Függőség 1-2✅

81. fejezet

Szombaton nagyon rosszul keltem. Az éjjel szinte semmit se tudtam aludni, végig forgolódtam a takaró alatt és újra meg újra felidéztem Black arcát. Mennyire tükröződött benne a csalódottság és a düh egyszerre. Miért nem hallgattam rá, mikor azt mondta, hogy mondjak fel? Miért voltam ennyire makacs? Hogy lehettem ennyire hülye? Éjszaka egy halomnyi üzenetet küldtem Blacknek, mert láttam, hogy fent van de egyet se nézett meg. Leírtam neki, hogy Grayson csókolt meg és hogy én nem akartam. Azt se hagytam ki, hogy utána megpofoztam. Vagy hatvanszor leírtam neki mindent, hogy sajnálom, hogy hallgasson meg, hogy bocsájtson meg, de nem volt hatásos.

Reggel fele sikerült elaludnom, bár nem sokat tudtam aludni, mert óránként felébredtem. Talán tizenegy óra lehetett, mikor Shawn bedugta a fejét az ajtómon. Egymásra néztünk, mert az ajtó felé voltam fordulva.

– Bejöhetek? – kérdezte óvatosan. Erre csak alig láthatóan bólintottam, de elégnek bizonyult, mert Shawn kinyitotta teljesen az ajtót, majd bejött és leült az ágyam szélére.

– Egy halomnyi üzenetet küldtem neki, de nem nézte meg – feleltem a sok sírástól halkan és rekedten. El se tudtam képzelni, hogy milyen látványt nyújthatok karikás és vörös szemekkel.

– Sajnálom Ev. Biztos vagyok benne, hogy ez most mindkettőtőknek nehéz. Adj neki időt, hogy megeméssze a történteket – tanácsolta, amit meg is fogadtam volna, ha nem utazik el egy hétre hétvégén és ennek hangot is adtam.

– Nem érted Shawn! Vasárnap este indul a gépe, mert megy Olaszországba! Nem tudom elvisleni, hogy így váltunk el! Haragszik rám és nem képes meghallgatni! Shawn, én nem csaltam meg! Az a görény csókolt meg! Két pofont is lehúztam neki! Én ezt nem akartam! – ismételten sírni kezdtem. Keservesen.

– Szeret téged Ev, nem azért szakított veled, mert megcsókolt, hanem mert azt hiszi, hogy vele boldog vagy. Nem akar a boldogságod utjába állni.

– Pedig rohadtul azt csinálja! Ellökött magától és nem képes meghallgatni – feleltem miközben könnyes szemeimet törölgettem.

– Nyugodj meg. Mindketten tudjuk, hogy elválaszthatatlanok vagytok. Ezt is meg fogjátok beszélni, mint mindig mindent. Nincs okod aggodalomra – nyugtatott.

– Félek, hogy Olaszországban talál nálam egy sokkal jobb és szebb lányt – vallottam be az igazi félelmemet. – Mert ha ez megtörténik, akkor valószínűleg szeptembertől ott fog élni, és akkor nem fog visszajönni hozzám – sírtam.

– Ha ez meg is történik, az azt jelenti, hogy fogsz nála találni te is egy sokkal jobb fiút. Minden okkal történik, ezt ne felejts el. Nem véletlen, ha ennek így kell alakulnia.

– De semmi rossz nem volt a kapcsolatunkban! – érveltem enyhe felháborodottsággal a hangomban.

– Biztos vagy benne? Akkor ez az egész hogy történhetett meg? Valaminek el kellett romlania, ha szakított veled. Valaminek idáig el kellett vezetnie az eseményeket. Ki tudja, talán pillangóhatás történt. Egy veszélytelennek tűnő, de rossz döntés miatt most ez történt. Ha olyan jó volt a kapcsolatotok, akkor miért sírsz? – kérdezte kedvesen, egyáltalán nem volt vád a hangjában. Nyugodt volt és inkább merengő.

– Mert fáj, hogy szakított velem! – akadtam ki és méginkább sírni kezdtem. Egyetlen egyszer se hittem, volna, hogy ezeket a szavakat kimondom egymás után.

– Ne felejtsd el, hogy a könnyek a legyőzőttség és remény elvesztésének jele. Úgy érzed, hogy örökre elvesztetted?

– Nem tudom, Shawn! Érted? Nem tudom, mi a szar van most velünk!– feleltem síros hangon.