visszanézett rám, de nem mondott semmit. Én pedig ledermedve ültem a helyemen. Most tényleg haragszik rám. Látszott rajta, hogy mindössze kötelességből szólt, hogy induljunk el.

Halkan felálltam az asztaltól, majd követtem Blacket az ajtóhoz. Nem várt meg, kilépett a bejárati ajtón és elindult a pálya felé.

Őrlődni kezdtem a gondolataim miatt. Hagyjam egy kicsit vagy próbáljak meg közeledni hozzá? Mit kellene tennem most? Ha hagyom, talán megbékél. Ha közeledek felé megvan rá az esély, hogy meg tudjuk beszélni az előbb történteket de az is lehet, hogy elutasító magatartást tanúsítana.

Elhatároztam magam, hogy nem most kötelezem magam döntéshozatalra, helyette zsebemből előhalásztam egy szál Camelt, majd meggyújtottam és hagytam, hogy a füst elárassza tüdőmet. Viszonylag kellemetlen volt, mert leszokóban vagyok a dohányzásról és már egy jó ideje nem gyújtottam rá, de most nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Jelenleg ez az egyetlen dolog volt, ami képes volt az agyamat lenyugtatni.

Tartottam Black és köztem levő távolságot, minimum öt méter választhatott el minket egymástól. Nem szándékoztam a nyakán lógni, ha inkább egyedül akar lenni. Ha szerette volna, bevárt volna, hogy egymás mellett mehessünk. De ez nem így volt. Pont ellenkezőleg. Mintha egyre nagyobb lett volna köztünk a távolság.

Miközben egy kocsma előtt mentem el, Black jó pár méterre tőlem ment át a zebrán. Tényleg nem vesz rólam tudomást. Még akkor sem mikor egy részeg férfi megállított.

- Tudnál adni egy szálat, kislány? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel.

- Nincs nálam. – hazudtam, mert nem szerettem idegeneknek adni.

- A frászt nincs. Sajnálsz egy szálat tőlem? – kérdezte és egyre közelebb merészkedett hozzám.

- Mondom, hogy nincs tata! – emeltem fel a hangomat, hátha nyomatékosíthatom a hazugságomat.

Erre a férfi vállamnál fogva meglökött.

Sose képzeltem volna, hogy fényes nap közben keveredhetek kalamajkába egy kocsma előtt. Ráadásul teljesen egyedül voltam, Black is eltűnt a látóhatáromból.

- Hagyjon békén és kuncsorogjon mástól! – feleltem határozottam, bár ez mind csak álca volt. Belül rettegtem és túl sok feszültség keletkezett bennem, ahhoz, hogy normális emberhez hasonlóan nekiálljak futni. A lábaimat nem tudtam totyogásnál hasznosabb mozgásra kényszeríteni.

Mikor megláttam a kocsma nevét ledermedtem egy rossz emlék hatására. Szerencsés vagyok, hogy pont a város legzűrösebb kocsmája előtt kerülök ilyen helyzetbe... Nem is tudom miért nem kerültem ki reflexből. Sose szoktam erre jönni, egyetlen egyszer történ meg és akkor is bajba kerültem. Pont este volt akkor és egy férfi kezdett el engem rángatni egy közeli sikátorba. Azon az estén történt meg, hogy Shawn megmentett attól az örült perverz férfitól.

Most viszont nincs itt senki és a testem nem engedelmeskedik az agyamnak. Kénytelen voltam remegő kezeimmel előhalászni a zsebemből a doboz cigimet, majd a részeg férfinek adni. A pia szag csak úgy áradt belőle, mintha valami férfi kölni lett volna.

- Na, tudtam én, hogy megszánsz, egyel, kislány. – mondta majd kikapta a kezemből a dobozt és elvonult egy kicsit távolabb tőlem.

Amint biztos távolságba háttal állt nekem, lassan odalopakodtam, majd egy határozott rántással kikaptam a kezéből a dobozomat, majd rohanni kezdtem vele. Hallottam, ahogy a férfi kiabál utánam és talán még utánam is eredt, de ebben nem voltam biztos, mert nem fordultam hátra. Az adrenalin túltengte minden végtagomat és menekülésre késztetett tudat alatt is. Nem vettem tudomásul azt sem, hogy a piros lámpánál rohantam át csak akkor, mikor egy autó hangos dudával és csikorgó fékkel meg nem állt, hogy ne üssön el. Az élmény hatására úgy kapkodtam a levegőt mintha lefutottam volna a maratont és még a szemem is könnyfátylas lett.

Függőség  1-2✅Where stories live. Discover now