Függőség 1-2✅

38. fejezet

Rengeteg variáció átfutott az agyamon, hogy mégis mit tehet Shawn Black ellen. Bár alapból nem értem, hogy miért csinálja ezt Shawn. Csak nem gondolja, hogy lehet köztünk több mint testvériség. Ő neki el kéne játszania a mostohabátyát, aki védelmezi a húgát, nekem pedig a mostohahugica szerepe jutott, ahol el kell játszanom, hogy minden rendben van. Minden csak álca. Shawn mindent csinál, csak nem védelmez engem, nekem pedig közel sincs minden jól egy dolgot leszámítva...Blackket. Rendkívül szerencsésnek mondhatom magamat, mert Blacknél kedvesebb, felelősségteljesebb és alázatosabb fiút nehezen találtam volna.

-Rendben vagy?-hallottam Black hangját. Kiszakadva gondolatmenetemből felé néztem majd egy kedves mosollyal az arcomon bólintottam.

-Miért ilyen idegbeteg a mostohabátyád?-kérdezte Sam. Amolyan „ezt a kérdést komolyan gondoltad" nézéssel illettem meg.

-Jó, leesett. Bocs.-mondta Sam feltett kézzel.

-Mennem kell órára.-feleltem kedvtelenül.

-Suli után várlak a kapuban.-mondta Black miközben megfogta a kezemet és elkísért a termemig.

Legkedvesebb órám következett... a fizika. Ezt természetesen szarkazmussal mondtam. Az órán nem igazán figyeltem, minden gondolatomat lekötötte Shawn és a bosszúja, vagy nem is tudom mi. Egy dolgot tudok biztosan, valahogy beszélnem kell Shawnnal, hogy teljesen béküljenek ki Blackkel. Senkinek nem jó az, hogy Shawn ennyire féltékeny arra, hogy Black és én együtt vagyunk. Talán a legjobb az lesz, ha ma délután megpróbálok beszélni velük. Biztos vagyok benne, hogy Black engedne a békülésnek, viszont Shawn már más tészta. Ő foggal-körömmel küzdene a terveiért. A terve természetesen én vagyok, ne gondoljatok másra...

-Tanár bácsi!-szólt bele az órába Ben, s ezzel kizökkentett gondolkodásból.- Részegen csak akkor van esélyünk ledobni a térfigyelő kamerát, ha nem akarjuk ledobni. Vagyis, részegen képtelenség oda dobni ahova célzunk. Nagyobb esélyünk van akkor ha nem a kamerára célzunk.-mondta mire az egész osztály röhögésbe tört ki, köztük a fizika tanár is. Bármennyire is vicces volt, nem nevettem rajta, mert nem tudtam, hogy hogyan került szóba a térfigyelő kamera ledobása részegen fizika órán.

-Ben...miért akarnánk ledobni?-kérdeztem meglökve a vállát.

-Mert akkor tovább fetrenghetünk az árokban öntudatlan állapotba zavartalanul.-felelte még jobban röhögve.

-Tanár bácsi! Csinálunk házi radart ha hozok egy mikrót?-kérdezte egy másik osztálytársam, James. Abszolút tanácstalanul ültem ott, mert fogalmam sem volt, hogy miről maradtam le 20 perc alatt. Az egyik térfigyelő kameráról beszél, a másik mikrós radarról. Szerintem végérvényesen kijelenthetem, hogy az osztályom megbolondult.

-Gyerekek, nyugalom, kihallatszik minden.-mondta a tanár, de miután senki nem hallgatott rá kicsit felemelte a hangját és kijelentette a következőt.

-Papírokat elő, röpcetlit írtok.-igen a tanárunknak megvan a maga stílusa. Ebben a pillanatban mindenki elhalkult, de csak egy pillanatra, mert miután néma csend lett, meghallottunk egy legyet, amin a többiek elkezdtek ismét röhögni.

Végül szerencsére nem írtunk, mert alkut kötöttünk a tanárunkkal, hogy ha 2 percen belül eltűnünk, akkor elenged minket.

Kilépve a suli épületből megpillantottam a kapuban Blackket és Shawnt. Mikor Black észrevett elmosolyodott, míg Shawn egyre morcosabb arcot vágott. Nicktől elköszöntem, majd oda sétáltam Blackhez.

