Függőség 1-2✅

47. fejezet

Mikor hazaértem Samtől- aki mellesleg elkísért, nehogy valami baj történjen- kedvetelenül felcsoszogtam a szobámba, majd feltéptem az az ajtómat, bevetődtem az ágyamba és szabályosan összetörtem. Most, hogy már itthon vagyok és nem Samnél, valahogy kiváltotta azt az érzést, hogy nem kell visszafojtanom az érzéseimet, hogy kiadhatok magamból mindent amit csak tudok. Éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel, majd egyszer csak utat engedtem nekik és keserves sírásba kezdtem. remegésem hasonított egy nyárfalvélhez. Arcomat a párnámba temettem, hogy a hangokat egy minimálisan is tompítsam, kicsit se próbáltam visszafogni magamat. Úr éreztem, hogy ennek most ki kell jönnie belőlem, hogy holnap egy kicsivel is de jobban legyek...

A perceket órák váltották fel, mind az idő múlása közben az emlékeimet idéztem fel akaratlanul... Szánt szándékkal nem kínoznám magam olyan esemélyekre való visszaemlékezésekkel, ahol Black szerepel...

A zokogás közben fel sem tűnt, hogy a mostohabátyám, Shawn bejött a szobámba, leült az ágyamra és halkan figyelt.

-Nem mennél ki?-kérdeztem síros hangon mikor feltűnt, hogy nem szándékozik távozni.

-Nem. Nem megyek innen, ameddig ilyen állapotban vagy. -felelte elszántan.

-Pedig muszáj lesz.-feleltem.

-Mi történt?-kérdezte bár láttam az arcán, hogy teljesen tisztában van a történtekkel. Talán segíteni akar azzal, hogy kiadjam magamból azt ami nyomja a lelkemet?

Szemeimet megtöröltem, felültem az ágyon szembe vele és szótlanul meredtem magam elé.

-Figyelj, nem akarom rád erőltetni ezt az egészet, de tudd, hogy sokkal jobb lesz ha valaki meghallgat, hogy elmondod mindazt ami miatt ilyen állapotban vagy. Nem akarok neked rosszat. Egyetlen egyet tudok biztosra... Egy lány sem érdemli meg, hogy egy fiú így bánjon vele, hogy utána teljesen darabokra hulljon. Te sem érdemled meg Ev. Sokkal jobb ember vagy, hogy egy ilyen helyzetre így reagálj.

-Szakított velem... SZAKÍTOTT VELEM! Csak azuért, mert azt hiszi, hogy van valami köztem és Sam között! Szakított velem azért, mert nem bízik sem Samben sem bennem! Képes volt otthagyni, mert tart attól, hogy Sam tönkretenné a kapcsolatunkat, mert ő szeret engem!-és itt jött el a kirohanásom.

-Ahelyett, hogy megjavította volna a kapcsolatunkat, elhajított magától!-zokogtam. Shawn rögtön kapcsolt és támaszt nyújtóan átölelt és vigasztalni próbált.

-Rendbe fog jönni minden. Black nem hülye. Ismered Blacket. Egy igazi hibagenerátor... Megfogja bánni, te is tudod. Nem fog kizárni az életéből... képtelen rá. Túlságosan is szeret téged ahhoz, hogy egy ilyen félreértés miatt megváltoztassa az egéász életét. Hunyj szemet felette, mint egy újabb meggondolatlan döntésére, pecsételd el egy hibájának és ne hagyd, hogy ellökjön téged magától.-felelte mikor egy kicsit alábbhagyott a könnyzáporom.

-Nem voltál ott, nem láttad, hogy hogy mondta...-feleltem.

-Nem voltam ott és nem láttam, ebben igazad van. De láttam, hogy hogyan néz rád, láttam, hogy bérmit képes lenne érted megtenni és ezt te is tudod. Mikor egyik este a páylán találkoztunk az apáddalé együtt, mikor meg akart ütni téged az apád... Gondolkodás nélkül cselekedett és saját maga mögé taszított téged, ezzel átvállalva apád ütését. Szeret téged. Örülten! Fiúból van... sajátos gondolkodással rendelkezik de megértem, hogy milyen érzelmeket válthatott ki belőle, mikor megtudta, hogy egy olyan fiúval lógsz aki szontén fülig szerelmes beléd. Túlságosan is féltékeny volt, hogy tisztán lássa a dolgokat. Tudod, hogy mindig neked akart jót. Akkor úgy gondolta, hogy elindult valami elválaszthatatlan Sam és közted amibe nem akart belerondítani.-mondta átgondolva Shawn.

-Jó de akkor se kellett volna így viselkednie! Érthetően elmondtam neki, hogy nincs köztünk semmi, mint barátság! Sam is ezt mondta, egyikünk sem állította, hogy bármiféle barátságnál erősebb kapcsolat kialakult volna köztünk! Nem bírta figyelembe venni azt se, hogy Sam saját maga ellen dolgozott! Ő miatta jöttünk össze! Alakíthatta volna úgy a szálakat, hogy mikor teljesen kétségbe voltam esve, hogy hagyjam Blacket... De nem tette és ez az ami őt teszi ennyire becsületessé és igazi baráttá! Nem a saját érdekei érdekelték, hanem a barátai akik egymással szenvednek, mert nem bírják felfogni, hogy a másik fél is szereti!-feleltem, majd szárazra töröltem szemeimet a párnám sarkával és ásítottam egyet.

-Aludj egyet, ha bármi van, ismétlem bármi, gyere át és ébressz fel ha beszélni szeretnél róla. De mindezek előtt, gyere és egyél vacsit. Csináltam muffint. Igaz nem olyan finom, de szerintem igazán ehető lett.-büszkélkedett.

-Reggel megkostolom, nem vagyok most éhes.-feleltem.

-De később éhes leszel. Épp ezért kell enned, hogy később se legyél éhes. Szóval gyere.-mondta és felkapott az ágyról, majd levitt a konyhába ahol leültetett az egyik székre. elémtolt egy hatalmas tál muffint és nagyra tárt szemekkel figyelte minden egyes moztulatomat.

A vacsora után ami mellesleg tényleg egész jó volt, felmentem a fürdőmbe és egy jó hosszú és meleg fürdőt vettem, közben átgondoltam mindazt amit Shawn elmondott. Részben igazat adtam neki, de féltem, hogy féved. Bennem volt az az érzés, hogy mi van ha nem? Ha nem fog megváltozni a véleménye és továbbra is a "dobott csaj" leszek akit valaha is szeretett... Mert valljuk be, simán előfordulhat. Black egy igazán kiszámíthatatlan személyiség ilyenkor... Sohasem lehet tudni, hogy mi jár a fejében, lehet megbánta mindazt amit tett, de lehet, hogy nem. Előfordulhat, hogy tökre elvan nélkülem, mert hát csak probléma vagyok, mint barátnő... számára. Az érettségire se tudott miatta készülni és már itt van április. És hát májusban érettségizik ami márcsak hetekre van...

A fürdőt befejezve kiszálltam a kádból, majd felvettem a pizsimet és a tükör elé állva szemügyre vettem magamat... A szemeimet leginkább... Vörösre kisírtak, enyhén feldagadtak. Utáltam magam így látni.

Végül besétáltam a szobámba és befeküdtem az ágyamba, majd a telefonomat valamilyen oknál foga arra az elhatározásra jutottam, hogy kikapcsolom. Tudatalatt talán azért, mert reménykedtem, hogy Black legalább üzen valamit vagy hív azzal a szöveggel, hogy mekkora hülye volt... mégis úgy gondoltam jobb lesz ha nem ér el telefonon. Ha valamit akar, megkeres és megtalálja a módját, hogy beszéljek vele... Aztán, hogy ennek mennyi értelme? Szinte százszálalék, hogy semmi, mégis... ahogy mondani szokták, a remény hal meg utoljára.

Az sötét szobámban az egyetlen fényforrás felé fordítottam a fejem, ami a digitális órám volt, melyen este fél tizenegy volt megjelenve... tudtam, hogy Black ébren van még ilyenkor. Képtelen voltam kiverni a fejemből.

Az ablak felé fordultam, majd készültem lehunyni a szemeimet, mikor meghallottam egy koppanást az ablaknál. Ugrottam egyet ijedtemben, majd meghallottam, ahogy a szél elkezd kint sűvíteni. Gondoltam, hogy csak az ablakom előtt levő fáról fújta le a termést a szél és az ütödött neki az üvegnek, ezért nem irányítottam rá különösképpen a figyelmemet. Véglül lehunytam a szememet, annak céljából, hogy most majd elalszom, de ez se sikerült természetesen ugyanis kopogtak az ajtómon. Fáradtan és kedvtelenül az ajtó irányába fordultam, miközben az olvasólámpámat felkapcsoltam, hogy lássam ki nyit be...

______________________________________________

Sziasztok! Igen tudom, hogy egy hosszabb időre eltüntem és nem írtam... tudatában vagyok, hogy nem igazán használhatom kifogásként azt, hogy elkezdődött a suli és tanulni kell mégis ezzel magyaráznám a majdnem 1 hónapos (vagy talán egy hónapos, nem igazán tudom) kimaradást, inaktivitást. Reményeim szerint vannak azért még néhányan akiket érdekel a sztori és érdeklődve követik a részeket... Remélem hagynak maguk után egy vote-ot és egy rövidke kommentet esetleg kifejthetitek a véleményeteket, hogy hogy tetszett/nem tetszett a rész.

Remélem mindenkinek jól megy a suli és hogy jól vagytok. Továbbikaban sok sikert mindenkinek! <3

-Viki