-Szia.-köszöntem és hagytam, hogy Black két tenyerével körbefogja arcomat és megcsókoljon.

-Szia Kicsim.-mondta miután befejeztük a csókot. Kéz a kézben álltunk, mert tudtam, hogy Shawn valamit mondani akar ezért nem indultunk el.

-Khmm...-köhintett egyet Shawn-haza kéne jönnöd, mert apád akar valamit mondani neked. Ami azt illeti már pár hónapja...-közölte Shawn.

-Miért nem hív fel?-kérdeztem.

-Mert nagyon nem telefon téma. Félig meddig jó hír és félig meddig rossz.-mondta.

-Menj haza, eldöntöm, hogy megyek-e.-mondtam majd Black felé fordultam.

-Haza viszlek, ha szeretnéd.-mondta ám látszott rajta, hogy nem nagyon örül.

-Mi a baj?-kérdeztem.

-Nem nagyon bír engem az apád és nem szeretném, hogy még véletlenül is, de történjen valami szar.-mondta miközben megérintette tarkóját.

-Szeretném, hogy a házunkba is begyere. Szeretnélek hivatalosan is bemutatni az apámnak.-mondtam kedvesen.-És ne aggódj, nem hagyom, hogy valami baj történjen.-feleltem.

-Imádlak Kicsim.-mondta majd megölelt. Természetesen ez után felpattantunk a motorra és elindultunk hozzánk.

A sisak megakadályozta, hogy a szél szétborzolja a hajamat ennek köszönhetően, mikor megálltunk a házunk előtt nem úgy néztem ki, mint aki most szabadult a centrifugából. Mindketten leszálltunk a motorról, majd egymás kezét megfogva indultunk az ajtó irányába, ami néhány másodperc múlva ki is nyílt. Kitaláljátok, hogy ki állt a küszöbön? Természetesen Shawn. Ki más lehetett volna?

-Hello, bemehetünk?-kérdeztem eldöntve a fejem. Shawn nem szólt semmit csak elállt az útból.

-Evelyn...-jött ki a konyhából az apám, majd megtorpant mikor meglátta Blackket, ráadásul egymás kezét fogva pillantott meg minket.

-Jó napot kívánok Mr. Price.-köszönt illedelmesen a barátom.

-Szia Black, mi szél hozott erre felé?-kérdezte undorodva az apám. Kezdtem rá mérges lenni.

-Nem úgy volt, hogy mondani akarsz nekem valamit?-kérdeztem és próbáltam sietősre vinni a tempót.

-De, pontosan. Hónapokkal ezelőtt elszerettem volna mondani, csak nem volt alkalmam rá. Nos... Karennek és nekem lesz egy gyerekünk.-jelentette ki mire megfagyott a levegő az előszobában.

-És szeretnélek megkérni arra, hogy gyere haza. Aludj a szobádban és tanulj itthon.-felelte.

-Remek. Akkor itt az ideje, hogy én is szóljak pár szót. Kezdeném egy jó hírrel.-mosolyogtam kedvesen apámra. -Képzeld apu, Black és én együtt vagyunk.-mondtam mosolyogva. Apám arca lehervadt.

-A-a...Nem viselkedhetsz így ha azt akarod, hogy itthon legyek. Vagy elfogadod a tényt és normálisan viselkedsz a barátommal, vagy viszlát. Nem tilthatod meg, hogy itt aludjon vagy valami. Ugyan olyan ember, mint te.-fejeztem be. -Shawn-fordultam felé-te pedig igazán leszállhatnál már rólunk. Fogadd el a tényt és ne akarj mindenáron engem. Nem leszek a tiéd attól, hogy szeretsz engem. Nagyon értékelném, ha normális bátyóként viselkednél.-fejeztem be mondandómat mire Shawn csak bólintott egyet lehangoltan.

-Lenne egy kis beszélni valóm a fiatalemberrel, hogy ezt mind megvalósulhasson. Nem nagyon ismerem, amit pedig tudok róla az elég negatív. Mikor érsz rá beszélni?-kérdezte az apám szigorúan.

-Bármikor Mr.Price.-felelte Black.

-Remek, akkor induljunk a konyhába.-felelte az apám, miközben célba vette a konyhát. Én Blackkel együtt bementem a konyhába majd egymás mellett foglaltunk helyet, miközben az apám velünk szembe ült le. Feszült volt a levegő körülöttünk...